 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Felhívás MSZMP-alapszervezetek létrehozására
"Az MSZMP XIV. kongresszusa reményeink ellenére, a tagság
jelentős részének megkérdezése nélkül úgy döntött, hogy megszűnteti
a Magyar Szocialista Munkáspártot, és helyette a Magyar Szocialista
Pártot hozza létre, amely elhatárolja magát a marxi-lenini úttól.
Ezért mi, 43 csepeli kommunista, elhatároztuk egy
MSZMP-alapszervezet létrehozását."
Amerika Hangja:
Kis János interjúja a Liberationnak
"... a magyar ellenzék egy része a jelek szerint
bizalommal viseltetik Pozsgay Imre iránt, aki számíthat arra, hogy
köztársasági elnökké választják. Mit szól ehhez Kis János?
A filozófus azt válaszolta: Pozsgay esetében a becsvágy
dinamikáját tekinti meghatározónak. Pozsgay személyi hatalomra
törekszik, s ezzel emlékeztet de Gaulle-ra, aki nem csupán a
gaulleisták képviselőjének tekintette magát. A magyar politikus
népszavazás útján szeretné elnökké választatni magát, s ezzel a jövő
remélt demokráciájának destabilizálásához járul hozzá."
|
|
|
|
|
|
 |
Kerekasztal
|
------------
London, 1989. október 11. (BBC, Panoráma) - Kerekasztal. Kedves
hallgatóink, most rendkívüli kerekasztal-beszélgetésünket
közvetítjük a Magyar Szocialista Munkáspárt feloszlatásáról, a
Magyar Szocialista Párt megalakulásáról, e történelmi esemény
jelentőségéről és elképzelhető következményeiről: milyen esélyekkel
indul majd az új párt az 1990-es választáson; hogyan
befolyásolhatják a történtek az ellenzék választási taktikáját;
miféle gyakorlati következményeket von maga után egy 40 éve
pártdiktatúrában élő országban az államirányító párt feloszlása;
milyen hátvéd akcióval kell az új pártnak és a társadalomnak
számolnia a legyőzött pártbürokrácia, a vasfegyelemhez szokott
konzervatív pártpolitikusok részéről.
Ezekről, és hasonló kérdésekről folyik az eszmecsere a
kerekasztal körül. Itt, a londoni stúdióban Orbán Viktor, a Fidesz
országos választmányi tagja, munkatársunk, Szente Péter, valamint a
budapestről bekapcsolódó két politológus: Tőkés Rudolf professzor, a
connecticuti egyetem tanára és Ágh Attila, a budapesti közgazdasági
egyetem tanára között.
Elsőnek talán nézzük meg: mi a jelentősége az új párt
névválasztásának, nem mosódott-e el 40 év alatt a különbség a
szocialista és a kommunista szavak eszmei és érzelmi tartalma
között. Orbán Viktor:
- Azt gondolom, hogy elmosódott. Ma már az emberek nagyon
nehezen tudnak különbséget tenni e között a két fogalom között. Úgy
gondolom, hogy nagyon szerencsés volna, hogy ha ez nem így lenne, de
hát ezzel kell most számolnunk. Az emberek nem érzékenyek ma már
ezekre a finom, ha úgy tetszik szemantikai különbségekre, ami a
kommunista és a szocialista szó között húzódik meg. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Kerekasztal - 1. folyt.
|
Az ő számukra egy párt névválasztása igazából, ha én jól érzem,
akkor nem jelent olyan fordulatot, mint nekünk politikusoknak vagy
politikával foglalkozóknak, illetve a politikát vizsgáló
politológusoknak talán jelentenek ezek a változások. A konkrétumokat
szeretik. Ők abban tudnak különbséget tenni egy kommunista párt és
egy nem kommunista párt között, hogy a korábbi kommunista párt az új
szakaszában, ebben az új kommunista, szocialista - nem tudni
pontosan, milyen - szakaszában már más konkrét elveket, más konkrét
követeléseket támaszt, feladja azokat a kiváltságaikat, amelyeket
korábban, mint kommunisták élveztek. Az egyszerü emberek számára,
így az én számomra is ez a különbségtétel egyetlen lehetséges módja
ma Magyarországon.
