|
|
|
|
Az MSZMP és az ellenzék tárgyalásai Miskolcon (1. rész)
|
1989. július 10., hétfő - Hétfőn, az esti órákban rekesztette be az elnöklő Kovács László, a Miskolci Városi Tanács elnöke a Miskolci Ellenzéki Szervezetek Egyeztető Bizottsága és az MSZMP Miskolc Városi Bizottsága delegációi közötti, délután kezdődött első politikai tárgyalásokat. Az ellenzéki asztalnál az MDF, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, valamint a Fidesz helyi szervezeteinek ügyvivői, illetve szakértői, az MSZMP miskolci városi bizottságának asztalánál pedig a pártbizottság első titkára és négy szakértője foglalt helyet. Megfigyelőként részt vettek a tanácskozáson a HNF Miskolc Városi Bizottsága, valamint a Miskolci Ifjúsági Szövetség képviselői is.
A tanácskozás résztvevői egyetértettek a higgadt megfontoltság és a korrekt együttműködésre való törekvés szükségességében, mert, mint hangsúlyozták, az országnak ebben a térségében a korábbi hibás gazdasági döntések következményei, illetve az ezekkel párosuló nagyon súlyos foglalkoztatási gondok különösen kiélezték a feszültségeket, rontották a lakosság hangulatát. Mint Timár Vilmos, az MSZMP miskolci városi bizottságának első titkára hangsúlyozta, a siker egyik zálogának tarja, hogy a kommunisták eljutottak odáig: ma már gyanakvás nélkül, egyenrangú tárgyalófélként fogadják el az ellenzéki pártok és mozgalmak képviselőit, elismerik ezeknek a pártoknak és mozgalmaknak a létjogosultságát, társadalmi súlyát. Annak bizonyítékaként fogta fel a hétfői megbeszélést is, hogy bár nem egyformán, de valamennyien a gondok - a nagyon súlyos gondok - megoldását akarják. (folyt.köv)
1989. július 10., hétfő 21:07
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|