|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Amire Antall is ráérzett
|
![](../img/spacer.gif)
------------------------
Washington, 1990. november 1. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Szénási Sándor budapesti jelentése:
- Úgy látszik, értelme lesz a Magyarországon a "fegyverszünetnek", mert nem önmagáért való, hanem hátteret ad a kormánynak, hogy végre megvalósítson egy radikális gazdasági programot. Ennek érdekében fájdalmas műtétek kezdődnek: 50 milliárd forinttal csökkennek a támogatások, tönkremegy a vállalatok egyharmada, 35 százalék felett lesz az infláció és 200 ezer munkanélkülivel számolnak.
Ezeket a lidérces számokat Matolcsy György, a kormányfő gazdasági tanácsadója említi a Népszabadságnak adott interjújában, amelyben még szerepel egy érdekes kitétel: "Az elmúlt öt hónap során a kormányzat nem igényelte sem a pénzvilág tanácsait és ellenőrzését, sem az érdekképviseletek részvételét a törvényhozásban. Kiderült, hogy így csak hibát hibára halmozva lehet dolgozni, és az idő szorítása sem mentség".
Mindez azért fontos kijelentés, mert ezzel épp a kormány részéről hangzik el az, amit eddig sokszor csak ellenzéki piszkálódásnak minősítettek, nevezetesen, hogy autokrata módon nem a szakértelemre, hanem a politikai megfontolásokra építve kezdte meg a kormány a hatalomgyakorlást. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Amire Antall is... - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Másrészt azt is jelenti, hogy - legalábbis most - eldőlt a küzdelem a fontolva haladók és a radikálisok között az utóbbiak javára. Nem véletlen, hogy a radikális Matolcsy Györgyöt, az utóbbi napokban szürke eminenciásként kezdik csak sajtókörökben emlegetni. Vele nyilván javulnak Rabár Ferenc pénzügyminiszter esélyei is, aki szintén gyors, sokkoló gyógymódot szeretne.
Ám hogy a kormány kénytelen a rögösebb útra lépni, annak az elmúlt hét végén nagy árát fizette meg ez az ország - és a kormány meg a saját presztizsét, amelyet saját szövetségesei, sőt a Magyar Demokrata Fórum is alacsonynak minősített. Az MDF ezt arra is felhasználja, hogy kijelentse: mindez nem történt volna így, ha lettek volna a kormányhoz közel álló sajtóorgánumok, amelyek hitelesen közvetítik a kormány szándékát.
A megállapítás célzás a liberális sajtó - úgymond - elfogultságára, csak éppen az maradt ki ebből a nyilatkozatból, hogy a kormánynak egyáltalán nem voltak információs szándékai, amint ez éppen Matolcsy György államtitkár szavaiból világosan ki is derül.
Mindezeknél lényégesebb, hogy a hétvégi polgári engedetlenségi mozgalom valódi választóvonalnak számít a demokratikus Magyarország életében. Azt is mondhatjuk: így 150 napnál járt le tulajdonképpen az a 100 nap türelem, amelyet az új kormány a pártoktól kért, és amelynek határát a társadalom most húzta meg türelmetlenül. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- A kormány és az ellenzék - 2. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
A sajtó egy részét - még az emlékezetes három nap alatt - a kormány, illetve az MDF egy része azzal vádolta, hogy elfogultan a taxisok javára ítél, miközben az emberek a kormány mellett vannak. Nos, a Magyar Közvéleménykutató Intézet október 29-iki felmérése szerint az emberek 64 százaléka fenntartás nélkül támogatta a taxisok megmozdulását, 20 százaléka részben támogatta, ami tehát lényegében 84 százalékos helyeslés. Ez az amit Antall József nagyon is érzékelt, s amiért egy gyorsított gazdasági program mellett döntött. De az ezzel járó terhek csupán az egyik oldalát jelentik az ügynek.
Abból, hogy a magyar társadalom hajlandó válságos éveket elviselni, még nem következik, hogy lesz is javulás. Ehhez pénz kell, mégpedig nem pusztán hitel és a működő tőke fokozatos beáramlása. Az átállást egyszeri nagy pénzösszeggel kellene a Nyugatnak megfinanszíroznia, hogy Budapest törleszteni tudja a kamatokat, s így át lehessen állítani az energiaipart és fenn lehessen tartani valamiféle szociális védőhálót.
Gyors pénz nélkül sincsen siker, hiszen ezért lassan sorban áll már egész Kelet-Európa. Kétszer kap-e, aki gyorsan kap - Budapest most ebben reménykedik. +++
1990. november 1., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|