|
|
 |
|
 |
A Vasutasok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása (1. rész) (OS)
|
1989. október 20., péntek - A Vasutasok Szakszervezete Elnöksége
az október 20-án tartott ülésén részletesen tárgyalt az újonnan
alakult vasutas szakszervezetekről, illetve a létrejöttükkel
kialakult helyzetről.
Az elnökség tudatában van annak, hogy ma a munkavállalóknak -
köztük a vasutasoknak - sok oka van az elégedetlenségre, és azt is
megérti, hogy egyes csoportok elkeseredésükben elfordulnak a
jelenlegi szakszervezettől, kilépnek, vagy új szakszervezet
alakítását kezdeményezik.
Tisztában van azzal is, hogy az elmúlt évtizedekben a Vasutasok
Szakszervezete olyan szerepvállalásra is kén rült, amellyel #>
rontotta a hitelét a tagság körében. Ugyanakkor tiszta
lelkiismerettel áll a tagsága előtt a tekintetben, hogy a vasutasok
érdekeinek védelmében elment az adott körülmények között lehetséges
szélső határokig.
Kétségkívül igaz: nem lépte át, de nem is léphette át az
egyközpontú hatalom szabta korlátokat. Mint ahogyan nem lépték át
azok az újsütetű reformerek sem, akik ma az elmúlt negyven évről
történő elszámolást követelik és a Vasutasok Szakszervezete
támadásában vélik megtalálni az elrugaszkodó fix pontot saját
politikai karrierjük elindításához.
Az elnökség úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi szakszervezet
gyengítése, vagy párhuzamos érdekvédelmi szervezetek létrehozása
objektíve nem szolgálja a munkvállalói érdekeket. Ez óhatatlanul az
erők szétforgácsolásához és a szervezetek egymással szembeni
kijátszásához vezethet. Ugyanakkor határozott véleménye az, hogy
napjaink politikai változásai jó esélyt adnak az érdekvédelmi
munkának a vasutasok szakszervezete keretein belül történő
megújításához. Olyan esélyt, amellyel elkerülhető a széthullás és az
esetleges későbbi újraegyesülés kanyargós és rögös útja.
Ezért arra kéri és bíztatja tagságát, hogy az alapszervezetekben
fogalmazzák meg programjukat a szakszervezeti munka megújítására,
helyben alakítsák ki a legalkalmasabbnak vélt szervezeti kereteket
és válasszák újjá a tisztségviselőket.
Ezzel párhuzamosan az elnökség - az 1988. novemberi országos
értekezlet határozatainak szellemében - hamarosan kezdeményezi a
Vasutasok Szakszervezete központi vezetőségénél olyan döntések
meghozatalát, amely széles körű lehetőséget ad egy alulról építkező,
a tagsága által legitimált, belső működésében demokratikus
szakszervezet létrehozására. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 17:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|