- Ami a de facto politikai vonalvezetést illeti - és most a
Budapesten vitánkba bekapcsolódó két politológushoz fordulok -,
lehetséges-e azt mondani, hogy az új párt, a Magyar Szocialista Párt
tulajdonképpen akkor számíthat a lakosság bizalmára, hogyha tőle a
régi értelemben vett baloldalon megalakul egy kommunista párt, egy
olyan párt, amelyet a párt konzervatív csoportjai alakítanak meg. Mi
a véleményük erről? Ágh Attila:
- Az én véleményem erről a kérdésről az, hogy a politikai
színképnek valóban teljesnek kell lennie. Tehát előbb-utóbb meg kell
alakulnia bármilyen név alatt egy ilyen alakulatnak, egy
szervezetnek. Ez valóban a maga módján hitelesítené a változást, de
véleményem szerint a változás ettől még rendkívüli módon hiteles,
tudniillik egy olyan párt jött létre, ami platformok szövetsége,
tehát önmagában véve feltételezi a benne lévő áramlatokat és azok
együttesét.
Szerintem ez olyan politikai formula, ami nemcsak hogy 40 év óta
ismeretlen, hanem egyszerűen ez a formula, hogy nagyon világosan
átvilágítható a párt, e tekintetben a Magyar Szocialista Párt,
jelenleg fejlettebb struktúrát mutat, mint akár a többi alternatív
vagy ellenzéki pártok Magyarországon. Átadom Tőkés Rudolfnak a szót:
(folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Kerekasztal - 2. folyt.
|
- Én ezzel részben egyetértek, de nem egészen. Mert én úgy
hiszem, hogy az az új fajta vitakultúra, ami a kongresszuson belül
született meg, azt nem szükségszerűen lehet általánosítani majd
budapesti, megyei, városi és helyi szinten. Hiszen itt válogatott
elitekről van szó, akik a reformerők legjobbjait hozták össze egy
fedél alá, és mi nagyon messze vagyunk attól, hogy a helyi
csatározásokról szóló vagy azzal kapcsolatos átlagember véleménye
feltehetően más lesz.
Én attól tartok, hogy a kongresszus zárt ülései, sok pauzák
bizonyos kérdéseket tettek jogossá, mégpedig a nyíltság kérdését.
Hiszen ilyen szempontból maga a párt is vajúdik, átmeneti időszakban
van, úgyhogy én valamivel kevésbé optimistán ítélném meg a
végeredményt ilyen szempontból.
- Ugyanezt a kérdést feltenném Szente Péternek is azzal a
mondjuk elé tett kérdéssel: szerinted is mondhatjuk-e azt, hogy az
új párt, a Magyar Szocialista Párt struktúrájában, és amit eddig a
kialakulásakor láttunk belőle, éppen olyan ígéretes, vagy még
ígéretesebb-e, mint az ellenzéki pártok és alakulatok?
- Ezt elég nehéz még e pillanatban megítélni. Nincs elég
információnk róla. Nekem úgy tűnt, hogy az a párt, amit Pozsgay,
Németh és Horn eredetileg akartak megalakítani, sokkal harcképesebb
párt lett volna, mint a jelenlegi.
