|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Dorogiak nyílt levele Németh Miklósnak
"A jelenleg kialakult állapot a bányászat dolgozóit, a helyi
testületeket teljesen kiszolgáltatottá teszi. Meglátásunk szerint a
kormányzat nem vizsgálja kellő alapossággal döntéseinek minden
következményét, és a feszültségek levezetésére ajánlott eszközökkel
csak a felszabaduló munkaerő töredékének gondjai oldhatók meg."
Amerika Hangja, Világhíradó:
A hidegháború befejezésének lehetősége
"A peresztrojkát átfogóan kell
bevezetni, nemcsak a szovjet gazdasági rendszert kell megreformálni,
hanem a politikai rendszert és az igazságszolgáltatást is. Szabad
piacnak, szólásszabadságnak és olyan intézményeknek kell
létrejönniük, amelyek nagyobb felelősséggel tartoznak a népnek, ez
pedig - mondotta Baker külügyminszter - demokratikusabb társadalmat
eredményezne, amely jobban tiszteletben tartja az emberi jogokat és
jogi normákat, és ez tartós alapot biztosíthat a konstruktívabb és
kevésbé fenyegő szovjet magatartásnak külföldön."
|
|
|
|
|
|
|
A szabadság 3.
|
Milyen érdekes, hogy a magyar nemzet nagy eseményeit évszámokkal jelöli és az évszám puszta kimondása egyszersmind állásfoglalás. Figyeljük csak: ha azt mondom: "negyvennyolc" - mindenki 1848-ra gondol. "Nem enged a negyvennyolcból " - ilyen közmondás született annak jelzéséül, hogy valaki szilárdan hű az elveihez. Ilyen szó a tizenkilenc is. "Tizenkilences": a tanácsköztársaság híve. Sem 1945. előtt, de még utána sem jelentett jót ez annak, akire rámondták. És most itt van a mi ötvenhatunk. Nekem ez az évszám mond a legtöbbet, éppúgy mint ahogyan negyvennyolc. Negyvennyolc se volt hiábavaló, még ha elbukott is Világosnál negyvenkilencben. A kiegyezés s az ezt követő fellendülés negyvennyolc közvetett eredménye. Tizennyolc év telt el 1849-től a kiegyezésig. Kívánjuk magunknak, hogy az 1956 óta eltelt harminchárom esztendő után nálunk is fellendülés következzék be. A "nagy béke" korszakára - 1867-től 1914-ig - az volt jellemző, hogy miközben a nemzet tudta, tanította, kibeszélte magából negyvennyolcat és Világost és az aradi vértanúkat és Batthyány gróf halálát és Széchenyi pusztulásának okait: nem állt bosszút, nem hirdetett megtorlást, hanem együtt építette az országot azokkal, akik ellen véres zászlók alatt fegyverrel küzdött, beleértve a királyt, Ferenc Józsefet. Helyezzük el a sírokon az emlékezés koszorúit, tisztelegjünk a véres zászlók előtt, de nézzünk előre és tegyünk valamit a hazáért, saját jövőnkért. A halottak, az áldozatok üzenete is ez, hiszen az evangéliumban olvashatjuk: "senkinek sincsen nagyobb áldozata, mint aki életét adja övéiért" - aki pedig meghalt, az, mint az elvetett búzaszem, szellemében feltámad. (MTI-Press)
1989. október 19., csütörtök 13:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|