|
|
|
|
- Boross Péter nyilatkozata új feladatairól - 1. folyt.
|
- Tehát ön, Boross úr, a Nemzetbiztonság és az Információs hivatal munkáját fogja koordinálni, illetve ennek a felügyeletével van megbízva. Tegnap kaptuk a hírt, hogy a csehszlovák titkosszolgálat egyezményt kötött az angol titkosszolgálattal arról, hogy információikat kicserélik, tehát egyfajta együttműködés jön létre egy keleti és egy nyugati ország között. Van-e remény vagy lehetőség arra, hogy hasonló egyezményt köt Magyarország is más nyugati országokkal?
- Van remény, sőt én biztos vagyok benne, hisz a kapcsolatok egyre erősebbek, egyre szélesebb körben alakulnak ki, és megteremtődnek rövidesen a feltételei annak, hogy ilyen formális kötelmeket is tartalmazó kapcsolatba lépjünk. Hozzá kell tennem, hogy nem feltétlenül csak nyugati országokra korlátozódna ez a kapcsolat, rengeteg olyan közös érdek van keleti országokkal - gondolok itt a terrorelhárításra például -, amelyben ott is kapcsolatokat kell keresni, ma jelentősen aláhúzván, hogy egyenrangú és egyértelműen a magyar nemzeti érdekeket érvényesítő kapcsolatra gondolok.
- Boross úr, a rendszerváltást a legjobban talán éppen a kémelhárítási szervezetek, az információszolgálat szervezete szenvedte meg. Beszéltek arról, hogy sokan elhagyták ezt a szakmát, vagy ezt a pályát, a többiek pedig meglehetősen megrendült önbizalommal folytatják munkájukat. Hogyan tudja, hogyan lesz képes arra, hogy visszaszerezze ennek a szakmának vagy ennek a foglalkozásnak a presztízsét, megerősítve ezeknek az embereknek az önbizalmát, hitét? (folyt.)
1990. július 24., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|