|
|
|
|
NSZK-NDK: menekültek a berlini állandó képviseleten (2.rész)
|
A Kancellári Hivatal vezetője a berlini képviseleten tartózkodó NDK-állampolgárok helyzetével foglalkozva kijelentette, hogy senkit sem távolítanak el, aki segítséget kért, mindent megtesznek az érdekében, de kiutazási engedélyt csak az NDK hatóságai adhatnak. Másfelől egyértelművé tette, hogy a probléma magában az NDK-ban keletkezett, ezért ott is kell megoldani. Más szóval: a több területen elért némi haladás ellenére az emberek immáron nem óhajtanak megbékélni helyzetükkel, és azt követelik, hogy Berlin a demokrácia, az emberi jogok szavatolása és az utazási lehetőségek területén kövesse a Kelet-Európában kibontakozott jelentős változásokat, reformokat. Egyidejűleg kinyilvánította, hogy kormánya továbbra is építő jellegű, ésszerű együttműködést óhajt az NDK-val. Ez tette például lehetővé, hogy 1989 első felében az NDK-ból az NSZK-ba irányuló utasforgalom 9,1 százalékkal nőtt, és elérte az 1 millió 168 ezret. Az ilyen találkozások erősítik az együvétartozás érzését a németség soraiban, bizonyos értelemben közelebb hozza a nemzeti egységet is - mondotta. Kiemelte a két német állam viszonyának elmélyülését a kulturális csere, a környezetvédelem, a testvérvárosi kapcsolatok, a légiközlekedés területén és másutt. Az sem elhanyagolható, hogy a szabályszerű kiutazási kérelmeket idén első félévben 46 434 esetben bírálták el kedvezően. Tavaly egy év alatt adtak ki ennyi engedélyt. A helsinki folyamatból adódó kötelezettségek teljesítésében így is sok még a kívánnivaló - jelentette ki Seiters. +++
1989. augusztus 9., szerda 18:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|