Rendszerváltás és az MTI

	A Jomiuri Simbun közli Kósa Ferenc helyreigazító levelét
1989. október 15., vasárnap - A Jomiuri Simbun közölni fogja Kósa Ferencnek, az MSZP elnökségi tagjának helyreigazító levelét - ilyen megállapodás született Kósa Ferenc és Motoike Sigeo, a Jomiuri Simbun európai főtudósítója között azután, hogy meghallgatták a japán lap tudósítója által készített interjú magnófelvételeit. A magnószalagok meghallgatásán részt vett Joriajasu Hirojuki, a budapesti Japán Nagykövetség első titkára. Motoike Sigeo ígéretet tett arra, hogy Kósa Ferenc helyreigazító levele - esetleges rövidítéssel, de tartalmi sérülések nélkül - megjelenik a Jomiuri Simbun legközelebbi számában. A levél szövege a következő: Tisztelt Főszerkesztő Úr A Jomiuri Simbun 1989. október 12-én interjút jelentetett meg, amelyben a magyarországi politikai eseményekről kívánta tájékoztatni a lap olvasóit. Megtisztelő volt számomra, hogy Ikuma úr, a lap munkatársa a témával kapcsolatban az én véleményemet is kérte. Közel négy órát beszélgettünk Ikuma úrral, és a legjobb tudomásom szerint igyekeztem őt tájékoztatni azokról a történelmi folyamatokról és jelenkori eseményekről, amelyek segíthetik a japán embereket a magyarországi valóság megértésében. E négyórás alapos és minden tekintetben árnyalt beszélgetésből - és nyilván egyéb információkból is - végülis egy rövid, mintegy öt percnyi időtartamú cikk született: afféle villáminterjú. Elolvasván Ikuma úr megjelent írását, sajnálattal tapasztaltam, hogy annak nemcsak a műfaja, hanem tartalma és hangulata is eltér a mi eredeti beszélgetésünk tartalmától és hangulatától. Nem kételkedem Ikuma úr jószándékában és azt is tudom, hogy egy négyórás beszélgetést öt percnyire tömöríteni éppoly lehetetlen vállalkozás volna, mintha mondjuk valaki egy négyórás filmet öt percnyire akarna összevágni. Nyilvánvalóan nemcsak a gondolatot hitelesítő árnyalatok sikkadnának el, nemcsak különféle tartalmi torzulások keletkeznének, hanem az eredeti összefüggésekből kiszakított szavak súlyos félreértésekre adnának lehetőséget. Így történhetett, hogy az írás hangneme, stílusa és tartalmi üzenete lényegesen eltér az én eredeti mondanivalómtól. Olyan képtelen helyzet állott elő, mintha egy eleven embert csupán csontvázára, sőt csak néhány csontdarabkára próbálnánk redukálni. Engem személyesen nagyon kellemetlenül érintett ez a sajnálatos eset, mert olyan mondatok és olyan állítások kerültek rám hivatkozva a széles nyilvánosság elé, amelyeket szó szerint nem én fogalmaztam és még csak nem is sugalltam. (folyt.köv.) 1989. október 15., vasárnap 17:26
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A Jomiuri Simbun közli Kósa Ferenc helyreigazító levelét (2. rész)
Mindehhez hozzátenném, hogy Ikuma úr írását a megjelenés előtt nem állt módomban megismerni, és végső formájában jóváhagyni. Ha erre a nemzetközileg alkalmazott udvariassági szokások szerint módom lett volna, természetesen nem járultam volna hozzá a közléshez. Mivel azonban Tokió és Budapest nagyon messze van egymástól, elég körülményes volna kefelevonatot kérni a megfelelő pontosítások elvégzésére, azon kívül az idő is sürgetett - nem ragaszkodtam e jogomhoz. Mindazt, amit mondtam, a japánok iránti általános bizalmam jeléül rábíztam a sorsra, illetve a nagyon rokonszenves Ikuma úr személyes belátására. Megjegyzem, számomra a legteljesebb nyiltság és a feltétel nélküli bizalom nem latolgatás tárgya, hanem természetes létezési forma. Az életem során számtalan interjút adtam, és a mostani kongresszuson is legalább 10-15, köztük más japán lapnak és TV-társaságnak is - de szerencsére egyikből sem támadt semmiféle bonyodalom. A szóban forgó írás azonban további metamorfózison esett át, és egy néhány mondatos hírként visszajutott Magyarországra. Ebben a végképp elidegenített formájában különféle bonyodalmakat okozott amúgy is feszült közéletünkben. A helyzet tisztázása, a további félreértések elkerülése és a kölcsönös bizalom megőrzése érdekében tisztelettel kérem az alábbi nyilatkozatom közzétételét: Mint ismeretes, Magyarországon a második világháborút követően egy sajátos, centrális-bürokratikus sztálini típusú hatalmi berendezkedés alakult ki, amelyet a szakemberek párt-állami diktatúrának neveznek. A mi népünk - a lengyelekhez, a cseh- és szlovák, valamint más népekhez hasonlóan az elmúlt évtizedek során óriási erőfeszítéseket