|
|
|
|
Országgyűlés - parlamenti jelentés a mai ülésszakról
|
---------------------------------------------------- München, 1989. október 20. (SZER, A mai nap) - A budapesti Országgyűlés ma délelőtti ülésének eseményéről Szőcs Géza számol be: - Kedves hallgatóink A Kossuth téren továbbra is Tamás Gáspár Miklós választási plakátjai néznek farkasszemet a járókelőkkel, Grósz Károlyt pedig már napok óta nem látták a Parlamentben. A parlament mai ülésszaka egyébként 55 perces szünettel kezdődött - s ha rosszmájúak lennénk, hozzáfűzhetnők: a fárasztó éjszaka és a kimerítő reggel után rá is fért ez a szünet a honatyákra. A dolog háttere és tétje azonban komolyabb annál, hogysem humorizálni lehetne rajta. A parlament szeptemberben kezdődött ülésszakától egészen mostanig a képviselőválasztási törvénytervezettel kapcsolatos véleménykülönbségek fenyegették először igazán felborulással azt a konszenzust, amely a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon körvonalazódott, de amely a parlament egyetértése nélkül aligha lenne realizálható. Márpedig az a parlament, amelynek óriási többséggel hozott döntése nyomán például kisöprik a munkahelyekről a pártszervezeteket, ugyanez a parlament úgy tünt, hogy megmakacsolta magát és nem hajlandó elfogadni a választási törvényt. Elsősorban amiatt, mert indokolatlanul magasnak tartják az országos listán megválasztandó honatyák számát. A szünet után Pozsgay Imre kért szót, és figyelmeztette a képviselőket arra, hogy az Országgyűlés mostani döntéséből más politikai erők is részt kértek. Kiemelte az ezen politikai erőkkel való összefogás, végsőfokon a békés átmenet fontosságát, és rámutatott, hogy a politikai megállapodás összeomlása fenyeget. (folyt.)
1989. október 20., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|