|
|
|
|
- Pozsgay elnöki esélyei - 2. folyt.
|
- Én úgy nevezném: Pozsgay emelkedése és hanyatlása. Nekem az az érzésem, hogy a hanyatló szakasz most kezdődik. Pozsgay emelkedésének a titka - és ez Pozsgay érdeme -, hogy az ő korábbi fellépése a párton belül volt, a hatalmon belül. Pozsgay volt az, aki a diktatorikus hatalmat a párton belül felszámolta, vagy legalábbis nagy érdeme volt benne, nagyon fontos szerepe volt benne. A szerepek azonban leegyszerűsödtek. Pozsgay volt az, aki kimondta még januárban, igenis népfelkelés volt ötvenhatban, s hogy igenis, a pluralista választást meg kell tartani, a párt vezető szerepét meg kell szüntetni, és a bajkeverőkkel szemben diadalmaskodott. Ez most lezárult. Mostmár egy új helyzet van, és ez egyáltalán nem egyértelmű. - Hadd tegyem még hozzá, hogy mi a pártnak a súlya? A Magyar Szocialista Párt nagyon furcsa helyzetben van. Ugyanis nincs tagsága. Sőt, nincs valódi politikai és gazdasági programja, ami egy újjászülető pártnál mondjuk nem szerencsés. Egy kormányzó pártnál viszont, amíg a kormányt bírja, az baj. Méghozzá olyan baj, aminek az egész ország látja a kárát. - Térjünk vissza erre a sokat emlegetett népszavazásra. Igazában itt arról van szó, hogy az MSZP Pozsgayt azért mégiscsak adunak érzi, és gondolom, ezért forszírozzák a népszavazást, mert Poszgay népszerűbb, mint a párt, amely mögötte áll. A párt, amely a parlamenti választáson valószínűleg viszonylag gyengén szerepel, arra számít, hogy a jelöltje az elnökválasztáson ennél sokkal sikeresebb lesz. (folyt.)
1989. október 26., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|