|
|
|
|
Sztrájkfenyegetés a BKV-nál
|
1990. január 4., csütörtök - A Budapesti Közlekedési
Vállalatnál hónapok óta feszült a hangulat, mivel a forgalomban
dolgozók nagyfokú leterheltsége miatt, és azért, mert keresetük
jelentősen elmaradt a közlekedési ágazat más területeihez képest. A
kialakult helyzetről a Fővárosi Tömegközlekedési Dolgozók
Szakszervezetének titkára, Wendler László csütörtökön elmondta az
MTI munkatársának, hogy múlt év október 18-án nyílt levélben
fordultak az állami szervekhez. Ebben azt követelték, hogy a
közlekedési dolgozók átlagához viszonyított főmunkaidős bérükre
vonatkozó 30 százalék körüli bérlemaradásból legalább 20 százalékot
kapjanak meg 1990-ben. Kérték a kormány által bejelentett mindenkori
éves inflációt folyamatosan követő bérmechanizmus bevezetését is.
Követeléseikről eddig még nem döntött az Országos Érdekegyeztető Tanács. A főhatóságokkal folytatott több eredménytelen megbeszélés után a vállalati szakszervezet vezetői január 3-án végül is megállapodtak abban, hogy megvárják az OÉT január 18-ai ülését, s ha követelésüket nem teljesítik, akkor január 23-án kétórás figyelmeztető sztrájkot tartanak. Természetesen ennek a pontos időpontjáról időben tájékoztatják az utazóközönséget. Bíznak azonban abban, hogy kérésük meghallgatásra talál, s így nem kényszerülnek erre a végső megoldásra. A szakszervezet vezetése egyúttal kijelölte a sztrájkbizottság tagjait is.
Csak némiképp enyhíti a dolgozók gondjait - hangsúlyozta az szb-titkár -, hogy januártól 12 százalékos önerős vállalati bérfejlesztést hajtottak végre a Budapesti Közlekedési Vállalatnál. (MTI)
1990. január 4., csütörtök 19:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|