|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKgP Nagybudapesti Intéző Bizottságának közleménye
"Dr. Habsburg Ottó
személye objektív, valamennyi párt érdekein felül áll; a magyar
helyzetet évtizedek óta jól ismeri, és az Európai Parlamentben
következetesen küzd hazánk érdekeiért; végül olyan nemzetközi
tekintélyű és befolyású politikus, aki - szerintünk - a
legalkalmasabb arra, hogy hazánkat visszavezesse az európai népek
családjába."
Deutschlandfunk:
Jelentés a kongresszusról
"Horn Gyula külügyminiszter, az ülés elnöke a szavazatok
kiszámlálása után kimondta az új párt, az MSZP, a Magyar Szocialista
Párt megalakulását. Magnetofonról azon nyomban felcsendült a
himnusz. A küldöttek fellélegeztek, azt hitték legalábbis, ha az
öthatodos többséghez tartoztak, hogy jó munkát végeztek és túl
vannak a kongresszus nehezén. A sajtó, mint egyfajta győzelmi
jelentés tette közzé az új, már nem kommunista magyar kormánypárt
megalakításának hírét."
|
|
|
|
|
|
|
Kongresszus előtt az MSZMP
|
-------------------------- München, 1989. szeptember 7. (SZER, Szerkesztők fóruma) - A mikrofonnál Lengyel Szaniszló. - A Magyar Szocialista Munkáspárt a központi bizottsági ülés után, az egyeztető tárgyalások alatt, és a pártkongresszus előtt - ez a Szerkesztők fórumának mai témája. Két kollégámmal: Hamgurger Mihállyal és Kasza Lászlóval igyekszünk a teljesség igénye nélkül választ keresni arra a kérdésre, hogy hol tart és hová tart ez a párt, amely hamarosan megmérettetik a választásokon, és már most szembe kell néznie azzal, hogy könnyűnek találtatik. Az MSZMP - ezt ma már senki sem vitatja - erősen megosztott: a széthullás fenyegeti. Legfeljebb arról lehet vitatkozni, hogy hány frakcióra bomlott. Az egyik frakció - és mint tudjuk: nem a legerősebb - Pozsgay Imre köré tömörül. Aköré a Pozsgay köré, aki az utóbbi napokban három vereséget is elszenvedett. Először Nyers Rezső bírálta felül azzal a bejelentésével kapcsolatban, hogy az MSZMP a jövő év közepéig hajlandó kivonulni a munkahelyekről. Ezt a bírálatot a Központi Bizottság is jóváhagyta múlt hét pénteken. Legutóbb pedig a párt debereceni alapszervezete döntött úgy, hogy Pozsgayt nem jelöli küldöttnek az október 6-ikán kezdődő pártkongresszusra. E három legutóbbi fejlemény cáfolni látszik azt a feltételezést - mert volt, van ilyen feltételezés -, hogy az MSZMP-n belül jó előre kiosztották a szerepeket. Méghozzá a hatalom átmentése érdekében. Pozsgaynak - így a teória -, a megértő, a rokonszenves kihallgató szerepe jutott -, így például az egyeztető tárgyalásokon. Míg Grósz hivatott tömöríteni maga köré a javíthatatlan betonfejű kádereket. Végezetül Nyers Rezsőre a pater familias, a felülemelkedett szintetizáló szerepköre vár. Igen sematikus ez a felosztás - kimaradt belőle például Németh Miklós -, de érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy valóban van-e valami alapja annak, hogy az MSZP-ben kiosztották a szerepeket? Kasza László? (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kongresszus előtt az MSZMP - 1. folyt.
