Rendszerváltás és az MTI

	Kényes kérdések
--------------- London, 1989. október 15. (BBC, Panoráma) - Kelet-Németország sztálinista rezsimjének acélszerkezete recseg-ropog a belső, és kisebb mértékben külső nyomás hatására is. Reformok kellenek - mondja mindenki. Tiszta sor, de más téma is előtérbe került, amelynek hallatán a szovjet glasznoszty alól is fagyos, régi stílusú nyilatkozatok születnek. A téma hallatán a ködösítő Nyugat is gazdasági, politikai, történelmi meg mindenféle egyéb ellenérvet kotor elő. A lengyelek nem örülnek a témának. A történelmi közelmúlt szörnyű tapasztalata alapján a zsidóságnak is oka van a mélységes aggodalomra. A keletnémet vezetés szerint szó sem lehet róla, a nyugatnémet vezetés is úgy tesz, mintha a téma nem lenne aktuális és nem is érdekelné igazában. Németország újraegyesítéséről van szó. A hivatalos szemlesütő szabadkozás ellenére azonban, aki hallgatja, hogy a bonni kormány képviselői, vagy a Bundestag képviselői közül néhányan a keletnémet ügyekkel kapcsolatban Németország másik felét emlegetik, észre vehetik, hogy nagyon is eleven kérdésről van szó. De hát valójában természetellenes is a helyzet, hiszen képzeljük el, ha lenne két Magyarország, két Anglia, két Franciország, nem lenne-e jogos ezeknek a népeknek az a vágya, hogy egyesített hazában éljenek? Mégis a németek sajátos esetet képeznek. Bismarck óta enyhén szólva volt velük sok baja Európának. Szóval miért fél mindenki a német újraegyesítéstől? Külpolitikai rovatunk szerkesztője és kommentár-írója hosszú évek óta Katona Pál, aki a történelmet már akkor is tapasztalta, amikor én még meg sem születtem. A vasárnap késő esti: Irányzatok és események című heti rovatában a múlt héten a téma tartós aktualitása miatt szintén foglalkozott a német kérdéssel. Pali bátyám félsz-e a német újraegyesítéstől? (folyt.) 1989. október 15., vasárnap
Vissza »

	- Kényes kérdés - 1. folyt.
- És miért nem? - Egyrészt azért nem, mert nem tartom imminensnek. Nem hiszem, nem tudom elképzelni, hogy ez gyorsan bekövetkezzék anélkül, hogy előbb igen gyökeres változások ne mennének végbe az egész európai színtéren és az egész világszíntéren. - Miféle változásokra gondolsz? - Olyan változások, amelyek csökkentik, sőt esetleg hosszú távon megszüntetik a NATO-t és a Varsói Szövetséget és erre egyelőre nincs kilátás. A két Németország ugyanis a két katonai szövetség pillére. Anélkül, hogy a NATO is és a Varsói Szövetség is ne veszítene rendkívül jelentős, döntő kulcsszerepéből a világpolitikában, anélkül szó sem lehet Németország egyesítéséről. - Azt mondod ezzel, hogy Németország kettéosztottsága a béke biztosítéka? - Nem mondanám így, ilyen szavakkal és ilyen közvetlenül, de közvetve igen. - Tehát azért mégis van a távoli jövőben, elképzelhető egy olyan szituáció, hogy Németország egyesül? - Igen. - Na most, tegyük fel, hogy akkor egyesül. Utána már nem kell aggódni? - Azért nem kell aggódni, mert az a Németország, amelyik egy ilyen egyesítés után létrejön, az nem lenne sem az első, sem a második, sem a harmadik Német Birodalom replikája. A történelem arra tanít, hogyha megszűnik egy helyzet, szétbomlik egy birodalom, vagy ehhez hasonló történelmi esemény jön létre, akkor az, ami utána kialakul, az sohasem ugyanaz, mint az előző volt. Szóval, ha létrejön egy új egyesült Németország, akkor az valami egészen-egészen, gyökeresen más lesz, mint a harmadik birodalom, vagy akár a második, akár az első Német Birodalom. (folyt.) 1989. október 15., vasárnap
Vissza »

