Rendszerváltás és az MTI

	NDK: Véget ért egy korszak (1. rész)
1989. október 18. szerda (MTI-Panoráma) Az NDK negyven éves történelmében meghatározó szerepet játszott. Az elmúlt 18 év egyértelműen az ő nevével forrt össze. Valamennyi fontos vagy kevésbé jelentős, de kedvező döntést ő jelentett be. A párt- és állami tisztségviselők, a PB-tagoktól a helyi vezetőkig, őt idézték, őrá hivatkoztak. Erich Honeckerre, a szocialista német állam második korszakának névadójára. Az első - Walter Ulbricht nevével fémjelzett - korszak 1971-ben ért véget: a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának 1971. május 3-i ülésén korára és egészségügyi állapotára hivatkozva Ulbricht felmentését kérte a pártfőtitkári tisztség alól. Az új pártvezető Erich Honecker, a belbiztonságot és a honvédelmet, azaz valamennyi fegyveres testületet felügyelő KB titkár lett. Nem az ismeretlenségből került a magas tisztségbe: 1945. óta állandóan fontos posztokat töltött be. Erich Honecker 1912. augusztus 25-én született a Saar-vidéken. Eredeti szakmája a tetőfedés volt. 1929-ben lépett be Németország Kommunista Pártjába, majd a nácik hatalomra jutása után bekapcsolódott az antifasiszta ellenállási mozgalomba. Emiatt 1935-ben letartóztatták, és hazaárulás vádjával tíz évi börtönre ítélték. A brandenburgi fegyházból 1945. áprilisában, kilenc év után szabadult. Hamarosan megválasztották a kommunista párt ifjúsági titkárának; 1946-tól az FDJ ifjúsági szervezetét irányította. 1950-től póttagja, majd 1958-tól rendes tagja a Politikai Bizottságnak. A biztonságért felelős KB-titkárként és a Nemzetvédelmi Tanács titkáraként 1961 augusztusában ő irányította a Nyugat-Berlint körülzáró fal építését. Az első titkári funkció öt évi betöltése után 1976-ban főtitkárrá és az Államtanács elnökévé választották. Honecker nevéhez fűződik ,,az egységes gazdaság- és szociálpolitika,, meghirdetése. Ezt a NSZEP 1971 júniusában tartott VIII. kongresszusán fogadták el. Bár nem történt leszámolás az Ulbricht-korszakkal, ezt a kongresszust keleti és nyugati elemzők egyaránt fontos korszakhatárnak minősítették. Az új irányzat jegyében a lakosság életkörülményeinek javítására a korábbinál lényegesen több erőforrást irányoztak elő. Hosszú távú lakásépítési programot fogadtak el, és a vállalatoknak előírták, hogy mennyi lakossági fogyasztási cikket kell gyártaniuk. (folyt) 1989. október 18., szerda 17:18
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »