|
|
|
|
Tildy-emlékünnepség Szeghalmon (1. rész)
|
1989. november 18., szombat - Szeghalmon, ahol Tildy Zoltán 1946-os köztársasági elnökké választásáig tizenkét esztendőn át volt református lelkész, szombaton a kisgazda politikus századik születésnapján emlékünnepséget rendeztek.
Az ünnepély nyitányaként a helyi református egyház gyülekezeti termében Tildy-emléktáblát lepleztek le (az emléktábla Nagy József debreceni református lelkész műve), majd a Kossuth téri templomkertben a Tildy-szobor fölavatása következett. A Rajki László szobrászművész által, Eleöd Ákos építész közreműködésével alkotott bronz mellszobornál Straub F. Brunó akadémikus, nyugalmazott államelnök mondott avatóbeszédet. Tildy Zoltánt - mondotta - a tények tisztelete, a valóság ismerete jellemezte, a kisemberek segítőjeként a demokrácia megvalósításáért küzdött. Sajnos a belső és a külső erők összejátszása, a sztálinista nyomás hatására 1948-ban lemondásra kényszerült köztársasági elnöki tisztéről; az 1945-ös választási győzelem után felhigult párt nem tudott - talán nem is tudhatott - ellenállni a sztálinista erőszaknak. A mai feladatokról szólva a nyugalmazott államelnök megállapította, hogy a Tildy-féle előretekintő, a gondokkal szembenéző, s nem a múltba visszanéző politikára van szüksége az országnak. Avatóbeszédét az új választások előtti kívánságával zárta Straub F. Brunó: adja Isten, hogy olyan becsületes politikusokat találjunk, amilyen Tildy Zoltán volt. (folyt. köv.)
1989. november 18., szombat 17:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|