![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
Felhívás MSZMP-alapszervezetek létrehozására
"Az MSZMP XIV. kongresszusa reményeink ellenére, a tagság
jelentős részének megkérdezése nélkül úgy döntött, hogy megszűnteti
a Magyar Szocialista Munkáspártot, és helyette a Magyar Szocialista
Pártot hozza létre, amely elhatárolja magát a marxi-lenini úttól.
Ezért mi, 43 csepeli kommunista, elhatároztuk egy
MSZMP-alapszervezet létrehozását."
Amerika Hangja:
Kis János interjúja a Liberationnak
"... a magyar ellenzék egy része a jelek szerint
bizalommal viseltetik Pozsgay Imre iránt, aki számíthat arra, hogy
köztársasági elnökké választják. Mit szól ehhez Kis János?
A filozófus azt válaszolta: Pozsgay esetében a becsvágy
dinamikáját tekinti meghatározónak. Pozsgay személyi hatalomra
törekszik, s ezzel emlékeztet de Gaulle-ra, aki nem csupán a
gaulleisták képviselőjének tekintette magát. A magyar politikus
népszavazás útján szeretné elnökké választatni magát, s ezzel a jövő
remélt demokráciájának destabilizálásához járul hozzá."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Külföldi lapvélemények az MSZP-kongresszusról
|
![](../img/spacer.gif)
--------------------------------------------- Washington, 1989. október 11. (Amerika hangja, Reggeli híradó) - Mai műsorunkban amerikai és nyugat-európai sajtószemlét adunk a Magyar Szocialista Párt kongresszusáról. Amerikai vélemények a pártkongresszusról. A mikrofonnál New Yorkból Thassy Jenő. - Egy párt halálára - így búcsúztatja a Financial Times vezércikke a magyarországi uralkodó párt név- és egyéb változásait. Mai jelentésem témája a Metropolis sajtójának visszhangja. Kezdem a New York Timessel, amelyben Henry Kamm a következőket jelenti Budapestről: A 66 esztendős Nyers Rezsőt a delegátusok 78-80 százaléka választotta vezetőjévé, de a jelölés és a szavazás zárt ajtók mögött zajlott le, és majdnem 4 órás heves vitát igényelt. Vasárnap éjszaka a legnagyobb vihart a reformszárny delegátusai váltották ki követelésükkel, hogy a párt adja fel irodáit a munkahelyeken. Mr. Nyers a középutasok többségével tartott. Ez az ügy életbevágóan fontos, az elkövetkező választásra való tekintettel. A reformisták meg vannak arról győződve, hogy a munkásság nehezményezi a párt jelenlétét munkahelyeiken, mert így a pártfunkcionáriusok az üzemek igazi vezetői. A párt keményvonalasai viszont arról vannak meggyőződve, hogy képtelenek egybentartani a tagságot, amennyiben feladnák az üzemi irodákat. A heves vita majdnem a kompromisszum felborulását okozta - Pozsgay Imre és Németh Miklós ennek következtében nem lettek alelnökké választva - de 11 reformista mégiscsak bekerült a legfelső vezetőségbe. A többiek jórészt középutasok. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Külföldi lapvélemények - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
A választások fő vesztese Grósz Károly, akit minden tisztségétől megfosztottak, de ennek ellenére kijelentette: maradni szándékozik a politikai életben. Sok pártközeg hiszi, hogy a keményvonalasok végül is félreteszik nézeteltéréseiket, külön pártot alapítanak majd, kijelentik, hogy nem ismerik el a névváltozást, és magukat továbbra is a magyar dolgozók pártjának tekintik, ahogy a kommunisták magukat eddig nevezték - így Henry Kamm a New York Timesben, amelynek vezércikkre, akárcsak a Wall Street Journalnak még nem volt ideje. Ezt a Financial Times írta meg elsőnek, éspedig figyelemre méltóan. Most ebből idézek: Az állami kommunizmus humánus kivégzése zűrzavarosan történt, tele kétértelműséggel és megválaszolatlan kérdésekkel. De ennek ellenére az átalakulás merész és módfelett fontos lépés, megérdemli azt, hogy ennek tekintsék és