|
|
|
|
Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülése (1. rész)
|
1989. október 20., péntek - A kormány arra vállalkozott, hogy szakít a múlt terhes örökségeivel, s a nemzettel együtt egy méltóbb jövő kialakításán kíván munkálkodni - jelentette ki Németh Miklós miniszterelnök pénteken az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülésén a Parlamentben. A múlt bonyolult és ellentmondásos viszonyaival foglalkozva, amikor az állam vallás- és egyházellenes politikát folytatott, említést tett az 50-es évek vezetésének vallásellenes bűneiről, az egyházak, felekezetek autonómiájának felszámolásáról. Szólt arról is, hogy súlyos hibaként az utóbbi évtizedek egyházpolitikája fenntartotta a korlátozásokat, beavatkozott az egyházak életébe, sértette önállóságukat.
A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a helyzet mára gyökeresen megváltozott. A kormány az elmúlt hónapokban számos kezdeményezést tett, s döntést is hozott annak érdekében, hogy megszünjenek az egyházak működését és a vallás szabad gyakorlását nehezítő korlátozások. Az állam és az egyházak együttműködésének most formálódó új szakaszáról szólva kifejezte azt a meggyőződését: a jogállamiság megteremtéséhez szükségszerű, hogy maradéktalanul érvényesüljenek az emberi jogok és azok szerves része, a lelkiismereti és vallásszabadság. Hangsúlyozta, hogy gyökeres szakítás történt a korábbi felfogással, hogy tudniillik az államnak joga van megengedni e jogok gyakorlását vagy korlátozni ezeket a jogokat. Kiemelte, hogy az államnak a vallás gyakorlásához való jogot nem elismernie, hanem védenie kell, megfelelő törvényben rögzített jogi garanciákkal is. Az egyházak, felekezetek társadalmi értékhordozó, közösségteremtő szerepét említve nélkülözhetetlennek tartotta tevékenységüket, a felnövekvő nemzedékek nevelésében, az erkölcsi értékek megszilárdításában. A mai társadalom nem mondhat le az egyházak társadalomszervező erejéről; az egyházak a már bebizonyították, hogy az önkormányzatokkal és más integratív szervezetekkel együtt képesek hozzájárulni a civil társadalom összetartásához. Erre a szerepükre szükség lesz a jövőben is. Hangsúlyozta a vallásnak az állampolgárok szellemi, erkölcsi és kulturális gyarapodásában betöltött szerepét, majd arról szólt, hogy az emberekben ma nagy a bizonytalanság. Értékek vesznek el és válnak bizonytalanná, s nincsenek biztos kapaszkodók életünkben. A vallásos életben az emberek meglelik belső nyugalmukat, békéjüket, kialakulhat az az értékrendszer, ami biztonságot, önbizalmat adhat, és segítséget az eligazodáshoz a mai bonyolult világban. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 16:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülése (2. rész)
|
Elmondta, hogy az Országos Vallásügyi Tanács munkájába való részvételre felkérte a 28 elismert magyar egyház, felekezet és vallási közösség képviselőjét. (Két szervezet, a Magyarországi Jehova Tanui Közösség és a Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekeze hitelvi okok miatt nem kíván résztvenni a tanács munkájában.) A tanács a kormány javaslattevő, konzultatív szerveként működne, a résztvevők szabad, önálló véleménynyilvánítása alapján. Az együttes munka során törekedni kellene az egyetértésre, de lehetősége lenne minden egyháznak, felekezetnek, vallási közösségnek arra, hogy eltérő véleményét fenntartsa, s azt a nyilvánosság előtt is hangoztassa. A kormány a tanács ülésén megfogalmazott javaslatok alapján kívánja alakítani az egyházakkal kapcsolatos politikáját, megvitatva minden kiemelkedően fontos kérdést, törvényjavaslatot, olyanokat is, amelyek nem tartoznak szorosan az egyházak működéséhez. Az új egyházpolitika elveként jelölte meg, hogy Magyarországon minden lehetséges eszközzel biztosítani kell az egyházak jogi működőképességének feltételeit. Ehhez törvénymódosításokra, törvényalkotásokra, kormányzati intézkedésekre és az alacsonyabb szintű jogszabályok módosítására lesz szükség. Rendezni kívánják az egyházak gazdasági vállalkozásaira vonatkozó pénzügyi szabályozást is. Az egyházak működése tárgyi feltételeinek javítása érdekében törvényt készítenek elő, melyben a volt egyházi épületek, intézmények újbóli egyházi tulajdonba adását kívánják szabályozni. Befejezésül foglalkozott az iskolákban folyó hitoktatás kérdéseivel, az egyházi teológiai akadémiáknak az állami felsőoktatási rendszerébe történő visszaállításával. Beszédét azzal fejezte be, hogy az egyházaknak, felekezeteknek az eddigieknél nagyobb teret kell biztosítani a tömegkommunikációs eszközök igénybevételénél. A résztvevők ezt követően a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvénytervezetet vitatták meg. