|
|
 |
|
 |
Végvári József nem érzi bűnösnek magát - Megkezdődött a Duna-
gate ügy bírósági tárgyalása (2. rész)
|
A bíróság elnökének kérdésére Végvári József határozottan
kijelentette: nem érzi bűnösnek magát. A személyi körülményeinek
ismertetésekor utalt arra - konkrétumok nélkül -, hogy rendkívül
zaklatott idegállapotban van, mert reggel inzultálták. A bíróság
elnöke a vádpontok alapján részletesen kihallgatta Végvári Józsefet,
aki először tettének motívumairól, mozgatórugóiról beszélt. A
többéves állambiztonsági munka után 1989 végére az a belső
meggyőződése alakult ki, hogy rossz úton járt, rossz célt szolgált.
Megcsömörlött, megundorodott attól, amit csinált, lelkiismereti
válságba került. A munkahelyén senkitől sem kapott, sőt nem is
nagyon kérhetett segítséget problémájának megoldásához, főnökeitől
és munkatársaitól félt, mert tudta, az életével játszik az, aki
megsérti a titkosszolgálat érdekeit. Ennek ellenére úgy döntött,
hogy a rendszerváltás meggyorsítása, a demokratikus Magyarország
megteremtése érdekében meg kell szüntetni a belső biztonsági
szolgálatnak az 1989. október 23-át követő időszakban folytatott
alkotmányellenes tevékenységét, s ehhez - mint mondta - csak az
általa választott utat tartotta járhatónak.
A vádlott kihallgatása közben a bíróság elnöke egy alkalommal
rendre utasította a védelmet ellátó dr. Róth Miklós ügyvédet, aki
kifogásolta a tárgyalás vezetését, mert az elnök többször is
megkérdezte Végvári Józsefet, miért nem választotta a szolgálatból
való leszerelést, amikor erre több lehetősége is lett volna. Végvári
József visszatérő válasza az volt, hogy félt a titkosszolgálattól.
Kijelentette azt is, hogy ha a tettének elkövetésekor hatályos
jogszabályok biztosította törvényes úton járt volna el, akkor
álláspontjának bejelentésekor - azt bármely állami szervnél is tette
volna meg - saját halálos ítéletét írta volna alá.
Az ügyész kérdésére válaszolva Végvári József elmondta:
tisztában volt az átadott jelentések tartalmával, s a nemzet
érdekében leplezte le a titkosszolgálat alkotmányellenes
tevékenységét.
A védelem kifogásolta, hogy a tárgyaláson hosszú órákig senki
sem volt kíváncsi, mi volt az az incidens, ami reggel felzaklatta a
vádlottat. Ekkor Végvári József elmondta, hogy úgy tapasztalta, több
személy követte, egy volt kollegája pedig megkérdezte: ,,Élsz még?
Meddig?,,. (folyt. köv.)
1990. október 18., csütörtök 18:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|