Rendszerváltás és az MTI

	Belga szakszervezeti mozgalom: az FGTB új arca (2.rész)
Az FGTB volt a motorja annak a szociális követelési mozgalomnak, amely a nyolcvanas évek közepén - amikor a szocialisták ellenzékben, a liberálisok pedig kormányon voltak - nagyszabásu tüntetésekben csúcsosodott ki. 1986. májusában százezres tömeg vonult fel vörös zászlók alatt Brüsszelben, s akkor a szakszervezeti mozgalom azért nem tudta rögtön érvényesíteni követeléseit, mert a CSC elzárkózott a közös akciótól. Mindazonáltal ezt követte - évekig tartó szünet után - az első új országos kollektív szerződés megkötése, politikai síkon pedig a szocialisták választási előretörése, amelynek nyomán a liberálisok helyét a szocialisták vették át a kormánykoalícióban, a keresztény pártok oldalán. Az FGTB központ nem vonja kétségbe a kormányzat és a vállalkozók alapvető gazdasági célkitűzéseit, az infláció fékentartását, a jövedelmezőség megőrzését. A kemény bértárgyalásokon legtöbbször 3-4 százalékos béremelési követeléseket képviselnek a dolgozók küldöttei, a tőkések ajánlotta 1-2 százalékkal szemben - viszont az infláció szintje évek óta nem haladja meg a 2-3 százalékot. Ahogy az új elnök fogalmaz: nem az a célunk, hogy bezárják a vállalatokat, azt szeretnénk, ha még erőteljesebbek lennének, ehhez viszont szükségesek a jobb munkafeltételek, az kell, hogy tiszteletben tartsák az egyént. A sztrájk végső eszköz ugyan, de elengedhetetlen - semmiféle más módszer nem ér fel vele, fejti ki Jassens. Ezért az FGTB elutasítja a sztrájkjog bármiféle szabályozását, bár el akarja kerülni, hogy a dolgozók akciói a fogyasztókat sújtsák. A szakszervezet a rugalmas munkaidőnek nem különösebben híve, álláspontja szerint az mindenesetre csak a dolgozókkal való tárgyalás alapján vezethető be. A mozgóbért - mivel egyéni és visszavonható - az FGTB nem tekinti egyenértékűnek a béremeléssel. Az FGTB, fejti ki az új elnök, a jövőben nagyobb erőfeszítést kíván tenni a kis- és a középvállalatok dolgozóinak szervezésére. Érve: ha a vállalkozók a 21. század úttörői kívánnak lenni, nem zárkózhatnak el a 20. század szociális normáitól. Svédország és Ausztria mellett Belgiumban a legmagasabb a szervezett dolgozók aránya. Ez azt mutatja, hogy a szakszervezeti mozgalom, bár megvannak a maga problémái, nélkülözhetetlen szerepet tölt be a társadalomban. +++ Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma 1989. október 8., vasárnap 13:14
Vissza » Folytatásokkal »