tett a diktatórikus rend demokratikus átalakítására. Az 1956-os népfelkelés céljait és tragikus végkifejletét jól ismeri a világ. Azóta is szinte folyamatosan próbálkoztunk a különféle demokratikus reformok bevezetésével, de csak most érkeztünk el ahhoz a történelmi pillanathoz, amikor végre reális esélyünk van régi álmunk: egy szabad, független és demokratikus Magyarország megteremtéséhez. Ezt a forradalmi értékű és nagyságrendű átalakulást békés úton, törvényes és tisztességes eszközökkel kívánjuk elérni, valamennyi honfitársunk életének és méltóságának tiszteletben tartásával. Mostani törekvéseink lényege tehát egy minden eddiginél emberibb, szabadabb és igazságosabb társadalom létrehozása. (folyt.köv.) 1989. október 15., vasárnap 17:28
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A Jomiuri Simbun közli Kósa Ferenc helyreigazító levelét (3. rész)
Mindezt persze könnyebb elképzelni, mint megvalósítani. Ikuma úrral történelmi céljainkról, a teljes demokrácia, a demokratikus szocializmus megteremtéséről és a gyakorlati nehézségekről beszélgettünk leginkább. E legfontosabb történelmi léptékű témák sajnos kimaradtak Ikuma úr cikkéből. Így aztán - terjedelmi okok miatt - bizonyos arányok és hangsúlyok élesen eltolódtak. Beszélgetésünk során szóba kerültek gazdasági és politikai életünk napi gondjai is. Áttekintettük a régi és az új pártban föllelhető politikai áramlatokat a radikális és a mérsékelt reformerők összefogásának fontosságát és a kompromisszum nehézségeit. Szóba kerültek azok a rétegek és személyek, akik a reformoktól idegenkednek, akik félnek a demokráciától, az emberi teljesítmények igazságos megmérettetésétől, egyszóval, akik a diktatúra különféle változataiban nagyonis jól érezték és jól éreznék magukat. Nem titkolom, hogy mi valamennyien, akik a Reformszövetséghez tartozunk, vitatkozunk egymással, más platformok képviselőivel és voltak éles vitáink személyi kérdésekben is. Nyers Rezső pártelnöki és Pozsgay Imre köztársasági elnöki jelölésével azonban mindvégig egyetértettünk. Ettől csak egy elenyésző, szélsőségesen radikális kisebbség véleménye tért el. Ami Grósz Károly és Berecz János elnökségbe való jelölését illeti, nevük jelöltként nem szerepelt a két legjelentősebb platform demokratikus szavazással kialakított listáján. Ilyen formán elnökségi jelölésük körül semmiféle vita nem volt. Tüzetesen többször is végighallgattuk a beszélgetést rögzítő magnetofon-szalagot, de olyan kijelentést, mely szerint a Reformszövetség azért javasolta volna Pozsgay Imrét pártelnöknek, mert Nyers Rezső ,,szorgalmazta az új párt vezetésbe Grósz és Berecz bevételét,, - nem találtunk. Ehelyett megleltük a magnetofon-szalagon a pártszakadás valós veszélyére utaló mondatot, amely szerint a szakadás veszélye akkor állt elő, amikor a Népi Demokratikus Platform tiltakozni próbált Horn Gyula és Géczi József jelölése ellen. Ez pedig pontosan megfelel a tényeknek. Megjegyzem, a személyi kérdések és javaslatok során mindvégig arra törekedtünk, hogy emberileg és politikailag egyaránt hiteles személyiségek kerüljenek az MSZP élére. Igényesen és keményen vélekedtünk, de az emberi tisztesség határait sohasem sértettük meg. (folyt.köv.) 1989. október 15., vasárnap 17:34
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A Jomiuri Simbun közli Kósa Ferenc helyreigazító levelét (4. rész)
Felelősségünk tudatában mindvégig tekintettel voltunk a stabilitás, a kormányzati folyamatosság igényére is, hiszen a békés átmenetet nemcsak a visszarendeződéstől, hanem egy esetleges kaotikus állapottól is óvnunk kellett. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy bár még csak tanulgatjuk a demokráciát, a kongresszus 82 százalékos arányban a reformszellemű elnökségnek szavazott bizalmat. A mi országunk életében ez a tény történelmi jelentőségű. A részletek, a viták elenyésznek majd a múló időben. Mostantól már nem a múltról, hanem a jövőről kell gondolkodnunk. Szeretném remélni, hogy e szerény nyilatkozat megjelenésével sikerül feledtetnem az elmúlt napok sajnálatos feszültségeit, és miként az elmúlt két évtizedben, továbbra is munkálkodhatok a japánok és a magyarok közötti felhőtlen kapcsolatok érdekében, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés alapján. Tisztelettel: Kósa Ferenc az MSZP Elnökségének tagja (MTI) 1989. október 15., vasárnap 17:37
Vissza » A hírhez kapcsolódik »