|
- Egy diktatórikus párt esetében - mint amilyen az MSZMP is, mert még mindig az -, ezt a feltételezést nem lehet kizárni, ezt a lehetőséget figyelembe kell venni. De én ennek ellenére úgy gondolom, hogy ilyen méretű szereposztásra nincs lehetőség egy párton belül - vagy ha mégis lett volna, akkor úgy szétosztották a szerepeket, hogy ma már nincs olyan rendező, amely összetartsa a darabot. Röviden: az az érzésem, hogy ha korábban volt is lehetőség arra, hogy egy diktatórikus párton belül - mert szerep-szétosztás csak egy diktatórikus pártban lehet - így szétosszák a "jó kihallgató, rossz kihallgató" szerepeket -, nos az egy olyan szétesésben lévő pártnál, mint amilyen az MSZMP, már lehetetlen. - Hamburger Mihály? - Én inkább a dolog másik oldalát emelném ki -, egyetértve Kasza Lászlóval. Azt gondolom, hogy ez a szerepkiosztás valamilyen módon - működik. Működik azon a módon, hogy odafigyelnek arra, hogy kifelé valamennyire megőrizzék a pártegységnek a látszatát - és ebben például Pozsgay Imre szerepe elég jelentős. Nem véletlen az, hogy az MSZMP ragaszkodik a köztársasági elnök népszavazás útján történő megválasztásához, és megpróbálja a köztársasági elnöki funkciót elég széleskörüen meghatározni. Erre azért van szüksége, mert ugyan a párttöbbség nem ért egyet Pozsgay Imrével, de hasznos az a tekintély, amit Pozsgay Imre bizonyos körökben felhalmozott magának. Ennyiben valamilyen típusú szereposztás van. Míg Grósz Károly benntartása a pártelnökségben - annak ellenére, hogy népszerűsége rendkívüli mértékben csökkent -, viszont más köröknek a megnyerését szolgálja. Tehát a szereposztás még mindig valamilyen módon működik a pártban. - Abban ezek szerint mind a hárman egyetértünk, hogy egy destabilizálódott párton belül már nem olyan egyszerű a színészvezetés mint korábban -, mert szinte nem is tudjuk, hogy ki vezeti a színészeket...? (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Kongresszus előtt az MSZMP - 2. folyt.
|
Jóval korábbi példák is vannak erre. Ma már ismert a forgatókönyve a tavaly májusi pártértekezleten lezajlott puccsnak, ahol szintén nem tartották magukat az előzetes megállapodáshoz a résztvevők. Vagy a legutóbbi példa: Lengyelország. A kommunista párt évtizedeken át hűséges csatlós-pártjai: a Demokrata Párt és a Parasztpárt egy új helyzetben felmondta a hallgatólagos - vagy nem olyan hallgatólagos - megállapodást, és a Szolidaritás mellé állt. De ha így van, akkor próbáljuk megközelíteni empirikusan mindazt, ami jelenleg az MSZMP-ben történik, és környékén. Az első kérdésem az lenne: mivel magyarázható az ortodox szárny erőre kapása? Vagy - mint legutóbb Szűrös Mátyás is mondta -, hogy vannak jelei a - hírhedt kifejezést használva - a visszarendeződésnek. Milyenek ma a valós erőviszonyok? Kasza László? - Ha megengeded, hadd legyek fegyelmezetlen. Egy szót mondanék ahhoz, hogy a májusi pártkongresszuson sem a forgatókönyv szerint történtek a dolgok - és Lengyelországban sem aszerint történnek. Ennek az az oka, szerintem - és talán pár mondat erejéig érdemes lesz ha kitérünk -, a központi bizottságok tagjai és a kommunista diktatúrák vezető egyéniségei nem Grál-lovagok. Úgy sem Grál-lovagok, hogy a saját érdekeiket mindig a párt érdekei mögé helyezik. Ezek az emberek Lengyelországban is Magyarországon is rájöttek arra - akik a Politikai Bizottságban és Központi Bizottságban ülnek, vagy a kommunista párt báb-szervezeteinek vezetői - hogy más szelek fújnak. Ők az átrendeződést most olyan értelemben elkezdték a maguk élő karrierje számára, hogy ők az átrendeződés után is megtarthassák a pozíciójukat. Az átrendeződést én most úgy értem, hogy a demokratizálódás felé. Ennyit zárójelben. (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kongresszus előtt az MSZMP - 3. folyt.