Engem meglehetősen gondolkodóba ejt: miért van az, hogy Nyers,
aki hosszú időn át Pozsgay mellett mint a reformerek vezére
szerepelt, most egy ilyen kompromisszumra hajló szerepet vett át,
aminek a végeredménye az, hogy - talán első kérdésedre is rögtön
válaszolva - ez egy olyan szocialista párt, amelyik mégiscsak -
legyünk őszinték - tele van kommunistákkal. És szerintem pont ez a
tény, hogy ez a szocialista párt tele van kommunistákkal, ami a
következő választáson az esélyeit gyengébbé teszi, mint ahogy pár
hete ez még kinézett. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Kerekasztal - 3. folyt.
|
- Tulajdonképpen ehhez kapcsolódnék mindjárt a következő
kérdéssel, melyet Orbán Viktorhoz intéznék, aki ezen a beszélgetésen
az egyetlen aktív tagja a magyar ellenzéknek. A kérdésem az, hogy
milyen módon módosíthatja, vagy befolyásolhatja, vagy valahogy
formálhatja az ellenzéki pártok taktikáját az, hogy most van egy
Magyar Szocialista Párt, amely jogutódja, és bizonyos fokig -
legalábbis a lakosság jó részének a felfogása szerint - eszmei
utódja is a Magyar Szocialista Munkáspártnak.
- Csatlakozva ahhoz, amit az előttem szóló Szente Péter mondott,
én is úgy gondolom, hogy nem jogosulatlan talán az a megfogalmazás -
bár ehhez Budapesten kellene lenni -, hogy az ember ezt teljes
bizonyossággal kijelenthesse. De nagyon könnyen lehetséges, hogy ez
a szocialista párt részben a kommunisták szocialista pártja.
Az ellenzék szempontjából világosan két részre kell különíteni a
kongresszus értékelését. Az egyik kérdés az, hogy hogyan értékelik
az ellenzéki szervezetek, az ellenfél, a legfőbb ellenfél belső
átalakulását. És ettől független kérdés, hogy mivel lett jobb a
helyzete az ellenzéknek, mivel lett más a helyzete az ellenzéknek ez
után a kongresszus után.
Az első kérdésre, hogy hogyan értékelem a belső átalakulását az
ellenfélnek, ezzel most nem is foglalkoznék, hosszas lenne. De azért
azt elmondom, hogy nem kívánom elvitatni annak a jelentőségét,
amelyet egy ilyen névváltoztatás jelent, valamint azt, hogy feladtak
olyan belső szervezeti elveket, például a demokratikus
centralizmust, amiből a mi számunkra, mint ellenzékek számára az
következik elsősorban, hogy az ellenfél pártja többé remélhetőleg
nem a központi vezetőség pártja, hanem a tagság pártja lesz.
Tehát ezek után nekünk nemcsak a központi vezetőségek
utasításait és a KB vagy az új választmány jegyzőkönyveit kell majd
böngésznünk, és híradásait megfejtenünk, hanem oda kell figyelnünk
arra, hogy tényleg mi történik a tagság soraiban mondjuk
Kiskunlacházán, hogy csak egy példát mondjak. Ez a dolog egyik
része. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Kerekasztal - 4. folyt.
|
A másik része. Azt gondolom, hogy az ellenzéknek annyival lett
jobb a helyzete - és a magyar társadalom egészére nézve is ez igaz
-: kisebb az esély arra, hogy börtönbe zárnak bennünket a következő
néhány hónapban vagy évben az elmúlt egy évben végzett politikai
tevékenységünkért.
- Már csak azért is, mert ebben a pillanatban még azt sem
tudhatjuk biztosan, hogy kinek lenne joga benneteket börtönbe zárni.
- Így van, de abban az értelemben bizonyosra vehetjük a veszély
kisebbedését, hogy a konzervatívokat ez a párt, amely végül is az
uralkodó párt, kilökte magából, illetve azoknak a legszélsőségesebb
részét mindenesetre kilökte. Tehát ilyen értelemben ez az ellenzék
számára kulcsfontosságú.
A legdöntőbb mérce, ami szerint meg kell ítélnünk a
kongresszust, az az, hogy ez a kongresszus azon kívül, hogy a belső
ügyeivel hogyan számolt el, milyen döntő kérdésekben foglalt
pozitívan állást. A munkásőrség kérdésében foglalt-e ilyen módon
állást, a munkahelyekről történő kivonulás kérdésében, és a vagyon
kérdésében foglalt-e. A magyar társadalom és az ellenzék számára ez
a kérdés. Hogy a párt egyébként mit csinált, az fontos, de ehhez
képest másodlagos.
