|
|
|
|
Vissza a zsírkrétához 2.
|
Először azért nem, mert nem ott vannak, ahol gyakran megfordulnak az emberek, másfelől meg az olyan hivatalos írás volt, amiből tizenkettő egy tucat, honnan lássa szegény gödi polgár, hogy ami ott feszít, az már egy újabb felhívás és nem a régit felejtették kint. És tételezzük fel azt is, hogy a tanácstagok valóban részletesen tájékoztatták körzetük lakóit a tervezett halastóról: de először is, ki jár manapság tanácstagi beszámolókra. Az emberek többsége úgy van ezzel: az lesz úgy is amit fent akarnak, minek rá időt pazarolni. De még ha voltak is ott érintettek: e sorok írója a maga bőrén számtalanszor megtapasztalta már, milyen is az, amikor a szakemberek előveszik a tudományukat és úgy beszélnek a laikusok előtt, mintha ott kellene megvédeniük a doktori disszertációjukat. A legtöbben nem értik mit beszélnek. Csoda-e hát, ha nem is hisznek nekik? A tiltakozók első felindulásukban még a honvédség torkának is nekiestek: ki engedte meg nekik, hogy itt építkezzenek? Miből van ez a kacsalábon forgó palota, ami alatt többen atombiztos bunkert is tudni véltek, ahová természetesen alkalomadtán majd csak "az elvtársakat" engedik be. Azon a gyűlésen, ellenfelek hiányában egymást erősítgették - ki tud nagyobb veszélyt felfedezni a készülő műben? Két héttel később, a "hivatalos" falugyűlésen aztán néhány dolog tisztázódott. Például az, hogy a néphadsereg már évekkel korábban megvásárolta a csapatpihenő és a sportpálya helyét a tanácstól; 1976-ban félmillió forintot fizettek a kezelői jogért. S hogy a sportpályát, ha a falu nem akarja, nem betonozzák le, csak füvesítik. Egyébként azt bárki használhatja, sem a helyiek, sem az itt nyaralók elől nem zárják el. Mindez újdonságként hatott a teremben, s miután a sereg képviselője még azt is elmesélte, hogy és mint volt az a megállapodás a HM és az egyesület között az Ilka patak dolgában, még a legvérmesebb ellenzők is úgy fogalmaztak, a legtisztességesebb tájékoztatást éppen a sereg képviselőitől kapták. Ami a tájékoztatást illeti: a tanácselnök nem vitatta, lehet, hogy alaposabban is eljárhatak volna, s ismételten a tájékoztató táblákra hivatkozott. Igaza is van, meg nem is: az egész ügyben éppen az a legszörnyűbb, hogy tulajdonképpen mindkét félnek van némi igaza. A tanács tényleg megtette a magáét. Az már más kérdés, hogy mindez kevés. A régi idők plakátjaival ma már nem lehet propagandát csinálni. Azért nem, mert ma már nem lehet néhány papíros tessék-lássék kifüggesztésével mindezt letudni, s ha valaki tiltakozik a fejéhez vágni: miért nem olvassa el a hirdetőtáblát. (folyt.)
1989. október 18., szerda 11:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (10.18-11.18) - Karabahi kaland
MTV2 nézői telefon:
"Már megint túlzásba esnek, már megint egész nap nincs más, csak politika. - Gondolják, hogy erre mindenki kiváncsi? Először indulnak a Képújsággal, a Képújság hireit megismétlik 5 perc múlva a hirekben. Mire jó ez? Meg kellene nézni... Pontatlanságok: azt mondják Kaliforniában 3oo ember halt meg, a hirekben már csak 2oo. Azt mondják, hogy 2,5 milliárd Ft-ért adtak be valutát, később 3 milliárdot mondanak. Nem lehet önöknek hinni, csak politizálnak.Az ember nem azért fizeti a tv-t, hasonlitsák össze egy osztrák tv műsorral.... "
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|