|
Vissza a kérdésedhez: a baloldal megerősödéséről beszéltek valóban az elmúlt napokban a párton belül. Nos, én majdnem azt mondanám, hogy egy természetes folyamat ez, hiszen azokról az emberekről beszélek megint - akikről érintőlegesen az imént is - azokról van szó, akik a pártból élnek, akiknek a személyi egzisztenciája összefügg az MSZMP jövőjével. Nos: ezek az emberek mennek el a küldöttválasztásokra mindenekelőtt. Őnekik nagyon sokat számít, hogy kik lesznek a küldöttek. Ezektől nem lehet azt várni, hogy tapsoljanak Pozsgay Imrének, aki azt mondta, hogy ezek vonuljanak ki a munkahelyekről - gondoljanak arra, hogy micsoda apparátust kellett ott megmozdítani -, és ha csak azok mennek el a választó ülésekre, akiket ez közvetlenül érint, akkor már biztos többsége van azoknak, akik Pozsgay ellen szavaznak. És talán még lesz szó Pozsgay Imre debreceni jelölésének ügyéről - azt hiszem, hogy ez egy szempont ott is. Nos, hogy megerősödött az úgynevezett baloldal, illetve a reformellenes irányzat -, én ezt azzal magyarázom, hogy egyre többen felfogták a pártapparátusban, hogy számukra egzisztenciális kérdésről van szó, és ők szerveződtek. Ők akik nagyon könnyen szerveződnének, adva vannak a keretek, adva van a struktúra: fizetett emberek, akiknek az a dolguk, hogy szerveződjenek. - Hamburger Mihály: úgy gondolod, hogy az ortodox szárny erőt merített a Kádár-temetésből -, vagy abból, amit ő a Kádár-temetés kapcsán erődemonstrációnak vélt felfedezni? - Hát ennek nyilvánvaló jele, hogy a Marxista Egységplatform, ez a Ribánszky-féle tömörülés direkt módon is hivatkozott a temetésre, mint amely bizonyította, hogy az emberek továbbra is a kádárizmus mellett vannak. (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kongresszus előtt az MSZMP - 4. folyt.
|
Itt röviden csak arra szeretnék még utalni, hogy ez az ortodox kifejezés - éppúgy mint a konzervatív, vagy a baloldali - részint csak megközelítő, de egy rendkívül bonyolult jelenséget takar: ugyanis ez alá vonjuk be a még élő rákosistákat - dehát a ma ortodoxa, a középgeneráció az már nem sztálinista, nem rákosista -, ortodoxnak lehet venni kádárista módon is, hiszen Kádár is eljátszotta az ország sorsát, Kádár is egy hihetetlenül konzervatív politikát képviselt a hetvenes-nyolvanas években, vagy a hetvenes évek második felétől kezdve - és ez az ortodoxia már nem a Rákosi- korszakra nyúlik vissza. De van egy még érdekesebb ortodoxia, amelyik más csoportosulásokban is megtalálható a párton belül - még a reformkörökben is. Nem tudom megfigyeltétek-e ezt a neomarxizáló társaságot? Megtalálható egy picit a párthoz közel álló Új Márciusi Front tömörülésben. Ezek vannak a Baloldali Alternatíva Egyesülésben például - azzal a különbséggel a reformkörökkel szemben, hogy ezek a párton belül a hatalmon kívüli neomarxizáló értelmiségieket, nem a Pozsgay-szárnyhoz kapcsolódókat képviselik -, úgyhogy ez egy rendkívül összetett ortodoxia. Most az, hogy megerősödött-e vagy sem? - kétségtelenül ezek a megerősödésre mutatnak - de a párt is tükröz valamit az ország általános helyzetéből. Hát egyrészt azt, amit elég kevéssé hangsúlyoznak: havonta tízezer kilépő Gondoljuk meg, hogy egy ilyen félelemben élő országban tízezer kilépő milyen jelentős - amit állítólag havi 200 új belépő ellensúlyoz. (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Kongresszus előtt az MSZMP - 5. folyt.
|
A másik: a párttagság nagy tömegei még mindig hallgatnak. Még mindig ki vannak rekesztve az ügyek intézéséből és ahogy erre Kasza László utalt, ki vannak zárva a döntéshozatali mechanizmusból, most például a küldöttek megválasztásából. - Na most ezután a fogalomtisztázási kísérlet után hadd fogalmazzak úgy, hogy - mondjuk - a reformok mellett nem száz százalékig elkötelezett szárny előretörésére lehet következtetni az egyeztető tárgyalásokon részt vevő MSZMP-küldöttség magatartásából. Itt három jelenségre kell felhívnunk a figyelmet. Az egyik az, hogy ragaszkodik a párt, hogy még ebben a törvényhozási időszakban - tehát a választások előtt - válasszák meg az erős és meglehetősen nagy hatáskörrel rendelkező köztársasági elnököt. Kettő: ugye lesöpörték az asztalról a párt munkahelyekről való kivonulását. Három: hogy nem hajlandóak tárgyalni a pártvagyonról, nem hajlandóak a társadalom előtt elszámolni a pártvagyonról. Na most ezeket a tényezőket - mint bizonyára láttátok - a Magyar Hírlapban Orbán Viktor is kiemelte hosszú nyilatkozatában, amelyben kételyeinek adott kifejezést az MSZMP-küldöttség őszinteségével kapcsolatban -, mindebből nem adódik-e jogosan a kérdés, hogy őszinte szándéka-e az MSZMP-nek a hatalom megosztása? - Éppen abból kiindulva, amilyen laza megegyzésre a beszélgetés első részében jutottunk, hogy ez a párt nem egységes - nos azt hiszem, hogy így nem lehet globálisan válaszolni a kérdésre, hogy az MSZMP komolyan gondolja-e? Én úgy gondolom, hogy az MSZMP-nek vannak olyan tagjai a vezetésben is, a tagságban is, akik komolyan gondolják, hogy igenis váltás lesz -, adott esetben rendszerváltás lesz, nemcsak szerkezet-, hanem rendszerváltás is lesz. Mások viszont bizonyára nem gondolják ezt komolyan. (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kongresszus előtt az MSZMP - 6. folyt.
