|
|
 |
|
 |
Szakszervezeti állásfoglalás az áremelésekről (1. rész)
|
1990. január 10., szerda - Sztrájk, tömegdemonstráció,
népszavazás - ezek a szavak sűrűn ismétlődtek a Szakszervezetek
Országos Koordinációs Tanácsa (OKT) szerdai ülésén, amelyet egyebek
között azért hívtak össze, hogy állásfoglalást alakítson ki a
fogyasztói árak emeléséről, a szakszervezetek feladatairól.
A Nagy Sándor elnökletével zajló vitában sokan ostorozták a
kormány gazdaságpolitikáját. Egyes vélemények szerint a sorozatban
hozott rossz döntések bizonyítják, hogy a jelenlegi kormány nem ura
a helyzetnek. Volt, aki azt követelte: a legszélesebb nyilvánosság
előtt adjon választ a Minisztertanács elnöke a lakosságot sújtó
intézkedéseket vitató kérdésekre. Mások szükségesnek tartották, hogy
olyan országos demonstrációt szervezzenek a szakszervezetek,
amelyben megmutatkozik a tagság ereje. A vitában az is felmerült:
egyre inkább tapasztalható, hogy megrendül a tagság bizalma a
szakszervezetekben, sokan úgy vélik, a rossz döntések azért
születtek, mert a szakszervezetek nem képviselték elég jól a
dolgozók érdekeit. Számosan azért fordítanak hátat a
tömegmozgalomnak, mert hovatovább a tagdíjra fordított pénz a napi
megélhetéshez kell. Ezzel kapcsolatban volt, aki feltette a szónoki
kérdést: mit tesz, mit tehet a kormány, ha az emberek tömegesen nem
fizetnek lakbért, közüzemi díjat.
Az OKT egyik tagja azzal a javaslattal állt elő, hogy a
szakszervezetek kezdeményezzenek népszavazást, s ily módon próbálják
kikényszeríteni követeléseiket. Nagy Sándor annak a véleményének
adott hangot, hogy indulatos, meggondolatlan lépéseket nem szabad
tenni. A jelenlegi helyzetben adottak a kedvezőtlen feltételek, a
kormány sem képes csodákra.
A hosszas vita után közösen kialakított állásfoglalásban a
tanács a szakszervezeti tagság nevében felháborodását fejezte ki az
év elején végérehajtott fogyasztói áremelések összetétele, mértéke,
valamint az intézkedések előkészítésének módja miatt. Az
állásfoglalás szerint a mostani példátlan áremelési hullám
rászabadítása a védtelen fogyasztókra egyoldalúan - az
államigazgatási körön belüli egyeztetésekre korlátozódva - történt.
A kormány nem mérte fel előzetesen a kialakult helyzet szociális
összefüggéseit, és nem adott módot arra sem, hogy az
érdekképviseleti szervek betöltsék társadalmi szerepüket.
(folyt.köv.)
1990. január 10., szerda 16:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|