|
|
 |
|
 |
Árakról és bérekről Magyarországon - 1. folyt.
|
A népesség csupán 5-10 százaléka engedheti meg magának, hogy a
megélhetéshez nem közvetlenül szükséges termékeket vásároljon.
Mintegy 660 ezren élnek a legalacsonyabb elfogadható létminimum
szintje alatt. Egymillió kétszázezren nem rendelkeznek önálló
lakással- zúgják tovább a harangtornyokból a vészharangok. Nem
harangjáték, kakofónia ez. Egyre több a nyugdíjas. Napjainkban 2,5
millió, a lakosság egynegyede. Az 1950-es években Magyarországon
száz keresőre 12 nyugdíjas jutott. Ez az arány ma 100 és 50.
Az infláció, hivatalosan 15 százalék, őket érinti
legsúlyosabban, a 2 százalékkal emelkedő nyugdíjból élőket. E
szociális problémák egyidősek a gazdasági reformokkal. Sokak számára
új lehetőségek nyíltak, magánvállalkozások, második-, harmadik-,
negyedik állás.
De jóval nagyobb a másik csoport, a hátrányos helyzetűeké. A
nyugdíjasoké, a leépítendő iparvidékek munkásaié, a duplaterhet
viselő nőké, az egyedül álló szülőké, a szakképzetleneké. Teret nyer
a közgazdász-logika. A piaci mechanizmusok válnak uralkodóvó egy
szociális védőhálót nem ismerő rendszerben.
A magyar peresztrojka valószínűleg a közeljövőben még nem
kápráztatja el a világot növekedési mutatóival. Egy szomorú
növekedést kivéve, a nyomorét. Ennek mutatója nemcsak az egyre több
guberáló nyugdíjas könnyfacsaró látványa. A statisztikák is
beszédesek: 1980 és 86 között az újra elkövetett bűncselekmények
száma 40 százalékkal emelkedett. Kevesebb a házasság, több a válás.
A gyerekek 15 százaléka csonka családban él. Közülük kerül ki a
fiatalkorú bűnözők 43 százaléka.
A váláshoz kapcsolódó adatok még: a bűnelkövető férfiak 80, a
nők 75 százaléka elvált. 14 öngyilkos közül tíz bontotta föl
előzőleg házasságát. Szegénység és alkoholizmus. Európában a legtöbb
öngyilkosság és a legtöbb szívinfarktus a 30-40 évesek között. 20
éve egy magyar férfi várható életkora azonos volt egy osztrákéval,
azóta az utóbbi 5 évvel emelkedett, a magyaroké öttel süllyedt.
(folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|