|
Most azt gondolom, hogy abban teljesen igaza van az általad imént idézett Orbán Viktornak, hogy az MSZMP - és azt hiszem itt ezt globálisan lehet mondani: az egész MSZMP - és hát én nem is hánynám a szemére, a pártnak ez a feladata, hogy a saját érdekeit keményen képviselje - már a választások utáni időszakra gondol akkor, amikor azt mondja, hogy nagyon is valószínűtlen az, hogy én igazán jól fogok szerepelni a választásokon, de legyen egy olyan pozícióm már előre megállapítva, mint például a köztársasági elnök szerepe, ahol szeretem-nem szeretem Pozsgayt - most MSZMP párttagként beszélek - mindenesetre mégiscsak egy kommunista. Jobb mint hogyha az Orbán Viktor... - Képletesen beszélsz MSZMP-párttagként? - Na persze. Szóval mindenesetre jobb minden MSZMP-párttagnak, mint hogyha például az Orbán Viktor lenne a köztársasági elnök. Hát ezt ők ügyesen próbálják ezt a helyzetet kihasználni, tudván azt, ami ugyancsak valószínűleg tény, hogy Pozsgay Imre nemcsak a párttagok körében - mint személy - nemcsak a párttagok körében népszerű, és igazán nagy esélye lenne arra, hogy megválasszák most köztársasági elnöknek is, még akkor is hogyha a többi pártok jelölteket indítanák vele szemben. Akkor az MSZMP abban a helyzetben lenne, hogy olyan embert tudna indítani, akit nem igazán terhel az MSZMP összes más tartozéka, mint amikor a párt indul a választásokon. - Hamburger Mihály? - Alapvetően én is azt gondolom, amit Kasza László mondott, hogy az MSZMP összességében egy ilyen feltételes helyzetben van, egy ilyen mintha-helyzetben. Úgy kell tennie, mintha egy párt lenne a többi között, közben a hatalom pártja. Úgy kell tennie, mintha megosztani akarná a hatalmat, közben nem nagyon akarja megosztani. Sőt hozzáteszem hogy azt gondolom, hogy az egész hatalommegoszlás úgy rázuhant erre a pártra - eszmeként - és most kezdik el feldolgozni, hogy miről is van szó. Most hangzanak el a konkrét javaslatok, és hát nagyon szép, hogy néhány párttitkár az újságban úgy nyilatkozik, hogy ő akár visszamegy a termelésbe is - de hát én túl sok ilyen nyilatkozatot nem láttam. (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kongresszus előtt az MSZMP - 7. folyt.
|
- Igen én is feltételezem azt, hogy senki sem akar a gépnél állni ahelyett, hogy egy párttitkári irodában ülne, közkórházban gyógyíttatni magát, ahelyett, hogy a Kútvölgyibe járna, különböző kedvezményeket, béren kívüli juttatások egész tömegét élvezné, és így tovább. Tehát most kezdik el felfogni, hogy mi is lenne az a hatalommegoszlás, és hát lássuk be: jogosan megrémülnek ettől. - Igen. Na most eddig a beszélgetésben a hatalom-megőrző reflexekre összpontosítottuk a figyelmünket, de ugyanennek az éremnek van egy másik oldala is, méghozzá a válságkezelés. Mert a bevezetőben abból indultunk ki, hogy ez a párt válságban van, ez a párt megosztott. E válság leküzdésének - és egyáltalán a pártegység megőrzésének - vajon lehet-e eszköze a nyilvánosságra hozott pártprogram? Hamburger Mihály? - Hát a pártprogram is egyfajta kettősséget tükröz. Tükrözi azt a szándékot, hogy valamilyen módon megkeressék a válságból kivezető utat egy újfajta demokratikus társadalom felépítésével, egy emberibb társadalom felépítésével, és így tovább. Ugyanakkor nem tud a programkészítő bizottság elfeledkezni arról, hogy egy hatalmon levő párt programját készíti el -, nem egy a pártok között versengésben levő, vagy versenyszituációban levő párt programját fogalmazza meg. És én azt gondolom, hogy éppen ezért egyik feladatát sem fogja tudni teljesíteni: nem fogja tudni megőrizni a pártegységet, vagy legalábbis nagyon kicsik az esélyei annak, hogy a pártegység ezen program alapján megőrződjön, igazából nem látom azt sem, hogy ezt a hatalom-megoszlási feladatot valóban konzekvesen tudja keresztül vinni. (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Kongresszus előtt az MSZMP - 8. folyt.