- Az előbb Orbán Viktor azt említette, hogy ez a párt mintegy
kivetette magából konzervatív elemeit. Ez így is van, és nincs is
így. Viszont bizonyos fokig nyitva hagyta az ajtót, sőt teljesen
nyitva hagyta az ajtót a saját konzervatív elemei előtt, amelyeknek
csak jelezniük kell egy aláírással, hogy hajlandók az új párt
politikáját, eszméit magukévá tenni, és akkor megint csak tagjai
lehetnek a Magyar Szocialista Pártnak.
- Azt akarom megkérdezni Ágh Attilától és Tőkés Rudolftól, hogy
szerintük nem jelentene-e egy ilyen csatlakozás a konzervatív elemek
csoportos, vagy akár tömeges csatlakozása olyan túlsúlyt ennek az új
pártnak a részére, amely teljesen elsüllyesztené. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Kerekasztal - 5. folyt.
|
- Figyelembe kell venni azt, hogy nem formális aláírásról van
szó, hanem politikai elkötelezettségről. Tehát aki aláírt, az szaván
fogható azzal, hogy elfogadta a párt programnyilatkozatát, ami
radikálisan új elvi alapállást jelent.
Továbbá azt is hozzá kell tenni, ez a nagy-nagy félelem a
konzervatívoktól, ha nem is a párt egész szélességében, de a volt
vezető gárdát illetően lesz valamiféle etikai vizsgálat vagy etikai
bizottság, amely számon fogja kérni mindazoktól, akikhez némi
korrupció, vagy nagyobb politikai bűnök tapadnak, és ennek a
bejelentése, ennek az ismertetése, amely eleve el fogja riasztani a
konzervatívok tekintélyes részét attól, hogy aláírjon, mert fog
tartani ettől a vizsgálattól.
Hadd tegyem hozzá, hogy a leggyakoribb ellenzéki közhely
manapság Budapesten az: ez a párt igaz, hogy megújult, de mégis csak
konglomerátum maradt. De kérdezem én: mi a nagy ellenzéki pártok
sora az MDF-fel kezdve? Mind egy nagyon-nagyon heterogén
konglomerátuma a különböző irányzatoknak, azzal a különbséggel, hogy
még nem forrották ki magukból tisztán és világosan ezeket az
irányzatokat, azok platformként nem szerveződtek meg magukon ezekre
az ellenzéki pártokon belül, hanem meglehetősen vegyesen
összekeveredve szaladgálnak és léteznek egymás mellett.
Az MSZMP ebből a szempontból már nagyot előrelépett. Világosan
felszínre jöttek, ahogy illik: egy politikai pártban az irányzatok s
ezek a platformok szervezetileg a kongresszus után is fenn fognak
maradni, ahogy az általam képviselt reform szövetség is.
- Megkérdezném Tőkés Rudolfot: neked is ugyanez erről a
véleményed?
- Én általában osztanám ugyanezt a véleményt, de esetleg másképp
magyaráznám el ugyanezt. Én úgy érzem, hogy maga az aláírás ténye
nemcsak szükségszerű, vagy erkölcsi, vagy elvi tett, hanem hogy oda
kell menni valahova, kollégákkal, ismerősökkel, barátokkal
szembenézni, és úgy dönteni, hogy igen. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Kerekasztal - 6. folyt.
|
Ahogy én az átlag magyar állampolgár nagy inerciáját látom, és
azt, ha én mondjuk nagyon rosszmájú akarnék lenni - s azt hiszem ez
nem lenne helyes, mert nem beszéltem elég úgynevezett
"átlagemberrel" -, akkor azt mondanám, hogy itt egy nagy ásítás
fogadta a kongresszust, kivéve azokat a politikailag érdeklődő és
aktív értelmiségieket, akik valóban nagy fordulatnak és pozitív
fordulatnak tartják ezt.
