|
|
 |
|
 |
A bólyi nemzetiségi nyelvoktatási modell sikere
|
1990. június 20., szerda - Eredményesen zárult a bólyi
modellként ismert nyolcéves kísérleti jellegű nemzetiségi nyelvi
oktatási program. Az országban elsőként 1982 őszén a baranyai
nagyközség általános iskolája indította el a gyermekek
kétnyelvűségét megalapozó magyar-német nyelvű oktatást. A nyolcadik
osztály most végzett tanulói olyan német nyelvtudásra tettek szert,
amely lehetőséget nyújtott számukra, hogy alapfokú nyelvvizsgát
tegyenek.
Bóly iskolájában régóta tanítják a nemzetiségi anyanyelvet. A
pedagógusok azonban rájöttek arra, hogy a heti két-három órás nyelvi
képzés nem elegendő: a gyerekek nagyobb része nem tudta megszerezni
a szükséges beszédkészséget. Ezen segítendő, a Művelődési
Minisztérium ösztönzésére és a német nemzetiségi szövetség
támogatásával önálló nyelvi programot dolgoztak ki, és vezettek be a
bólyi pedagógusok. Ennek lényege, hogy nagyobb óraszámban, hetente
öt-hat órában tanítják a német nyelvet, mégpedig az első osztálytól
kezdve, s ehhez a különféle szaktárgyak - ének-zene,
környezetismeret, földrajz, történelem - kétnyelvű oktatása is
csatlakozik. Ily módon naponta legalább kétszer németül folyó órán
vesznek részt a gyerekek.
A kétnyelvű osztályból kikerült gyerekek számára bővültek a
továbbtanulás lehetőségei, javultak a középiskolai felvétel esélyei.
A végzős diákok 85 százaléka érettségit adó középiskolában tanulhat
tovább, és 67 százalékuk a jövőben is kiemelten foglalkozhat a német
nyelvvel.
A sikeres bólyi modellt egyébként már a most befejeződött
tanévben az ország több mint harminc nemzetiségi iskolája
alkalmazta. (MTI)
1990. június 19., kedd 21:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|