|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKgP Nagybudapesti Intéző Bizottságának közleménye
"Dr. Habsburg Ottó
személye objektív, valamennyi párt érdekein felül áll; a magyar
helyzetet évtizedek óta jól ismeri, és az Európai Parlamentben
következetesen küzd hazánk érdekeiért; végül olyan nemzetközi
tekintélyű és befolyású politikus, aki - szerintünk - a
legalkalmasabb arra, hogy hazánkat visszavezesse az európai népek
családjába."
Deutschlandfunk:
Jelentés a kongresszusról
"Horn Gyula külügyminiszter, az ülés elnöke a szavazatok
kiszámlálása után kimondta az új párt, az MSZP, a Magyar Szocialista
Párt megalakulását. Magnetofonról azon nyomban felcsendült a
himnusz. A küldöttek fellélegeztek, azt hitték legalábbis, ha az
öthatodos többséghez tartoztak, hogy jó munkát végeztek és túl
vannak a kongresszus nehezén. A sajtó, mint egyfajta győzelmi
jelentés tette közzé az új, már nem kommunista magyar kormánypárt
megalakításának hírét."
|
|
|
|
|
|
|
Refórmkommunisták
|
----------------- München, 1989. október 2. (SZER, Magyar híradó) - Reform és egyéb kommunisták a célegyenesben. Hallgassák meg Kasza László budapesti kommentárját. - A hét végén az volt az ember érzése, hogy az MSZMP csak reformistákból áll. Ők voltak úton szerte az országban, és külföldön. A konzervatív szárny vezetői közül csupán Grósz Károlyról szerzett tudomást a közvélemény, aki mintha csak jelképes lenne, egy temetésen vett részt a Belügyminisztérium MSZMP bizottságának felszámolását kimondó értekezleten. Ezzel szemben Pozsgay Imre Sopronban járt, Németh Miklós, Vastagh Pál, Barabás János, Hámori Csaba Győrött, Szűrös Mátyás Püspökladányban, Budapesten értekeztek a reformkörök és az egésznek nemzetközi színt adott a New Yorkból éppen hazatérő Horn Gyula, Németh Miklós interjúja Welt am Sonntagban, és Kremsbe ellátogató Pozsgay Imre. Ők valamennyien nyilatkoztak, közlemények születettek, beszédek hangzottak el, a szót, hogy kommunista senki sem mondta ki, sehol sem volt vörös zászló, annál több a nemzeti színű és számtalan, megismétlése a többpártrendszer utáni vágynak, a rendszerváltozás követelésének. Az ország pedig mérsékelt érdeklődéssel figyeli ezt a reformista felvonulást, nem tudja, higgyen-e, és mint higgyen. Mert ugye azt senki sem hiszi, hogy az MSZMP sztálinistái, kádáristái feladták volna, bizonyára nem. A pénteken kezdődő pártkongresszuson derül ki, hogy milyen erőt képviselnek. Mert itt nem a Kádár János Társaság, vagy a Münnich Ferenc Társaság szomorú alakjairól van szó, ők valóban kevesen vannak, társadalmi befolyásuk a nullával egyenlő. Félni nem tőlük kell, lehet, hanem az apparátus még mindig hivatalban lévő tagjaitól, akik 40 éve játszi könnyedséggel mondják ki a reform szót, mert tudják, hogy ez az ő szótárukban azt jelenti, hogy semmi sem változik, hatalmuk marad. (folyt.)
1989. október 2., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Reformkommunisták - 1. folyt.
|
Ebben az MSZMP-ben ma nagyon kevesen vannak, akik nem a reformok szükségességéről beszélnek, de hogy hányan gondolják ezt komolyan, nem tudni. Gondolom az igazi reformkommunisták - bocsánat -, szocialisták sem tudják, ezért hét végi felvonulásuk kissé a sötétben fütyörésző suszterinasra emlékeztet. És mekkora tábora van a társadalomban az MSZMP reformszárnyának? Pénteken a Bem-szobornál egyik tagjuk felszólalt a Munkásőrség védelmében - nos ő új tagokat biztos nem toborzott, de esetleges ronkonszenvezőket óvatosságra késztethetett. A szociáldemokraták is kijelentették a hét végén, hogy a szociáldemokrata eszméknek ők a képviselői és nem az MSZMP reformszárnya, akármilyen névvel. Így alakult ki a helyzet, hogy amíg a reformszárnynak mindenki drukkol a konzervatívokkal szembeni párton belüli harcukban, a demokratikus pártok közötti mezőnyben nem világos, hogy hol tudnak, tudnak-e egyáltalán elhelyezkedni. +++
1989. október 2., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|