|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - negyedik munkanap (18. rész)
|
Miután a részletes vitában többen nem kértek szót, az elnöklő
Horváth Lajos ismertetett egy határozat-tervezetet, amelyet később
kíván beterjeszteni, s amelynek lényege, hogy a törvénysértő
elítélések, internálások, kitelepítések áldozatainak
kártalanításáról a kormány terjesszen az Országgyűlés elé egy
törvényjavaslatot. Megkérdezte Király Zoltánt, hogy az általa
javasoltak összhangban állnak-e a határozat-tervezettel. Király
Zoltán azt kérte, hogy a kormány képviselője nyilatkozzék arról:
mikorra tudja vállalni ezt a feladatot.
Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár a vitában
------------
elhangzottakra válaszolva a tárca támogatásáról biztosította Zsidei
Istvánnénak a recski emlékhely létrehozására vonatkozó javaslatát.
Solymosi József indítványát szintén helyeselte, és elmondta, hogy
nemcsak a német, hanem a szlovák és más nemzetiségűek
kitelepítésének ügyét is megvizsgálják. Dauda Sándor javaslatát
megfontolásra ajánlotta, bár azt is hangoztatta, hogy nem ért azzal
egyet, hogy a rablás a törvényjavaslat szövegéből maradjon ki. Mint
a kormány megbízásából az ,56-os eseményekkel régóta foglalkozó
szakember egy példával érzékeltette, hogy nehéz elkülöníteni a
politikai cselekménnyel összefüggő, illetve az egyéni
haszonszerzésből elkövetett rablást. Hangoztatta, hogy e jogszabály
hatálya alá nem esnek az utóbbi minősítéssel illethető
bűncselekmények. A tartalékos tisztek lefokozásával, illetve
erkölcsi rehabilitálásukkal kapcsolatos javaslattal egyetértett, de
rámutatott, hogy ebben a Honvédelmi Minisztérium az illetékes. Marx
Gyula és Király Zoltán javaslatára válaszolva kifejtette, hogy
teljes és azonnali kártalanításra már csak azért sincs mindig
lehetőség, mert a kár értéke nehezen mérhető fel, például abban az
esetben, ha a törvénysértések áldozatául esett személyeket
kivégezték. Hangsúlyozta, hogy ennek ellenére megvizsgálják, és a
Parlament elé terjesztik a kártalanítások mértékére és módjára
vonatkozó elképzelést. Hozzáfűzte még, hogy Marx Gyula írásban
benyujtott módosító javaslatát azért nem támogatta, mert azzal
kizárnák az 1956 előtti törvénysértések áldozatainak a
kártalanításra való jogát. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 18:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|