|
|
 |
|
 |
- NDK menekültek - 1 folyt.
|
Ami az utcák képét illeti, a szürkeség, az emberek közötti
kapcsolatokban a szolidaritás, a közéletben pedig szinte páratlan
képmutatás jellemzi az NDK-t. Csoda ez ott, ahol 1933 januárja,
Hitler hatalomrajutása óta nem ismertek mást, mint diktatúrát,
megszállást és megintcsak diktatúrát.
Az NDK utazni vágyó polgárai előtt 1961 augusztus 13-dika óta
csak Európa keleti fele és a Szovjetunió áll nyitva. A vágyak
végállomásai Szamarkand, Várna és Budapest voltak. Budapest ezekben
a hetekben, amikor, mint minden nyáron az NDK-ás turisták tízezrei
árasztják el nemcsak a Balatont, hanem egész Magyarországot,
jónéhány keletnémet számára nem uticél, hanem átszállóhely, egyfajta
váróterem, ahol kisszuszantják magukat azok, akik szűkebb hazájuktól
lélekben már elbúcsúztak és erőt, értesüléseket gyűjtenek ahhoz,
hogy megtegyék a döntő, még ma is, és még a magyar-osztrák határon
is kockázatos utolsó lépést. Az elrozsdásodott és egyébként is
túlhaladottá vált vasfüggöny magyar szakaszának eltávolítása a világ
szemében példátlan presztizsnyereséget hozott a magyar vezetésnek.
George Bush amerikai elnök budapesti látogatása óta, aki díszes
kazettában vihette el magával a szögesdrót egy darabját, az NDK-sok
özöne egyszeriben kényes problemává tette a határkérdést.
Magyarország vezetői jogosan hangsúlyozzák, hogy a német államok
közötti nézeteltérések megoldása nem rájuk tartozik. Bár az is igaz,
amit Pozsgay Imre Bonnban mondott, hogy tudniillik a magyar
határőrségnek nem más országok polgárainak az őrzése a feladata. A
magyar kormányt, mint tudjuk, újabban nemcsak szövetségesi
kötelezettségei kötik, hanem a genfi menekültügyi konvenció
előírásai is, amelyek a humanitás szellemében fogantak. Látszólag
egyfajta középutat is választhatna, pedig középút itt valójában
nincs. Azok az emberek, akik az NDK-nak fordítanak hátat, nem
részesülhetnek más elbírálásban mint azok, akik a reálisan még
mindíg létező sztálinizmus más birodalmaiból menekültek el.
Szivélyes üdvözlettel Romhányi István. +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|