|
|
|
|
Állásfoglalás a képzőművészet, az iparművészet, a tervezőművészet és az alkotók képviseletéről a jogállamban (OS)
|
1989. október 3., kedd - A legfelsőbb népképviseleti szerv, a Parlament szerepéről, a választásról, a jövő szempontjából döntő törvények elveiről és előkészítéséről egyeztek meg a háromoldalú tárgyalásokon. A jogállamiság megteremtése nemcsak a szabályok és lehetőségek megváltoztatásán múlik, hanem az emberek személyes tisztességének, felelősségének függvénye is. Célunk, hogy a szakmai képviselet elvének nyíltan és egyértelműen érvényt szerezzünk, jelöltet állíthassunk, aki megbízóit képviselvén más feltételek mellett fejti ki majd működését, mint ahogy az eddig történt. Az eddigi gyakorlatban a ,,fölülről,, kijelölés, az országos listára való fölvétel lett volna hivatott az ország lakosságához képest számarányban nem számottevő, de eredményeiben jelentős értelmiségi réteg képviseletét reprezentálni. Ám a művészettel kapcsolatosan a Parlamentben és egyéb hivatalos helyeken sohasem a testületi vélemény dominált, de mindig éppen azt volt a látszata. A Szövetség, amikor művészeti érdekekért, vagy a művészek javára - és megbízásuk szerint - lépett, küzdenie kellett ezzel a különös helyzettel is. Az országos listán megválasztott képviselő nem konzultált soha a Szövetséggel, így legtöbbször egyedül maradt a II. kerületben választott képviselő, aki történetesen szakmabeli, és aki szakkérdésekben mindig kikérte a szakmai testületi véleményt. A Parlament abban a hitben van, hogy a képzőművészeknek van választott képviselője, noha ez nem volt így. Minthogy a művészetet önmagában nem lehet képviselni, csak azokkal egyetemben, akik művelik, világos, hogy a jelölésnek és a választásnak a demokratikus akarathoz kell igazodnia a jövőben. Így lesz biztos, hogy ügyünket - a társadalom ügye is - a politika szintjén megfelelően tudjuk képviselni. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének rendkívüli közgyűlése (OS)
1989. október 3., kedd 18:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|