|
|
 |
|
 |
A Magyar Szocialista Párt kongresszusának állásfoglalása a nemzeti megbékélésről (1. rész) (OS)
|
1989. október 20., péntek - A Magyar Szocialista Párt minden
törekvése azt szolgálja, hogy a demokratikus szocializmus irányába
mutató fordulat békés keretek között menjen végbe hazánkban. Bízik
abban, hogy politikai lépései elérik céljukat: hozzájárulnak közös
történelmi feladataink megoldásához, a parlamenti demokrácián és az
önkormányzaton alapuló jogállam, a vegyes tulajdonú piacgazdaság
kiépítéséhez.
Felhívjuk honfitársainkat, segítsék elő, hogy a közelmúlt
eseményeinek eltérő értékelése ne nehezítse tovább a nemzet és a
párt előtt álló nagy célok megvalósításához szükséges összefogást.
Ezért javasoljuk, hogy ne a múlt azonos értékelésében akarjunk
nemzeti megbékélésre jutni, hanem a jövő legfontosabb céljaiban, az
új Magyarország formálásában értsünk egyet. Kövessük a politikai
egyeztető tárgyalások gyakrolatát, melyek résztvevői az egész nemzet
érdekében képesek voltak a kompromisszumra, az önkorlátozásra.
A múlt - így 1956 - helyes értékelése elkerülhetetlen, s az
ezzel kapcsolatos vitáknak nyugvópontra kell jutniuk. Erre az adhat
lehetőséget,
- ha nem egy kritikus kérdésben akarunk egyetérteni, hanem a
magyar történelem fő folyamatainak jövőt megalapozó legfontosabb
tanúlságaiban;
- ha az ezt elősegítő alapos munkát valamennyi feltárható tény
és összefüggés birtokában szakemberek végzik el;
- ha kiteljesedő plurális viszonyaink között nem egy eseménysor
azonos megítélésében jutunk megbékélésre, hanem abban, hogy
mindenkinek joga saját meggyőződése szerint emlékezni - anélkül
azonban, hogy véleményét a másik félre kívánná erőltetni, ezáltal
újabb (1956-hoz hasonló) konfliktusok veszélyét felidézve.
A nemzeti megbékélés eszméjéből kiindulva javasoljuk, hogy
október 23-a legyen nemzeti emléknap, amely
- emlékeztet bennünket arra, hogyan képes minden diktatúra
törvénytelenségeivel, embertelen módszereivel a társadalmat, az
állampolgárok személyiségét eltorzítani;
- arra figyelmeztet bennünket, hogy az erőszak bármely
formájának (különösen a fegyveres erőszaknak) a politikai
eszközeként való felhasználása újra meg újra nemzeti tragédiához
vezet;
- arra int, hogy semmilyen hatalomnak nincs joga egy nép
társadalmi-politikai törekvéseit külső katonai beavatkozással
meghiusítani. Ezért elhatároljuk magunkat az 1956. októberi-novemberi
szovjet katonai beavatkozástól. Ellenezzük az államok ügyeibe való
külső beavatkozás minden formáját, a szuverenitás korlátozását.(f.k.)
1989. október 20., péntek 18:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|