|
|
 |
|
 |
- Nyugdíjasok helyzete - 1. folyt.
|
A szocialistának nevezett esztendők haszonélvezői
lelkiismeretlenül hagyták nyomorban a kizsigerelt milliókat. S most,
mikor cáfolhatatlan adatok bizonyítják: a két és fél millió
nyugdíjas 40 százaléka olyannyira szegény, hogy gyakorta a napi
meleg ebédre sem futja - szemrebbenés nélkül hárítják el magukról a
felelősséget.
Valami különös, mondhatni sajátos jelenségnek lehetünk tanúi. A
SZOT és a kormány közös megállapodása révén a 70 évnél idősebbek
mind a helyközi, mind a távolsági járműveken - vonat, busz - ingyen
utazhatnak. Ez az intézkedés dícséretes, mert a kedvezményezett
korosztály tagjai közül most majd többen indulhatnak rokon, barát és
ismerős meglátogatására, nem kell filléreket guberálniuk, hogy
futja-e az orvosra, patikára, villamosozásra. De alig lépett
érvénybe a rendelet, a közlekedési vállalatok máris tiltakozni
kezdtek, hogy ez nékik mily hatalmas veszteség.
A MÁV 310 milliót kér a kormánytól - megfeledkezvén arról, hogy
az állami költségvetésből eleve négy és fél milliárd forint
támogatást kap.
Az több mint valószínű, hogy a közérzetjavító határozatként
bevezettett ingyenesség miatt csökken valamicskét az utaztató
vállalatok bevétele, ám ez a veszteség nem lehet olyan hatalmas.
Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon kell-e most a
nagy egyenlősdi. Nevezetesen: a kiemelt összeget kapó nyugdíjasok
megérdemlik-e ezt a külön juttatást?
A korábban is jogtalan előnyöket sápolok most legalább
térítsenek valamicskét vissza az eltulajdonított javakból, hiszen
nekik van miből. Közülük léphettek föl sokan olyan igénnyel,
kérdéssel, hogy a vonat első osztályán miért ne lehetne ingyen
utazni. Az életét végigrobotoló csepeli munkásnak, vagy a látástól
vakulásig gürcölő földművesnek, megalázott értelmiséginek eszébe sem
jut ilyesmi, csak a hatalomból kiszorult, kedvezményeiket
javarészben elvesztett, ilyen-olyan érdemrendes pártkegyeltek
próbálkozhatnak effélével. (folyt.)
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|