|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - negyedik munkanap (21. rész)
|
Az Október 23-a Bizottság Budapest több terén és utcáján nyilvános
megemlékezést, emléktábla-avatást tart, majd a rendezvények egy
tömeggyűlésen, a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren fejeződnének
be. A bizottság vezetőinek első, nagy visszhangot kiváltó kérése az
volt, hogy szereljék le az Országház kupoláján lévő vörös csillagot.
Amikor ennek technikai akadályait az Országgyűlés hivatala jelezte,
kérték, hogy a csillag kivilágítását szüntessük meg. Ez október
13-án megtörtént - mondotta Szűrös Mátyás. Nem a vörös csillag
jelképrendszerével van problémánk - tette hozzá, utalva Ady Endre
,,A csillagok csillaga,, című versére: ,,Sose hull le a vörös
csillag, mióta ember néz az égre, vörös csillag volt a
reménye,,.
- Amikor bizonyos intézkedéseket teszünk, egyetértünk azzal,
hogy középületeket és az Országház épületét - különösen olyan
történelmi időszakban, amikor több párt működik - az ország címere
díszítse és a nemzeti zászló lobogjon rajtuk.
- A bizottság azt is kérte, hogy az Országháznak arról az
erkélyéről beszélhessenek a szónokok, amelyről annak idején Nagy
Imre beszélt. Az Országgyűlés elnökeként azt az álláspontot
képviseltem, hogy minden körülmények között meg kell őrizni az
Országház, a nemzet szimbólumának méltóságát, s úgy gondolom, az
épület erkélyéről az állam legfőbb választott vezetői jogosultak
szólni a nemzethez. Ezért az Országház erkélyének szónoklatok
tartására történő felhasználását nem engedélyezem, és kérem, hogy az
Országgyűlés ezt támogassa. Ugyanakkor javasoltam a bizottság
küldötteinek, hogy az emlékbeszédek elmondására az Országház
lépcsőjét vegyék igénybe. Mindezen túl kegyeleti okok is arra
késztetnek bennünket, hogy az Országháznak azt az erkélyét, amelyről
Nagy Imre szólt, ne használhassa fel bárki szónoklatok tartására.
(folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 19:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|