|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Gál Zoltán tiltakozik
"Az október 12-i rádió-híradásokból
és az október 13-i Népszabadságból értesültem arról, hogy az
úgynevezett Kádár János Társaság Ideiglenes Központi Bizottsága
többek között számomra is ,,fenntartott egy helyet,, Politikai
Irodájukban. A nevemmel kapcsolatos és a megkérdezésem nélkül
közzétett információt sértőnek tartom. Kijelentem, hogy a
társasággal semmiféle kapcsolatom nem volt, és nem is lesz, mert
annak politikai felfogásától a leghatározottabban elhatárolom magam."
BBC, Késő esti panoráma:
Űrfegyverkezés
"Az űrben telepített rakétaelhárítási rendszer, népszerűbb nevén
az amerikai kormányzat csillagháborús terve, mindig is sok vitára
adott okot, amióta Reagan elnök 83-ban először körvonalazta azt. A
bírálók szerint kidobott pénz, mivel soha nem lesz működőképes,
ezenfelül a 72-es antiballisztikus rakétaegyezmény megsértéseként is
felfogható. Hozzátették, hogy növelné a bizonytalanságot stratégiai
szinten, és akadályt képezne a stratégiai nukleáris leszerelési
szerződés útjában, melyet Moszkvával kötnének."
|
|
|
|
|
|
|
Az elsikkasztott tervezet
|
München, 1989. július 12. (SZER, Mérlegen) - Az elsikkasztott reform. Kádár János a múlt héten távozott az élők sorából. Állítólagos történelmi érdemei között emlegették már életében is azt a körülményt, hogy Magyarország 1968-ban a gazdasági reformok útjára lépett, egyedül a szovjet blokk országai között, ami a magyar társadalom számára kedvezőbb kibontakozási lehetőségeket biztosított. Ez a két évtizede számtalanszor elhangzott állítás közhellyé vált, ami nem jelenti feltétlenül, hogy igaz. Vadász János veszi kritikusan szemügyre: Amíg Kádár nemcsak élt, de hatalmon is volt, kincstári történetírói 30 éves töretlen reformkorszakra hivatkoztak a szocializmus építésében. 1956. november 4-ikét olyan vízválasztó dátumként jelölték meg, amelytől kezdve a pártvezetés, illetve Kádár János csalhatatlan bölcsessége, politikájának abszolút helyes volta minden téren érvényesült. A végzetes dátumhoz kötődő döntést, a forradalom vérbe fojtását kívánták minden áron igazolni, arra hivatkozva, hogy a reformpolitika kibontakoztatása tulajdonképpen már 1956 végén megindult valamiféle bölcs ütemterv szerint, tehát nem lehetett helytelen az a döntés sem - 1956. november 4-ike -, amely ezt a pártvezetőséget nyeregbe ültette és ezt a politikát lehetővé tette. Ez a beállítás természetesen nem felel meg a valóságnak. Tény, hogy a forradalom leverése utáni helyzetben egy csődöt mondott politika gazdasági romjai és a szovjet beavatkozás fizikai romjai közepette az új gazdasági út keresése szinte elkerülhetetlennek látszott. Létre is jött az úgynevezett közgazdasági bizottság a gazdasági és tudományos élet szakembereinek közreműködésével, és ez a bizottság 1957 őszén nyilvánosságra hozta a gazdaságirányítás reformját célzó - mai szemmel - rendkívül következetlen és szerény javaslatait. (folyt.)
1989. július 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az elsikkasztott reform - 1. folyt.
|
És mi törént? A szaksajtóban rövid, összehangolt kampány bélyegezte meg a javaslatokat, mint a gazdasági reviznionizmus veszélyes megnyilvánulásait. A pártvezetőség egyáltalán nem foglalt nyilvánosan állást, és a szerény tervezet eltűnt a süllyesztőben. A rákövetkező évtized során a hatalom nemcsak fenntartotta, hanem teljessé is tette a parancsuralmi gazdálkodás rendszerét. Végrehajtotta, ami Rákosiéknak nem sikerült, az egész mezőgazdaság erőszakos kollektivizálását. Úgyszólván teljesen felszámolta a kisipari magánszektor maradványait. Erre az időszakra esik az ipari szervezetek példátlan méretű centralizációja, a kis- és középüzemek beolvasztása, külgazdasági téren a KGST-re való egyoldalú támaszkodás kiépítése. A hatvanas évek közepén a Szovjetunió jóval nagyobb súlyt képviselt a magyar külkereskedelemben, mint 10 évvel korábban. Ilyen előzmények után került sor 1968-ban az új gazdasági mechanizmus bevezetésére. A hatalom a politikai és nemzeti öntudat kialvását kívánta elősegíteni, és a maga politikai egyeduralmát a társadalommal elfogadtatni, cserébe kínálván a magánélet szabadabb kibontakozását és megcsillantván a kedvezőbb anyagi boldogulás lehetőségeit. Tehát politikai követelménnyé vált a közügyektől elfordítandó társadalom életszínvonalának érezhető fokozatos javítása. Így az új mechanizmusnak kettős rendeltetése volt: biztosítani a gazdaság gyorsabb ütemű növekedését és a központi irányítás hatékonyabb működését, és létrehozni olyan gazdasági közeget, amelyben az életszínvonal fokozatos javulása könnyebben megvalósulhat. A változás azonban a lényeget nem érintette. Nem volt reform, hanem pontosan az, aminek a hatalom is nevezte és tekintette: új gazdasági mechanizmus. (folyt.)