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter szóbeli kiegészítőjében utalt a jogi szabályozás szükségességére. Kiemelte, hogy a törvénytervezet, az egyházak kiemelt közjogi helyzetét elismerve, az alkotmánybíróság törvényességi felügyelete alá kívánja helyezni az egyházakat. Szólt arról is, hogy a nem magyar joghatóság alatt működő egyházak vezetőinek kinevezése évszázadok óta feszültségforrás az egyház és az állam között. A magyar történelem hagyományaiból kiindulva két változatot javasol a törvénytervezet: egyikben a köztársasági elnök hozzájárulása kellene a kinevezéshez, a másik elfogadása esetén csak a nem magyar állampolgárságú egyházi vezetők esetén kellene köztársasági elnöki hozzájárulás. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 16:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülése (3. rész)
|
A vitában felszólaló egyházi, felekezeti tisztségviselők egyhangúlag kifejezték az új helyzet feletti megelégedettségüket. Paskai László bíboros hangsúlyozta a törvény szükségességét és a jogi rendezettség fotnosságát. Nézete szerint állami hozzájárulás csak a külföldi állampolgárságú egyházi személyek kinevezése esetén lenne indokolt. Szólt arról is, hogy a törvény előkészítése immár nem diktált módon, hanem az előzetes egyházi vélemények figyelembevételével történt. Hangsúlyozta, hogy nem talált olyan kitételt a tervezetben, amelyet kifogásolna. Losonczi András az izraelita felekezet nevében köszönetet mondott az Országgyűlésnek azért a nyilatkozatáért, melyben egyértelműen elítélték a fasiszta ideológia újbóli megjelenését. Kérte, hogy az Országgyűléshez hasonlóan a Vallásügyi Tanács is foglaljon állást az emberiesség, az alapvető emberi, etikai normák érdekében, elítélve a fasiszta ideológiát. Kocsis Elemér református lelkészi elnök fontosnak tartotta azt, hogy a kormány és vele együtt Magyarország tekintélye nagyot emelkedett az egyházak újtípusú kezelése következtében. Nagy Gyula püspök a törvénytervezet módosításaként javasolta, hogy az állam ismerje el az egyházak erkölcsi, kulturális és szociális jellegű tevékenységét, és ennek alapján anyagilag segítse e munkájukat. Schöner Alfréd főrabbi hangot adott annak a meggyőződésének, hogy az egyenrangú partneri működésben új perspektívát nyit meg az állam és a vallásfelekezetek valóságos szétválása. A vitát követően a résztvevők az alábbi nyilatkozatot fogadták el: ,,Az Országos Vallásügyi Tanács kifejezte azt az egységes véleményét, hogy elutasítja a türelmetlenség és a gyűlölet minden megnyilatkozási formáját, amely veszélyezteti a nemzet felemelkedését szolgáló békés átmenetet, a demokratikus jogállam kialakulását. Azok, akik a politikai, vallási, vagy kisebbségi türelmetlenség, illetve gyűlölet, estleg az antiszemitizmus történelmileg tragikus emlékű eszközeihez kívánnak nyúlni, határozott visszautasításra találnak a társadalom józanul gondolkodó erői, s így a magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek részéről is. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 16:49
|
Vissza »
|
|
Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülése (4. rész)
|
Az Országos Vallásügyi Tanács felhívja a magyarországi, egyházak, felekezetek, vallási közösségek híveit, hogy az említett megnyilvánulások ellen mindannyian határozottan lépjenek fel.,, Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter válaszát követően Németh Miklós miniszterelnök köszönte meg az egyházak, felekezetek és vallásközösségek képviselőinek a törvénytervezet kialakításához nyújtott segítségét. (MTI)
1989. október 20., péntek 16:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|