|
|
 |
|
 |
BKV-sztrájk
|
-------------
München, 1990. január 27. (SZER, A munka világa) - Amikor a
vezérigazgató átesik a ló másik oldalára. A BKV-sztrájk
ellentmondásairól hallgassák meg Szilágyi Sándor budapesti
jegyzetét:
Kedd hajnalban fegyelmezetten, baj nélkül lezajlott a
közlekedési dolgozók kétórás sztrájkja. A BKV elégedett lehet, a
fővárosi tanács megszavazta számára a 800 millió forintos plusz
támogatást. Akár sikertörténetnek is mondhatnám ezt az akciót, és
együtt örvendezhetnék a közvetlen nyertesekkel: a BKV dolgozóival.
Nyomós okom van rá, hogy ezt mégsem teszem. Én ugyanis nem örültem
ennek a sztrájknak. Nem mintha bármi bosszúságot okozott volna. Hol
vagyok én hajnalban? Elvi kifogásaim voltak és vannak. Engedjék meg,
hogy előadjam őket.
Először is gyanút keltett bennem, hogy a sztrájk előtti
sajtótájékoztatót a BKV vezérigazgatója tartotta. Az meg végképp nem
tetszett, hogy a vezérigazgató úr hazudott. Kétszer is rákérdeztem:
a vállalatnál működő összes szakszervezet egyetért-e a sztrájkkal. A
vezérigazgató úr szemrebbenés nélkül válaszolta: igen, az összes.
Felhívtam telefonon Zajtai Györgyöt, az észak-déli metró
független szakszervezetének vezetőjét, aki megerősítette, hogy a
független szakszervezet nem támogatja a sztrájkot. Azt is megmondta,
hogy miért nem: a bérkövetelésekkel egyetértenek, de azzal nem, hogy
a vállalatvezetés újabb és újabb központi támogatással igyekszik
enyhíteni a nagyvállalat gondjaim, nem pedig az elavult szerkezet
megváltoztatásával. Erről a BKV vezérigazgatónak tudnia kellett,
mert előző nap, vasárnap reggel együtt szerepelt Zajtai Györggyel a
Nap TV-ben.
Hazudott a vezérigazgató úr akkor is, amikor kérdésemre azt
válaszolta: jóllehet a Munkaügyi Bíróság jogtalannak nyilvánította a
sztrájkot, ők fellebbeztek a végzés ellen, ám a fellebbezésnek nincs
halasztó hatálya. A napokban megtudtuk, nem fellebbeztek a Munkaügyi
Bíróság döntése ellen. (folyt.)
1990. január 27., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|