|
|
|
|
Dávid és a góliátok Salzburgban (2. rész)
|
Salzburg Karajan éveiben az új zenei produkciók ideális trambulinjává vált - a nagy német mester ahhoz is kiválóan értett, hogy a köztámogatást élvező fesztiválra kidolgozott produkciókat miként adja el a nagy hanglemezgyáraknak, amelyekben maga is érdekeltséggel bírt. Egy salzburgi lemezfelvétel Pavarottival, vagy Placido Domingóval, Leslie Normannal és a többiekkel: biztos befektetés. Mortier azonban azért indul csatába, hogy a kereskedelmi szempontokat alávesse a művészi program követelményeinek: szerinte nem kizárólag a fénylő énekes-csillagok fotóit kellene a kirakatba tenni, hanem a zeneszerzők, a rendezők, az alkotók képeit is. És így tovább.
Kérdés az is, hogy milyen kapcsolat marad a húsvéti és az augusztusi fesztivál között. Az előbbi a néhai Karajan magánvállalkozása volt, de programját rendszerint magába foglalta az augusztusi, egyharmadában állami támogatást élvező ,,igazi,, fesztivál is. (A húsvéti fesztivál vezetésére különben Solti Györgyöt kérték fel Karajan után).
A La Monnaie belga igazgatója tehát nem akármilyen kihívással érkezett Salzburgba. A belga zenei közvélemény szerint azonban Dávid és a góliátok nyílt csatáját kívánatos lenne elkerülni. Hanglemez-üzlet nélkül aligha működne ma már a nagy fesztiváli gépezet - viszont a zenei-üzleti megfontolásokkal szemben szükség van egy olyan ellenhatalomra is, amely nem ugyanezt a logikát követi.
Persze hogy ez sikerül-e, korántsem biztos. Elvégre Mortier még át sem vette a fesztivál irányítását Salzburgban, máris megkezdődtek ellene a támadások. +++
Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma
1990. augusztus 15., szerda 10:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|