|
|
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (27. rész)
|
E gondolatok jegyében hív fel az Országgyűlés minden magyar állampolgárt, hogy az 1956. október 23-ára emlékezés napja ne az országot megosztó, hanem a nemzeti megbékélést előmozdító nap legyen.,, A nyilatkozatot a képviselők közfelkiáltással elfogadták. Szűrös Mátyás ezt követően felhívta a tisztelt ház figyelmét: amikor Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) önálló indítványáról határoz, célszerű szem előtt tartania, hogy a kormány javaslata szerint a nemzeti ünnepről népszavazásnak kellene döntenie. Hozzáfűzte, hogy a nemzeti ünnepet és általában az ünnepeket törvénybe kell majd foglalni. Még a határozathozatal előtt Király Zoltán ügyrendi kérdésben kért szót, mert véleménye szerint a javaslatot előterjesztő képviselőnek joga van a vitában elhangzottakra reagálni; úgy vélte, ezt a jogot Roszik Gábornak is meg kell adni. Roszik Gábor élt ezzel a lehetőséggel, s felhívta a figyelmet: akármiképpen is határoz most az Országgyűlés, a népszavazás eredménye más is lehet; a mostani állásfoglalás nem zárja ki, hogy erről a kérdésről később népszavazással döntsenek. Azt is megjegyezte, hogy most már kevés idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy október 23-át munkaszüneti nappá nyilvánítsák, erről egy második lépcsőben kellene szavazni. Határozathozatal következett: a képviselők 200 ellenszavazattal, 42 támogatással, 51 tartózkodás mellett elvetették azt az indítványt, hogy október 23-át határozattal nemzeti ünneppé nyilvánítsák. Ezután az elnök ugyancsak szavazásra tette fel: egyetért-e az Országgyűlés azzal a javaslattal - bár ez a kérdés a kormány hatáskörébe tartozik -, hogy október 23-a munkaszüneti nap legyen. A képviselők ezt az indítványt sem támogatták: 224-en ellene, 38-an mellette szavaztak, míg 29-en tartózkodtak. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:12
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|