|
- Hát olvasgatva a hazai újságokat, én már nem tudom, hogy mit kell ezen érteni? Valamelyik cikkben például azt találtam, hogy a sztálinisták és a posztsztálinisták ilyen piacellenes gondolkodók voltak. Na most alapvető politikai-gazdasági tanulmányaimban én úgy tudtam, hogy ezek marxi tanítások. Azt gondolom, hogyha Marxot tekintjük marxistának - hiszen utána nagyon sok mindenkit tekinthetünk még marxistának - valójában nem marxista ez a program. Én ezt nem hibájául rovom föl. - Csak megállapítod. - Csak megállapítom. Én örülnék, ha nem egy 100 évvel ezelőtti gondolkodó programját tekintenénk érvényesnek a mai magyar társadalomban. - Kasza László, Te is úgy gondolod, mint Hamburger Mihály, hogy ez a pártprogram nem alkalmas a párt egységének megőrzésére, és vajon úgy gondolod-e, hogy a párton belül meglévő ellentétek - politikai és személyi ellentétek is - óhatatlanul oda fognak vezetni, hogy legkésőbb a pártkongresszuson szakadásra kerül sor? - Ami a programot illeti, én úgy gondolom, hogy ennek nincs igazán több jelentősége és kijelentő ereje ennek a programnak, mint az MSZMP korábbi programjainak voltak. Hogyha végignézzük: azok a programok olyanok, amelyekre kevés ember mondhatja azt, hogy hát én ezt nem akarom. Hát mindegyik fölvirágozást akart ugye, ilyen meg olyan életszínvonal-emelést, most még hozzá vették azt ugye, hogy mindez többpártrendszerben történik. (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Kongresszus előtt az MSZMP - 9. folyt.
|
Na most, mint ahogy az MSZMP eddig sokszor bebizonyította, hogy a programja később egyáltalán nem kötelezi -, hát félő, hogy ezzel is az lesz a helyzet. Úgyhogy én nem vagyok igazán hajlandó nagyon nagy figyelmet szentelni ennek a programnak és messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy ez mit helyez kilátásba és mit nem. Még mindig ennél a kérdésnél időzve egy pillanatig: azt mondanám, hogy van szerencséje az MSZMP-nek ebben a válságmenedzselési ügyben egy Németh Miklós miniszterelnökkel, akiről kevesen gondolták volna akkor, amikor Grósz Károly örökébe lépett - én sem gondoltam róla -, hogy egy olyan karakterű miniszterelnök lesz, mint amilyenné kinőtte magát. Tehát én azt hiszem, hogy Németh Miklóssal - a személlyel - elég jól el lehet adni egyféle politikát, amennyire az MSZMP-nek egyáltalán lehetősége van a politikája eladására. A lehetőségeken belül Németh Miklós ezt jól csinálja. Na most ugye kérdezed - és ez a kérdésnek a másik és sokkal nehezebb része -, hogy ugyan vajon ezek az ellentétek, amelyek személye köré csoportosuló tagság nézeteit jelentik, hogy ezek szakadáshoz vezetnek-e? Én azt mondanám, hogy miután - nem hiszem, hogy titkot árulok el - nem vagyok az MSZMP-nek igazi drukkere a következő választásokon - én nem bánnám, hogyha az MSZMP megmaradna egypártnak, és akkor eléggé biztosra venném, hogy nagyon rossz eredményt érne el a választásokon. Na most a nagyon rosszat én nem úgy értem, mint a lengyelországi szenátusi választást, hanem úgy, hogy 20-30 százalék körül marad. Ha viszont az MSZMP kettéoszlik - tehát leválik róla, és mostmár Hamburger Mihály jó szándékú kioktatása után nagyon óvatosan bánok ezzel a konzervatív és haladó vagy reformer kifejezéssel, de mindenesetre akárhova tesszük, akárhogy nevezzük ezt a két csoportot, leválik róla az egyik, amelyik nehéz, és amelyik betonfejű ilyen vagy olyan okból - akkor felszabadulnak azok a reformkörökbe tömörült erők, amelyek egyfajta, - ahogy Pozsgay Imre mondta - nyugati szocialista-szociáldemokrata politikát akarnak megvalósítani, és ezek valóban nagyon nehéz és komoly ellenfelei lehetnek a demokratikus pártoknak. (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kongresszus előtt az MSZMP - 10. folyt.
