|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Segélyszállítmányok a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól
|
![](../img/spacer.gif)
1989. október 4., szerda - Teherautónyi kórházi ágy, orvosság, lélegeztető gép és egyebek mellett EKG-berendezés érkezett szerdán az NSZK-beli Betburgból Budapestre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében. Hasonló tartalmú szállítmányt várnak csütörtökre is a szeretetszolgálat Zugligeti úti központjába.
Csilla von Böselager, a szeretetszolgálat NSZK-beli testvérszervezetének hazánkban tartózkodó elnöke elmondta: két éve gördült át a magyar határon az első teherautó, amely a máltai kereszt jelzést viselte. A segélyszállítmányok azóta folyamatosak, jelenleg a 137-nél tartanak. Az utóbbi hónapokban - az erdélyi menekültek és az NDK-ból tömegesen kitelepedők magyarországi ittléte idején - sűrűsödött a segítségadás e formája, szeptemberben például húsz, adománnyal teli teherautót fogadtak. A rakományok mindegyikében - az orvosi felszerelés mellett - jelentős mennyiségű a válogatott, használt ruhanemű. A legutóbbi teherautó 270, elsősorban téli holmit tartalmazó ládát hozott. A ruhanemű különösen a menekültek ellátásában segít, de az itthoni szegények, rászorulók öltözködési gondján is enyhít. A kórházi berendezésekből, orvosi gépekből, műszerekből álló segélyből mintegy 90 kórház is kapott. (MTI)
1989. október 4., szerda 13:30
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|