	- Kényes kérdés - 2. folyt.
- Az, hogy ugyanaz nem ismétlődik meg, az lehetséges, de az első világháború utáni békék készítették elő a másodikat, és valószínűleg páran egyetértenének azzal, hogy a második világháborút lezáró békék sem voltak igazán igazságosak, legalábbis német szempontból valószínűleg nem; nagy német területeket csatoltak el és, ugye hát az országot kettéosztották. Ennek előbb-utóbb valamiféle visszahatása kell hogy legyen. Azt nem tételezhetjük fel, sőt nem várhatjuk el, hogy a német nemzet majd egyszer másként fog hozzáállni a dolgaihoz, mint korábban. Ezzel kapcsolatban mi a véleményed? - Én azt hiszem, hogy máris másként állt hozzá, a második világháború után Nyugat-Németországban kialakult egy olyan egészséges vállfaja a demokráciának, amely tulajdonképpen sok szempontból fejlettebb, dinamikusabb és valódibb, mint a többi nyugati ország demokráciája, szóval ott nagyon is megváltozott a nemzeti attitűd, amely nem emlékeztet az előzőre, és nem olyan helyzet állt elő a második világháború után, mint az első világháború után, hiszen az első világháború után óriási nyomor keletkezett Németországban, a második világháború után pedig igen rövid idővel az úgynevezett gazdasági csoda következett be Nyugat-Németországban. De visszatérve az egyesítés kérdésére. Tulajdonképpen nagyon fontos szempont az is, hogy ezt senki sem akarja igazán. A keletnémet ellenzék a jelenlegi tüntetések során soha nem szállt síkra az egyesítendő Németország eszméje mellett. Igen fontosnak tartom, hogy ez az új fórum és főként az evangélikus egyház szóvivői valahányszor nyilatkoztak a sajtónak, mindig hangsúlyozták következetesen, hogy nincs szó a két Németország egyesítéséről, sőt arról sincs szó, hogy a keletnémet társadalmat szocialistából kapistalistává tegyék. (folyt.) 1989. október 15., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Kényes kérdés - 3. folyt.
- Pali bátyám ehhez egy példát hoznék fel, egy párhuzamot: Magyarországon mindenki azt mondja - a politikus, ellenzéki és kormánypolitikus -, hogy arról szó sincs, hogy Magyarország kilépjen a Varsói Szerződésből, mert most politikai taktikából ezt nem illik mondani, tehát a keletnémet ellenzék is hasonló taktikából mondhatja, hogy nem akarja az újraegyesítést. Ehhez mit szólsz? - Nem hiszem, hogy ezt taktikából mondják. A helyzet ugyanis az, hogy a keletnémet tüntetések, az egész forrongás, az egész szinte már fölkelésnek nevezhető mozgalom, az nem a magyarhoz, nem a lengyelhez hasonlít, hanem inkább az 1968-as Dubcek-féle változásokhoz, vagy még közelebb a Gorbacsov-féle változásokhoz. A bevezetődben említetted, hogy talán a világ zsidósága is egyike azoknak a tényezőknek, amelyek aggódnak az esetleges német egyesítés miatt. Én ezt nem hiszem. Nem hiszem, hogy bárki komolyan azt gondolná, hogy az egyesített Németországban az antiszemitizmus szorozódnék, vagy hatványozódnék azáltal, hogy a két Németország egyesült. Igaz, hogy az erős nacionalizmus az szítja az antiszemitizmust. Németország azonban annyira kievickélt a nácizmus történelmi emlékéből, természetesen tudom, hogy van ott is neonácizmus, de ez egy holdkóros parányi része a társadalomnak, és én nem hiszem, hogy azáltal, hogy a két Németország bármilyen formában is egyesülne, hogy azáltal növekednék ennek a rejtett neonácizmusnak a veszélye: a két Németország egyesítése az nem egy ultranacionalizmusnak lenne az eredménye. +++ 1989. október 15., vasárnap
Vissza »