|
|
|
|
- Tüntetés a csehszlovák nagykövetség előtt - 3/2. folyt.
|
- Bent lenni eléggé "meleg" volt, kint lenni jó. Bocsánat, nem jó élmény kint lenni, akkor lenne jó élmény kint lenni, hogyha mindnyájan kint lennénk; ez a mindnyájan két magyar barátunk. - Kerényi György és Deutsch Tamás. - Kerényi és a Deutsch, pontosan. Nem vagyunk boldogok azzal, hogy kint vagyunk, mert ők bent vannak. Akik bent vannak, sokkal kilátástalanabb és elkeserítőbb. Azok az NDK-állampolgárok, csehszlovák állampolgárok, akik nem rendelkeznek olyan külföldi külképviselettel, mint mi, magyarok, nem rendelkeznek olyan konzullal, mint mi Taba Lajossal, aki mindent megtett értünk, hogy kikerüljenek. A csehek és az NDK-sok nem tudom, milyen esélyekkel rendelkeznek, milyen képviselettel, lehet, hogy nem is tud a saját országunk, vagy a világ arról, hogy ők ott vannak, és teljesen kilátástalan állapotban vannak. - Az NDK-sok esetében például jobb is, ha nem tud a saját országuk róla. - Igen, lehet, de ezt én csak azért mondtam, hogy nem igazán vagyunk boldogok, hogy mi kint vagyunk, mert tudunk arról az 5, 10, 50, nem tudom hány emberről, aki bent van még. - És bántottak benneteket? - Én a többiek nevében nem nyilatkozhatok. Engem egy kicsit ugyan megvertek, de nem ez a lényeg most, nem velünk kell foglalkozni, ha meg is vertek, mert mi kint vagyunk már. - És arra mit szóltak a csehek, amikor te mondtad, hogy a munkádat végzed? Elvégre, mint a Fekete Doboz operatőre, hivatalosan voltál ott, dolgozni, nem tüntetni, nem lázítani. (folyt.)
1989. augusztus 24., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|