1989.12.31

Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

Sokan felvetették, hogy mik voltak az alapvető indokai a pártból való kilépésünknek?

1. A pártnak nem volt szellemi kapacitása. Az akkori szűklátókörű vezetés ennek megteremtését tudatosan akadályozta. Így a nagy múltú párt komoly politikai tényezővé válására nem volt remény. Ez a vélekedés beigazolódott.
2. Antidemokratikus volt a párt belső élete. Egy adott szervezetből embereket meghallgatás és érdemi indokolás nélkül kizárni és ezzel megszégyeníteni egy olyan időszakban, amely éppen a demokratikus átalakulás fontosságát hirdette, nemcsak anakronisztikus, de szomorúan nevetséges és elfogadhatatlan.
3. Az entellektus hiányában rendkívül gyenge politikai felkészültséggel rendelkezett a pártvezetés. Alkalmatlan pártelnök volt Vörös Vincze. Sajnos ezt megválasztásakor is tudhattuk, tudtuk, de az akkori körülmények között más lehetőség nem volt, hiszen a történelmi folyamatosságot adott történelmi személyiséggel is demonstrálni kellett. Arra azért kevesen gondoltak, hogy Vörös Vincze jó szándékú, a pártügyeiért érdemben tenni akaró, a ’89-es évben a párt újjászervezésért sokat tett politikai elvbarát társait cserbenhagyva, saját magát is kiszolgáltatja a teljesen alkalmatlan vezetőtársainak.
4. Bár Pártay Tivadar megfogalmazása szerint a politikai erkölcs nem azonos a polgári erkölccsel, azért talán nem lebecsülendő, hogy nálam különösen az előzmények ismeretében jelentkezett a szolidaritás azok iránt, akik hozzám hasonlóan értékelték az eseményeket, a folyamatokat, ugyanúgy gondolkodtak a problémákról, mint jómagam, aminek a következménye a pártból való jogtalan eltávolításuk lett. Én végül is hozzájuk csatlakoztam. Ez pedig az adott esetben a hasonlóan gondolkodó, a pártot korszerűsíteni kívánó barátok iránti szolidaritást jelentette. Tehettem volna másképp is, de akkor elvtelenül megélhetési politikussá válok egy olyan közegben, amely mint a későbbiek során bebizonyosodott még távolabb állt - különösen politizálási modorban, stílusban és szavahihetőségben - még attól a szervezettől is, amelyet akkor elhagytam.

Ilyen okok miatt léptem ki a pártból, amelyből ugyan Tivadar bácsi nem engedett engem kizárni, de apámmal, aki egykoron a szombathelyi kisgazdapárt elnöke volt, egyszer már mindkettőnket kizártak. Mégpedig, 40 évvel korábban 1949. januárjában – a kommunisták utasítására.

Két évvel ezelőtt jelent meg magyar fordításban Kádár Lynn Katalinnak az Amerikai Egyesül Államokban megjelent Eckhardt Tibor amerikai évei 1941-1972 című kötete. Ennek utolsó fejezete egyetlen mondatban foglalkozik a rendszerváltást követően újjáalakult Kisgazdapárttal. Ezeket írja: A rendszerváltás utáni Magyarországon Eckhardt Tibor örökségét az újra színre lépő Kisgazdapárt vállalta fel, ez a párt azonban még csak nem is hasonlított az 1930-as évek kisgazdáira, vezetése messze állt mind Eckhardt, mind pedig az olya sokszor emlegetett Tildy Zoltán által képviselt politikai platformtól.