|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Német menekülők - 2. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Ahogy áthaladtunk a kapun, mindnyájan nagyon meghatódtunk, sírtunk, s csak azt láttuk: sikerült. Boldogok voltunk. Az elhatározás már régen élt bennünk. Játszottunk azzal a gondolattal is, hogy kérvényezzük a kiutazást, de a polgárokat nagyon elbizonytalanították az állambiztonsági szervek. Azt sem tudtuk, hogy egyáltalán kijut-e még egyetlen NDK-polgár is, vagy hogy mennyi ideig kell várnunk. Nem vagyunk a legfiatalabbak, nem volt időnk, hogy hét évet várjunk. Végül is ezért határoztuk el, hogy Magyarországon keresztül megyünk a Szövetségi Köztársaságba. Az életünket nem akartuk kockára tenni. Tudtuk, hogy Magyarországon nem lőnek le minket, illetve hogy nem zárnak minket börtönbe. - A hölgyet és családját Magyarországon kellemetlen meglepetések is érték, mégis ... - Magyarország különben nagyon tetszett nekünk. Különösen Budapest. El kell mondjam, nagyon szívesen utaznánk újra Magyarországra nyaralni. Ez most nem volt nyaralás, ez kaland és stressz volt az elejétől a végéig. Szépnek találjuk a magyar tájat, az emberek barátságosak, vendégszeretőek, kivétel mindenütt akad. - Második beszélgetőpartnerem egy Karl-Marx-Stadt környékéről származó, negyven év körüli férfi volt, aki családjával menekült. Csak magyarországi nyaralásuk alatt döntötték el, hogy Ausztriába szöknek. Példájuk talán egyedi eset? Vagy ez a jelenség tömegpszichózisnak tekinthető a Magyarországon nyaraló NDK- állampolgárok között? - Biztos, hogy sok személyt érint, akik a társadalmi funkcióik és foglalkozásuk miatt eddig visszariadtak a kiutazás kérvényezésétől, mert el akarták kerülni a megtorlást. Szerintem igen magas azoknak az aránya, akikben Magyarországon ötlött fel a menekülés gondolata. A határt most átlépő személyek között igen magas az értelmiségiek aránya. Sok az orvos, mérnök, akik menekülésük előtt nem kérvényezték a kiutazást. Nem akarták, hogy eltiltsák őket foglalkozásuktól. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|