Ettől függetlenül úgy tűnik nekem, hogy nagyszámú lemorzsolódást
lehet várni. Ugyanakkor a lemorzsolódást bizonyos szempontból
meggyorsítaná, ha Berecz János megtenné azt az óriási szívességet a
pártnak, hogy saját pártot alakítana, és ezzel nagy szolgálatot
tenne a magyar demokráciának. Így már a politikai spektrum
tisztázódna egészen minőségileg.
- Lépjünk egyet tovább, és térjünk rá a gyakorlati
következményeire, velejáróira ennek a történelmi változásnak, ha
valóban történelmi változásról beszélhetünk. Például olyan kérdések
vetődnek fel, mint az, hogy mi történik a párt igen nagyszámú
fizetett funkcionáriusával; mi történik a párt vagyonával - amit az
előbb már említettünk -; mi történik az egész pártszervezettel, ami
az egész országot behálózza; mi történik akkor, ha valahol egy
vidéki, járási pártszervezetben valaki egyszerűen nem ért egyet az
egésszel, és azt mondja: eb ura fakó, én továbbra is az MSZMP
részére dolgozom, az MSZMP eszméit képviselem, ahogyan egész
politikai életemben tettem. Szente Péter, mi a véleményed erről?
- Amennyire mi e pillanatban ezt láthatjuk, úgy néz ki, hogy az
MSZMP nem folytatódhat, mert a Szocialista Párt az MSZMP
jogutódjának tekinti magát, tehát az MSZMP névre is tulajdonosi
jogot tart, amit más csoport nem vehet át. Tehát feltehetőleg, ha
egy más csoport alakul, annak valami másnak kell, hogy hívja magát.
(folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Kerekasztal - 7. folyt.
|
Amennyire az ember hallja - és be kell valljam, hogy itt most az
Independent tudósítójának a riportjára támaszkodom -, már ma reggel
úgy érkeztek a budapesti fehér házba a funkcionáriusok, hogy
felmondanak nekik. Arról beszéltek, hogy legalább 6 hónapi
felmondási idő azért még jár. De azt el se tudták képzelni, a
pártnak honnan lenne a jövőben arra pénze, hogy őket anyagilag
támogassa, hogy a fizetésüket továbbra is megadja.
- Persze amikor pénzről és általában anyagi javakról beszélünk,
akkor mindjárt vissza kell kanyarodnunk ahhoz, hogy amíg az én
értelmezésem szerint az új párt kijelentette: anyagi erőinek, anyagi
tartalékainak és vagyonának mindazt a részét, amely ennek az új
pártnak a működéséhez nem szükséges, visszaadja a jogos
tulajdonosának, az államnak. Orbán Viktorhoz most nem is annyira
mint az ellenzék politikusához, hanem mint jogászhoz fordulok: hogy
néz ez ki jogilag?
- Jogilag a dolog nem túlságosan bonyolult. A dolog úgy néz ki,
hogy a pártnak alig van magántulajdona. Az ingatlanok tekintélyes
része például állami tulajdonban van, amin a párt kezelői jogot
élvez.
Ebbe a vitába nem akarok belemenni, a magyar hallgatók jól
ismerik azt az ügyet, hogy a Jogász Fórum beperelte a Magyar
Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát. Ezek után nem tudom, ki
lesz az alperes. De mindenképpen ezt megtették, miután megítélésük
szerint ezek a különböző társaságok, gazdasági társaságok
megalakításai, kft-k megalakításai a párt kezelői jogában lévő
ingatlanokra vonatkozóan ezek jogszabálysértőek, amit én magam
részéről teljes egészében osztok, mármint a véleményt osztom.
