|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKgP Nagybudapesti Intéző Bizottságának közleménye
"Dr. Habsburg Ottó
személye objektív, valamennyi párt érdekein felül áll; a magyar
helyzetet évtizedek óta jól ismeri, és az Európai Parlamentben
következetesen küzd hazánk érdekeiért; végül olyan nemzetközi
tekintélyű és befolyású politikus, aki - szerintünk - a
legalkalmasabb arra, hogy hazánkat visszavezesse az európai népek
családjába."
Deutschlandfunk:
Jelentés a kongresszusról
"Horn Gyula külügyminiszter, az ülés elnöke a szavazatok
kiszámlálása után kimondta az új párt, az MSZP, a Magyar Szocialista
Párt megalakulását. Magnetofonról azon nyomban felcsendült a
himnusz. A küldöttek fellélegeztek, azt hitték legalábbis, ha az
öthatodos többséghez tartoztak, hogy jó munkát végeztek és túl
vannak a kongresszus nehezén. A sajtó, mint egyfajta győzelmi
jelentés tette közzé az új, már nem kommunista magyar kormánypárt
megalakításának hírét."
|
|
|
|
|
|
|
Az MDF belső állapota
|
---------------------
Washington, 1990. november 26. (Amerika Hangja, Világhíradó, Szénási Sándor) - Meghatározó személyiségek távoznak az MDF elnökségéből, illetve jelzik már most, hogy a hamarosan sorra kerülő országos értekezleten nem jelöltetik magukat a pártvezetésbe. Az alapító Bíró Zoltán után, aki az MDF-ből is kilépett, most Lezsák Sándor ügyvezető alelnök is közölte, más módon szeretné szolgálni pártjának ügyét, és Kulin Ferenc parlamenti képviselő sem óhajt tovább az első vonalban maradni, és kívülük még többen is.
A bomlási folyamat ezzel látványos lett az ország első számú pártjában, bár hangsúlyozzák, hogy egyszerűen a profizmus előtérbe helyeződéséről van szó. Az az értelmiségi, főképpen írói réteg, amely Lakitelken megalapította az MDF mozgalmát, ideológiai arculatot adott neki - ha éppen zavarosan is -, most visszavonul a politikából a közéletbe. A nyilatkozatok azt érzékeltetik, hogy a kezdőrúgást ők elvégezték, most jöjjenek azok, akik focizni is tudnak.
A helyzet természetesen nem ilyen egyszerű, és főképpen nem ilyen békés. Az ország, a gazdaság válsága felerősítette és egyben tragikussá is tette azokat a különbségeket, amelyek eleve jelen voltak abban a gyűjtőpártban, amely leszámítva a kormányképviselő parlamenti frakciót, ma is inkább mozgalomként jellemezhető. És ezek a különbségek most személyes döntésekben válnak elhatárolódásokká.
Látható, hogy Lakitelek, az alapítás szelleme hirtelen nosztalgiák tárgya lett. A sátor, amely alatt ülve három évvel ezelőtt többféle csoport egyezett meg a békés és a kommunista párt reformszárnyával közösen felvállalt rendszerváltásban, ma úgy tűnik fel, mint a pusztaszeri vérszerződés reinkarnációja. A vezető szerephez jutott emberekről úgy szólnak, mint alapító atyákról, mint öreg, bölcs és tekintélyes emberekről, akik mintha nem is mozgalmat indítottak volna el, de egy országot hoztak volna létre. 1987 pedig akként tűnik fel, mintha 100 éve lett volna. (folyt.)
1990. november 26., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|