|
|
|
|
Kohl: köszönet Magyarországnak - sajtóértekezlet (2.rész)
|
Másfelől azonban sajtóértekezletén Helmut Kohl azt a kérdést intézte az NDK vezetéséhez, hogy ténylegesen mit is tesz egy ilyen válság elkerülése végett. Az embereket ugyanis szerinte a rendszer megmerevedése és a változásokra való kilátástalanság készteti az ország elhagyására. Felszólította a berlini illetékeseket, hogy a helsinki záróokmány szellemében szavatoljon nagyobb szabadságot az NDK népének, csatlakozzék a Lengyelország, a Szovjetunió és Magyarország által megtestesített kelet-európai reformmozgalomhoz. Véleménye szerint a keletnémetekre napjainkban elsősorban az említett országokban kibontakozott politikai fejlődés hat. Az NSZK soha nem bátorít olyan akciókat, amelyek az NDK-állampolgárokat hazájuk elhagyására ösztönzik, és a bonni politika soha nem irányulhat arra, hogy az ország elnéptelenedése folytán súlyos kárt szenvedjen. Ám az NDK a jövőben nem zárkózhat el a nyitás, a demokrácia és reformok politikája elől, mert ezt a politikát követeli meg tőle a reményteljes általános európai fejlődés fő áramlata is. ,,Német földről nem szabad többet menekültáradatnak kiindulnia,, - jelentette ki Helmut Kohl, rámutatva arra is, hogy a Mihail Gorbacsov főtitkár által említett jövendő közös európai házat nem lehet a szabadságjogok korlátozására alapozni, hanem csakis a csorbítatlan állampolgári jogok tiszteletben tartására. A legújabb fejleményeknek, a menekülők elhatározásának fényében nevezte ismét időszerűnek, a napi politika napirendjén lévőnek a német kérdést, ámbátor ez alkalommal is kinyilvánította: a két német állam viszonya az európai stabilitás lényegi eleme. +++
1989. augusztus 22., kedd 16:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|