|
|
 |
|
 |
Göncz Árpád a Fóti Gyerekvárosban
|
1990. október 18., csütörtök - Oldottá akarják tenni a
korábbi zárt, fegyelmezett, sok esetben túlszabályozott nevelési
rendszert. Arra törekszenek, hogy a család modelljéhez hasonlóan
apró közösségekben éljenek a szüleiktől elszakadt gyerekek. A
tapasztalat szerint ugyanis ilymódon érzelmi, szellemi fejlődésükben
kevesebb töréstől kell tartani - hangoztatta csütörtökön a Fóti
Gyermekvárost meglátogató Göncz Árpád köztársasági elnök előtt
tartott beszámolójában Csáky László, az intézmény igazgatója.
Elmondta azt is, jelenleg 25 ezer állami gondozottat tartanak
nyílván az országban, s ezek közül jelenleg négyszázan élnek Fóton.
Háromszáznyolcvan óvonő, pedagógus és egyéb kiszolgáló személyzet
gondoskodik róluk.
Rámutatott az igazgató: felül kell vizsgálni azt a régi
szemléletet, miszerint az állami gondozásba kerülő kisgyerekeknek
egyfajta kényszerpályára kerülve, 18 évees korukig intézeti lakóknak
kell leniü. A családsegítő központokkal összefogva célszerűbb lenne
arra törekedni, hogy a családi krízis elmúlása után a gyerek ismét
visszakerüljön a szülői házba, a család nyujtotta érzelmi tartalék
ugyanis még a legodaadóbb intézeti nevelés mellett is csak igen
nehezen pótolható.
Göncz Árpád meglátogatta az intézet óvodáját és a középiskolások
szálláshelyét. Az eközben kialakult kötetlen beszélgetés során
kifejtette: véleménye szerint a társadalomnak a jelenleginél nagyobb
figyelmet kell fordítania az intézetből kikerülő gyerekek
beilleszkedésének megkönnyítésére, többek között arra, hogy önálló
otthont tudjanak teremteni maguknak. A sürgősen kiépítendő szociális
hálónak erre is ki kell terjednie - hangsúlyozta az államfő. (MTI)
1990. október 18., csütörtök 16:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|