Amit azért világosan szeretnék elmondani ezzel kapcsolatosan: a
pártnak nemcsak azt a vagyonrészét kell, hogy visszaadja a magyar
társadalom számára, amelyre neki nincsen szüksége. A magyar
társadalmat a vagyonnak nemcsak az a része illeti meg, amelyre a
kommunistáknak nincsen szüksége, hanem bizony az is megilleti, amire
szükségük van. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Kerekasztal - 8. folyt.
|
Jó volna, ha az új párt vezetői ezzel szembenéznének. Az
ellenzék a maga részéről nem fogja - reményeink szerint - megtenni
azt a szívességet, hogy azt mondja, beérjük azzal a vagyonrész-
visszaadással, amelyre most nektek, illetve az új pártnak nincsen
szüksége. Remélem, hogy ezt nem teszik meg, ugyanolyan jogi alapon.
Ugyanolyan jogi és elvi alapon követeljük azt a részét is a párt
vagyonának - mármint annak a visszaadását az állam tulajdonába -,
amelyre állítólag egyébiránt szükségük van.
Ezzel kapcsolatosan csak annyit szeretnék még elmondani: nagyon
örülük, hogy Ágh Attila ezeket az ügyeket, s a belső párt
struktúráját onnan, Budapestről világosnak látja és áttekinthetőnek
ítéli meg, de én úgy gondolom, a párt kongresszusán több olyan
döntés és határozat is született, amely nem igazából az
egyértelműségre utal. Ilyen az a szignálás, tehát az átlépés az új
pártba, illetve a megújítása a párttagságnak, vagy folyamatosan
tartása; nem is tudom, hogyan fogalmazzam ezt a sajátosan félmagyar
megoldást: új párt, nem új párt, új tagság, nem új tagság, vagy hogy
van ez.
Ugyanígy a munkásőrség ügyében hozott, illetve nem hozott
döntés, a munkahelyről történő kivonulás visszautasítása. És jó
néhány olyan döntés született, amiben nem egészen világosan tűnik
ki, hogy a párton belül melyik - állítólag - jól átlátható platform
milyen álláspontot képvisel.
Visszautalva még Ágh Attilának az előző megjegyzésére, még azért
azt elmondanám: nem kell annyira elragadtatnunk magunkat a
tekintetben, hogy a párt előbbre lépett egy lépéssel a belső
frakciós összetételének az átláthatóvá tételében, s az ellenzéki
pártok állítólag - mint Ágh Attila mondja - még ebben az ügyben
hátrébb járnak. Én ezt nem így látom. A Fideszen belül ez például
egyáltalán nem így van, ez ténykérdés is. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kerekasztal - 9. folyt.
|
Azt is szeretném azért elmondani, hogy a többi ellenzéki
szervezethez képest - még ha azok konglomerátum is, mint Ágh Attila
mondja - azért olyan lényeges a különbség az új szocialista párt
konglomerátuma és az ellenzéki szervezetek konglomerátumai között,
mert az ellenzéki szervezetek konglomerátumaiban nincsenek magukat
reformkommunistának nevező platformok. És különösen nem ártana
beszélni egyik ellenzéki párt esetében sem, hogy Berecz János magát
reformkommunistának mondva csatlakozik hozzá, azért ez nem
elhanyagolható különbség.
- Térjünk vissza Budapestre Ágh Attilához és Tőkés Rudolfhoz.
Hadd kérdezzem meg elsősorban azt, hogy tulajdonképpen mi a helyzet,
hogyan látja ebben a pillanatban például Ágh Attila a munkásőrség
helyzetét. Jól értelmezzük-e itt Londonban azt, hogy a párt, a
Magyar Szocialista Párt - hogy úgy mondjam - levette a kezét a
munkásőrségről, elhárítja magától a felelősséget, és a kormányra,
illetve a parlamentre bízza ennek az őrségnek, ennek a fegyveres
szervezetnek a feloszlatását, átalakítását vagy valamit.
- Ami a gyakorlat áttekinthetőségét illeti a jelen szituációnak,
itt egészen világos, hogy a pártkongresszus megfogalmazta az
elbocsátó szép üzenetet, amelynek minden részletét komolyan kell
venni, tehát udvariasan búcsúzott el a munkásőrségtől. Ez tehát
világ döntés, és én azt hiszem, hogy ilyennek kell lenni.
