|
|
 |
|
 |
Helmut Kohl pohárköszöntője (1. rész)
|
1989. december 16., szombat - Helmut Kohl pohárköszöntőjében mindenekelőtt köszönetet mondott azért a barátságos fogadtatásért és vendégszeretetért, amelyben magyarországi látogatásán részesítették. Mint mondta, különös örömmel tett eleget a meghívásnak, hiszen Magyarországhoz hosszú idő óta baráti érzések fűzik a németeket, s a Német Szövetségi Köztársaság már régóta olyan kapcsolatokat ápol Magyarországgal, amelyek - különösen a kelet-nyugati viszonyt tekintve - példamutatóak.
E kapcsolatok múltját elemezve hangoztatta: a német-magyar
összetartozásnak mély történelmi gyökerei vannak. Európának nem sok
népe van, amely - mindent egybevetve - olyan tartósan élt egymással
békében és egyetértésben, mint a német és a magyar. A XX. századi
történelemnek sötét fejezetei is voltak, s ezeket sem szabad a népek
emlékezetéből kitörölni. A közös történelem azonban sokkal több
ennél a néhány esztendőnél, és ennek is tudatában kell lenni.
Kohl kancellár részletesen idézte a magyar-német kapcsolatok
történelmi múltjának egyes állomásait. Hangoztatta, hogy hosszú
századok érlelték ki azt a szilárd barátságot, amely napjainkban is
kiállta a próbát.
A történelmi múltból a napi aktualitásokhoz visszakanyarodva a
kancellár méltatta a magyar kormány bátor döntését, amellyel
lehetővé tette az NDK-ból érkezők tízezrei számára a szabadságot
jelentő kiutazást. A magyar kormány ezzel azt is bebizonyította,
hogy mennyire komoly és visszafordíthatatlan a magyar
reformpolitika, amely döntő ösztönzést adott Közép-, Kelet- és
Délkelet-Európa átalakításához. Szeptember 10-e, amikor az
NDK-állampolgárok előtt is megnyitották a magyar határokat,
mérföldkő marad a két állam és a két nép történelmében. Az alkalmat
felhasználva Helmut Kohl köszönetet mondott a magyar kormánynak
azért a nagyszerű emberi szolidaritásért, amely azokban a napokban
az NDK-állampolgároknak osztályrészül jutott. ,,Nem fogjuk
elfelejteni ezeket a pillanatokat,, - hangoztatta a kancellár.
Ugyancsak köszönetét tolmácsolta azoknak a magyar
segélyszervezeteknek is, amelyek áldozatkészen segítették a nehéz
útra készülő embereket. (folyt.köv.)
1989. december 16., szombat 21:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|