ünnepeljék. Az alapító dokumentum - amely továbbra is szenvedélyes viták tárgya - kimondja a hatalom monopóliuma és a demokratikus centralizmus szakaszának lezárását. Az emberi jogok és a szabadság nem lesz többé a pártérdekek alá vetve -, egyik uralmon levő kommunista párt sem ment el eddig még ilyen messze. És minden valószínűség szerint ez egy visszavonhatatlan lépés. Michael Gorbacsov a vezetője most annak a pártnak, amely 33 évvel ezelőtt tankokat küldött Budapestre. Gorbacsov ezen az elmúlt hétvégén Erich Honecker és a megmerevedett keletnémet kommunizmus irányába lőtte mondásainak mérgezett kis nyilait. Amennyiben a jövőben a demokratikusan megválasztott kormány a gazdasági válság következtében bukna, kevés a valószínűsége annak, hogy a magyarok diktatúrára vágynának, hogy az hozza rendbe szénájukat. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Külföldi lapvélemények - 2. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
A demokrácia azonban emberi elemeken múlik, mind a pártban, mind azon kívül. A reformszárnynak biztosítania kell azt, hogy a múlt szokásait és módszereit feladja. És ez nem lesz könnyű, mert ebben nevelődtek, és megszokták az állam és a párt hatalmi szálainak húzogatását. Nem csupán a múlttal kell leszámolniok, hanem bűnrészességüket is be kell ismerniük. És forintok milliárdjairól kell elszámolniuk, amely a nép vagyonát képezi. Az elmúlt hétvégén a reformerek részéről sok retorika hangzott el, térdet hajtottak a nép akarata előtt. Amennyiben a nép akarata ellenük fordulna, úgy a retorikán változtatva, azt az alkotmányos ellenzék padsoraiból kell majd gyakorolniok. De az ellenzékre nem kisebb felelősség hárul. A közhely azzal vádolja őket, hogy tucatnyi kis csoportra oszlanak - ez azonban a szabadság következménye, hisz a múltban már bebizonyították, hogy képesek egyetlen jelölt mögé tömörülni, és időközi választást nyerni. A legnagyobb ellenzéki csoportot, a Demokrata Fórumot időnként sovinizmussal és antiszemitizmussal vádolják, de ennek eddig egyetlen vezető tagja sem adta tanujelét, és eddig az ellenzék soraiban egyetlen demagóg sem akadt. Viszont az ellenzék gyakorlata a szabad választások politikájában éppen olyan kevés, mint a korábbi kommunistáké. És az is nehéz lesz, hogy a múltért való leszámolás feszítő vágyát feladják, és egyéni ambícióikat a köz érdekében fékezzék. Az elmúlt, monumentális hétvégéből két következtetést lehet levonnunk. Az egyik: a reformkommunizmus szállítóeszköz csupán, de nem végcél. Amint befejezik a párt monopóliumának beszüntetését, ideológiailag éppen olyan bizonytalan talajon találják majd magukat, mint a szocialisták, a szociáldemokraták, a demokratikus szocialisták mindenütt a nyugati világban. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Külföldi lapvélemények - 3. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
A második konkluzió: a reformerek nem várhatják azt, hogy népük hálát érezzen irányukban. Miért is lennének hálásak nekik? 1989. október 7-ikéig bezárólag ők is annnak a pártnak a nevében beszéltek és cselekedtek, amely soha sem kérte uralmához népe beleegyezését, soha sem követte meg bűneit, sőt be sem vallotta őket. A reformerek továbbra is a múltat hibáztatják és mindent arra halmoznak. Keveset szólnak arról, hogy hová vezetnek az ő gyökereik. De a választópolgár bizonyítékra vár. Ez őszinte kell hogy legyen ahhoz, hogy tartósnak ígérkezzen - fejezi be a magyar változásokról szóló "Egy párt halála" című vezércikkét a Financial Times. Európai szerkesztőségünk mikrofonjánál most Pongrácz Eszter következik, aki a budapesti pártkongresszus nyugatnémet és osztrák sajtóvisszhangját ismerteti. - Világraszóló érdeklődés fordult