Ami viszont a további gyakorlati lépésüket illeti, az is
természetes, hogy körülbelül egy hónapon belül tulajdonképpen a
tagság és az alapszervezeteknek az új pártba való belépése
megtörténik. Már megkezdődött a tagkönyvek elkészítése, már a mai
napon ülésezik a pártelnökség. Tehát ez a párt ilyen értelemben már
működik, és ezek a következmények világosan láthatók. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Kerekasztal - 10. folyt.
|
Ami a pártvagyonnal kapcsolatos dolgot illeti: szeretném
elmondani, hogy amióta a Reformszövetség, vagy ennek
elnökszervezetei, mint reformkörök vagy a reformblokk meg van, azóta
többször világosan kimondtuk - ebben az értelemben az ellenzéki
szervezetekkel teljesen egybehangzóan -, hogy a pártvagyonnak azt a
részét, amely elementáris módon nem szükséges ennek a pártnak a
működéséhez, azt vissza kell társadalmasítani, s ennek meg kell a
szervezeti formáit találni.
Ez az álláspont lényegében keresztülment a pártkongresszuson.
Itt most annak a szervezeti formának a megtalálása folyik, hogy
hogyan lehetne ezt lebonyolítani. Meg kell mondanom, hogy már a
pártkongresszus után spontánul néhány megyei pártszervezet megkezdte
további iskolák és épületek visszaadását a városoknak, illetve
azoknak a helységeknek, ahol találhatók.
Azt hiszem, komoly pártszervező, tehát nem egy kis nagyon aktív
szervezet képviselője olyasmit nem mondana, hogy egy párt először
dobja el a meglévő infrastruktúráját, éldegéljen 5-6 hónapig
nélküle, és aztán ha valamit mondjuk a választás után visszakap,
akkor annak örüljön. Ezek életképtelen javaslatok, amelyek teljesen
papír ízűek, és nincs közük a valóságos, reális politikai
folyamatokhoz. Nem hinném tehát, hogy az MDF például, vagy akár a
Kisgazdapárt, vagy más párt ilyet állíthatna, hogy egy párt a
meglévő összes struktúráját dobja el, és létezzen valahol az
elvontság szintjén hónapokon keresztül.
- Elnézést kérek ezért, de az idő rövidsége sürget. Térjünk át
még egy kérdésre, éspedig a munkahelyről való visszavonulás
kérdésére. Ez bizonyos fokú csalódást keltett külföldön a
megfigyelőkben, és az a gyanúm - ezt persze én innen nem tudhatom -,
hogy Magyarországon még a pártkongresszus résztvevőinek jó részében
is csalódást kelthetett. Mi a véleménye erről Budapesten Tőkés
Rudolfnak? (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kerekasztal - 11. folyt.
|
- Én úgy érzem, mint a kongresszust egészen közelről figyelő és
sok egyéb nem párttag vendéggel beszélgető valaki, hogy ez egy rövid
távú taktikai megoldás volt, ha úgy tetszik, párton belüli robbantás
elkerülendő, mert egy Nyers Rezső nagyon jól tudja, hogy a hosszabb
távon, egészen a közép távon, talán még rövid távon is az MSZP-nek a
munkahelyeken nincsen helye. Ugyanakkor fontos taktikai engedmény
volt Nyers Rezső részéről, hogy elcsititsa azokat, akik ez ellen
tiltakoztak volna. Ezt nem kell komolyan venni, mert a munkahelyi
pártszervezetek el fognak tűnni a következő 2-3 hónap folyamán.
- Kedves hallgatóink
Önöket is, minket is eléggé érdekelnek
ezek a kérdések ahhoz, hogy ezt a vitát még tovább folytathassuk -
akár még egy órán keresztül is -, ám sajnos az erre szánt
műsoridőből kifutottunk, s ezért most abba kell hagynunk.
Tőkés Rudolf, Orbán Viktor, Ágh Attila és Szente Péter nevében
is búcsúzom, a viszont hallásra. +++
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|