1989. július 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az elsikkasztott reform - 2. folyt.
|
A gazdaságban mit sem változott a központi hatalom és a gazdálkodó egységek viszonya. A központi apparátus továbbra is a gazdasági racionalitás hordozójának tekintette magát, és esze ágában sem volt, hogy akarata feltétlen érvényesítéséről lemondjon. Csupán az érvényesítési módszer változott annyiban, hogy a központ közvetlen utasítások helyett közvetve, úgynevezett szabályozók segítségével kívánta ugyanazt a célt elérni. A szabályozókat a tervutasítások pótlékainak tekintette. Fennmaradt a torz árrendszer, valamint a vállalati elvonások és szubvenciók szövevénye, éppen azért, mert ezek is a hatalmi akarat érvényesítésének eszközei voltak. Amikor az új mechanizmust bevezették, ezt akkor nem lehetett a szovjet blokkon belüli rendhagyó, a sorból kilógó lépésnek tekinteni. A Szovjetunióban 1965 őszén hirdették meg a gazdaságirányítás reformját. Novotny Csehszlovákiájában egy évvel az új mechanizmus fellépte előtt került sor az új gazdasági modell bevezetésére. A Kádár-rezsim nem fordulatra, csupán hatékonyabb irányítási módszer alkalmazására hivatkozott. Jellemző, hogy a lépésre egy ötéves tervidőszak kellős közepén került sor, anélkül, hogy a tervet emiatt módosították volna. És jellemző, hogy éppen ebben az időszakban születtek a központi hatalom távlati gazdaságpolitikai döntései, például a rossz emlékű energetikai határozat, amelyek a magyar gazdaság lefelé ívelő pályáját máig meghatározzák, és a kedvezőtlen magyar termékszerkezetet kialakították. A hatalom az új mechanizmust eszköznek tekintette ezen döntések hatékony végrehajtására. Tény, hogy a társadalom életszínvonala 1968 és 1978 között viszonylag gyors ütemben emelkedett, és a gazdaság növekedése is felgyorsult. Akik ma Kádár állítólagos reformérdemeire hivatkoznak, elsősorban erre a körülményre mutatnak rá, de érvelésük nem meggyőző. (folyt.)
1989. július 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az elsikkasztott reformok - 3. folyt.
|
1968 és 1972 között kivételesen kedvezőek voltak a nemzetközi gazdasági feltételek és körülmények. Ez magyarázza, hogy ebben a négyéves időszakban a gyorsabb fejlődés és életszínvonal-növekedés egész Kelet-Európában bekövetkezett, ott is, ahol semmiféle új mechanizmushoz hasonló kísérlet nem került bevezetésre. 1972 után, amikor a Kádár-rezsim a felemás reformkísérletet is befagyasztotta, a további életszínvonal- emelkedést és gazdasági növekedést már elsősorban a nyugati kölcsönök tömeges igénybevétele fedezte. Éppen akkor, amikor a világpiaci feltételek - immár tartósan - drámaian megnehezültek. Tehát valami elképesztően bűnös és felelőtlen dolog történt. A magyar gazdaságban fennmaradt a parancsuralmi rendszer, továbbra is érvényesült a gazdaságot történelmi lemaradásra ítélő fejlesztési politika, sőt még az életszínvonal is tovább nőtt, mintegy igazolván e politika helyes voltát, amíg a kölcsönök felvétele ezt finanszírozta, amíg tömeges visszafizetésük nem vált esedékessé. És amikor a hetvenes évek végére esedékessé vált, a válságnak be kellett következnie. A hatalom kivette a jégszekrényből az új mechanizmust, meghirdette, hogy a gazdasági reform ismét és immár végleg napirenden van, és e hamis cégér mögött krízis-gazdálkodást érvényesített. Csökkentette a hazai fogyasztást, azaz az életszínvonalat, korlátozta a nyugati behozatalt és a beruházásokat. Ez a tüneti kezelés a nyolcvanas évek elején hozott átmeneti eredményeket, de meg kellett bosszulnia magát, hiszen a vezetés sorra azokat az emeltyűket fékezte le, amelyek a tartós kibontakozást elősegíthetik. Az életszínvonal legfontosabb mutatója, a reálbér néhány éven belül visszasüllyedt az 1972-es év szintjére, megsemmisítvén azt a látszateredményt, amely kezdettől fogva megalapozatlan volt. A vállalatokba pumpált évi szubvenciótömeg pedig tavaly 21-szeresen múlta felül azt az összeget, amelyet a költségvetés 1968-ban, az új mechanizmus első évében erre a célra fordított. (folyt.)
1989. július 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az elsikkasztott reform - 4. folyt.
|
De ha más nem, az új, minden eddiginél súlyosabb válság kibontakozása bizonyította, hogy a piaci reform megvalósulása, amely a válságot megelőzhette volna, nem következett be. Kádár János hatalma utolsó pillanatáig azon volt, hogy ne következzék be, ez sajnos sikerült neki. Kádár János történelmi bűnlajstromára ez a siker tette fel a pontot. +++
1989. július 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|