az MSZMP illetve MSZP budapesti kongresszusa felé. De a figyelem hőfoka különösen magas volt Ausztriában és az NSZK-ban. Ennek az a kézenfekvő oka, hogy az NDK-beli exodus az osztrákok és nyugatnémetek szemében hatványozott jelentőséggel ruházta és ruházza fel Magyarországot. A menekülők tranzitállomását jelentő Ausztriában és célországukban, a Német Szövetségi Köztársaságban széltében hangoztatják: világtörténelmi, és ma még beláthatatlan következményeket rejtő folyamatot indított el a keletnémet menekülőket illető budapesti döntés. Ez ingatta meg az NDK rezsimjét, ez szabadította fel az NDK-n belül is az immár félelmet nem ismerő, retorziókkal nem törtődő felkelésszerű népmozgalmat. Ausztriában, az NSZK-ban - ennek a sorsfordító fejlődésnek fényében tekintenek Magyarország felé. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Külföldi lapvélemények - 4. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Ami azonban a hétvégi pártkongresszus megítélését illeti, nem mondhatni, hogy a kommentátorok, a hírelemzők egyöntetű elismeréssel fogadták a budapesti híreket. Általában felvetik azt a kérdést, amely a magyar demokratikus ellenzék körében is hallható: a párt nevének, a cégérnek megváltoztatása, a lenini programtól való elkanyarodás mennyiben jelenti a magyarországi kommunista mozgalom megtisztulását? Úgyszólván valamennyi kommentátor kiemeli azt, hogy amire még nem volt példa: uralkodó kommunista párt oszlatja fel önmagát. De ezután rámutatnak arra, hogy a megreformált pártprogram nagyon is ellentmondásos. A Die Welt nevű bonni újság Déleket-Európa szakértője megállapítja: ma már az a helyzet, hogy Magyarországon igen kevesen mernek nyíltan kiállni a kommunizmus mellett. A politikai éghajlat alapvetően megváltozott, s úgy látszik, hogy még csak kezdetén állnak egy forradalomnak, amely megváltoztatja az érintett államoknak nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai igazodását is. A cikkíró azonban rámutat arra, hogy a párt reformszárnya a demokrácia és a gondolatszabadság érvényesítését nem akarta azzal elindítani, hogy megtisztítsa a tagság sorait a régi sztálinista elvtársaktól. Holott - így mondja - talán erre lett volna a legnagyobb szükség. A levitézlett rezsim emberei pedig August Bebel, a legendás egykori német szociáldemokrata vezér gúnyos szavai szerint jártak el: az apparatcsikok ma is ott állnak a kasszánál. Több hírelemző abban látja az igazi reformok legveszedelmesebb kerékkötőjét, hogy a kongresszus nagy többsége megszavazta a névváltoztatást, de elsöpörte azt a javaslatot, hogy az üzemeket, a munkahelyeket tisztítsák meg a kommunista párt rákos sejtjeitől. És nem történt egyértelmű döntés arról, ki rendelkezik az MSZMP hatalmas vagyonával. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Külföldi lapvélemények - 5. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Az osztrák rádió keddi híradójában összefoglaló beszámolót adott a budapesti pártkongresszusról. Tudósítója úgy vonja meg a tanácskozások mérlegét, hogy a nagygyűlés határozatainak következetessége alaposan elmarad attól, amit még szombaton vártak a delegátusoktól. A tudósító arra a végső konklúzióra jut, hogy az új cégér mögött megmaradtak a régi klikkek, és egyáltalában nem bizonyos: vajon az újnak mondott párt oly szavahihetőnek hat-e majd, hogy szabad választások esetén jelentős szavazórétegeket nyer meg magának. A kongresszus hétfői berekesztése után úgy látszik, hogy a régi erők menteni próbálták ami menthető, és a megújulás terén végeredményben csupán minimális eredményt értek el - mondja az osztrák rádió munkatársa. +++
1989. október 11., szerda
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|