|
|
 |
|
 |
- Szélsőbal kommunista szervezetek - 1. folyt.
|
Antoniewicz azonban lépéshátrányba került. Márciusban már
megalakult a Dolgozók Marxista-Leninista Pártja, melynek vezetője, a
fürjtenyésztő Petres Sándor azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy
kijelentette: a szervezet tagsága akár fegyverrel is kész
megakadályozni a mostani demokratikus átalakulást.
Meg kell hagyni, az efféle szélsőbalos kommunista
csoportocskákra nem kis derűvel tekint a lakosság. Felbukkanásuk
egyenes következménye a pártok szabad működését engedélyező
törvényeknek, és komoly aggodalomra miattuk nincs ok, hiszen csupán
néhány tucat követőre számíthatnak.
Ennél sokkal érdekesebb, hogy a kommunista mozgalom kevésbé
konzervatív tagjai miként válaszolnak a reformerek azon
törekvéseire, hogy párt szakítson a kommunista múlttal. Ezek a
párttagok azzal érvelnek, hogy a Magyar Szocialista Párt
megalakulását kimondó kongresszuson az MSZMP nem szünt meg, s
továbbra is az egykori főtitkárt, Grósz Károlyt tekintik
vezetőjüknek.
Ribánszki Róbert, a fundamentalista kommunisták egyik vezetője
üdvözölte, hogy kedden megalakult a Magyar Munkáspárt, és kifejezte
reményét, hogy ez a csoport is részt vesz a szombati találkozón,
ahol a kommunista párt ideiglenes vezetőséget választ. Ribánszki azt
reméli, hogy pártjába többen belépnek majd, mint ahányan átigazolnak
az MSZP-be, s ez nem is lehetetlen, mivel a korábbi
pártfunkcionáriusok féltik a jövőjüket, ide értve nyugdíjukat és
kiváltságaikat.
A Magyar Szocialista Párthoz való tartozás az elkövetkező
időkben nem jár majd különleges előnyökkel, s ez lehet az egyik oka,
hogy az egykori párt 720 ezer tagja közül csak néhány tízezren
léptek át a szocialista pártba. (folyt.)
1989. október 25., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|