Rendszerváltás és az MTI

	Katonai hírmagyarázónk írja: A korszakváltás dilemmái Európában (1. rész)
1989. november 5.vasárnap (MTI-Press) - Mostanában egyre több szó esik arról, hogy felül kellene vizsgálni, a megváltozott feltételekhez kellene igazítani azokat a kétoldalu szerződéseket, amelyeket a kelet-európai országok még évtizedekkel ezelőtt a Szovjetunióval, illetve egymással kötöttek. Ugyanígy megfontolás tárgyává kellene tenni, mi legyen az integrációs szervezetek (a KGST, különösen a Varsói Szerződés) jövője. Az e körül folyó, nem egyszer éles nézetkülönbségeket ütköztető viták korántsem lezártak, hiszen a világpolitikai és világgazdasági korszakváltás kihívásaiból eredő problémákat távolról sem azonos módon ítélik meg Keleten és Nyugaton. Abban nagyjából általános az egyetértés, hogy a nemzeti és egyetemes biztonság mibenlétét közvetlenül érintő, befolyásoló katonai-hadászati stablitilást rövidebb-hosszabb távon mindenképpen meg kell őrizni. Ebben az álláspontban az a reális felismerés jut kifejezésre, hogy mind Kelet-, mind pedig Nyugat-Európában óriási átalakulások mennek végbe, s hozzátehetnénk: nem is kevés kockázattal és egész sor bizonytalansági tényezőt magában rejtő kérdőjellel. Senki sem tudná pontosan megjósolni, milyen előre nem látható fordulatokat és buktatókat produkál majd ez a bonyolult folyamat. Napirenden van például az 1990-es évek első felében az egységes nyugat-európai pénzügyi-gazdaság integráció tető alá hozása (egyelőre nem világos, milyen katonapolitikai következményekkel). Ha hinni lehet az előrejelzéseknek, ugyanerre az időszakra tehető a szovjetunióbeli és a kelet-európai átfogó reformok elmélyülésének ,,kulminációs pontja,,. Nos, ebben a válságoktól sem mentes periódusban minden azon múlik, hogyan lehet biztosítani a békés átalakulás kölcsönös játékszabályainak betartását, szorosabbá tenni az egymásrautaltság s a közös érdekek alapján álló kelet-nyugati kapcsolatokat, fegyerzetkorlátozási-leszerelési tárgyalásokkal szerves összefüggésben. Az máris szemmel látható, hogy a két szuperhatalom - a Szovjetunió és az Egyesült Államok - érdekviszonyainak árnyékában jelentősen kiszélesült mind a NATO, mind a VSZ tagországainak mozgástere. Hogy ez a mozgástér meddig terjed és terjedhet, az feltétlenül átgondolt, józan mérlegelést igényel. A kérdés az, hogyan látja saját holnapját, létzésének perspektíváit az egyik vagy másik államszövetség (a NATO és a VSZ). (folyt) 1989. november 5., vasárnap 13:19
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »