|
|
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (19. rész)
|
Javasolta, hogy fogadják el a Horváth Lajos által ismertetett határozat-tervezetet, s ígéretet tett rá, hogy a javaslatot még ebben az évben az Országgyűlés elé terjesztik, amennyiben arra mód lesz. Megvitatását ugyanis a legszélesebb társadalmi nyilvánosság bevonásával tervezik. Ezután kisebb vita alakult ki Dauda Sándor és az előterjesztő államtitkár, illetve Király Zoltán és az államtitkár között. Az álláspontok kölcsönös tisztázásának eredményeként Dauda Sándor a törvényjavaslat szövegét érintő módosító javaslatát visszavonta. Király Zoltán pedig egyetértett azzal, hogy javaslata, miszerint a kártalanításnak a kormány által megfogalmazandó irányelvei vonatkozzanak az 1945 és 1956 közötti időszakra is, beleilleszthető a már ismertetett országgyűlési határozat-tervezetbe. Határozathozatal következett. Először az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslatról döntött az Országgyűlés. Marx Gyula (Zala m., 2. vk.) módosító indítványait az Országgyűlés elvetette. A törvényjavaslat egészét - 278 támogató, 4 ellenző szavazattal és 28 tartózkodással - a Parlament elfogadta. Ezután a törvénysértő elítélések, internálások, kitelepítések áldozatainak kártalanításáról szóló határozat-tervezetet az Országgyűlés 287 igenlő, 2 nemleges szavazattal és 13 tartózkodással elfogadta. Ugyancsak elfogadta az Országgyűlés - 289 egyetértő, 3 ellenző szavazattal és 12 tartózkodással - a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (internált), valamint a kitelepített személyek sérelmeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozat-tervezetet. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 19:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|