|
- Na most ez a pártprogram, amelyről néhány szót szóltunk, ez nemcsak a pártkongresszusra készült, hanem olybá is tekinthető, mint választási platform az MSZMP számára -, mindegy, hogy mikor tartják a választásokat: decemberben vagy márciusban. Ez azonban nem elég: szükség van egy választási taktikára is. Véleményetek szerint milyen lesz az MSZMP választási taktikája? Másszóval: mely csoportokat, áramlatokat, pártokat próbál meg jó előre kooptálni, melyeket próbál esetleg leválasztani egy kirajzolódni tűnő választási ellenzéki koalícióról -, ki lesz hajlandó az MSZMP-vel együttműködni a választások előtt vagy a választások után? Hamburger Mihály? - Azt gondolom, hogy erre ma még nagyon nehéz válaszolni azért, mert a párton belül még nem dőltek el a hatalmi harcok, és talán a kongresszus hoz ebben valamiféle megoldást. Úgy tűnik, hogy a párton belüli különböző csoportosulások mind-mind más szövetségest látnának szívesen, más - mondhatni - koalíciós partnert szeretnének, de mindaddig ebben nem tudnak egy határozott álláspontot kialakítani, míg a párton belül el nem dől a saját pozíciójuk. És ugyanakkor kint is egy mozgás van, tehát a párton kívüli többi politikai erőnél is. Kezdetben ugye úgy nézett ki, hogy a Pozsgay-féle reformszárny az szövetségre tud lépni értelmiségi erőként a Nagy Imre-féle reformkommunistákkal, tehát a pártból korábban kizárt erőkkel, szövetségre tud lépni - kicsit Szűrös közvetítésével - a Magyar Demokrata Fórum népi-nemzeti irányvonalával, és amennyiben Nyers és Pozsgay nem kerülne szembe egymással, a szociáldemokratákkal - bár nem tudom, hogy ez mennyire vonzó az MSZMP számára? Más erők természetesen másfajta koalíciót képzelnének el, úgy tűnik, hogy Nyers egy kicsit ebben a kádárizmus folytatója, nem annyira a nemzeti erőkre akar építeni, mint inkább a szociáldemokratákra és a kisgazdákra. És hát gondolom - bár ennek elég kevés esélyt adok - egy Grósz-féle vezetés megint más erőkkel próbálna meg koalíciót kialakítani. (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Kongresszus előtt az MSZMP - 11. folyt.
|
- Én is azt hiszem, hogy függ attól, hogy a pártkongresszus után melyik vezető, az elnökség melyik tagja, vagy az elnökségnek milyen összetétele kerül ki majd győztesen. De azt is gondolom, hogy bármi is jöjjön ki abból, egyfajta taktikát már most sejtet az MSZMP -, az időszakos választásoknál amit tanúsított. Ennek egyik jelensége az, hogy nem nevezi meg magát. Ugye a jelöltjei azok - ha jól tudom egyetlen egy helyen sem, de legalább három helyen nem a négyből - egyetlen egy helyen sem az MSZMP színeiben indultak, így: hogy MSZMP-jelölt vagyok - hanem valami ilyen Rejtő Jenő-i neveket vettek magukra a legcsodálatosabb hangzásokkal. - Sőt most is van egy új Összefogás-platform Berecczel az élen. - Igen, de most még maguk a jelöltek is, hát a zalaegerszegi jelöltnek is - valami a fellendülésért, az ország szabadságáért - tehát egy olyan neve van, hogy amire ki ne mondaná azt, hogy hát persze ezt támogatom. Szóval ez lesz véleményem szerint az egyik taktikája a pártnak, hogy jelöltjeit álarcban vonultatja föl, akik nem merik megmondani, hogy milyen párt támogatja őket. A másik feltételezhető taktika az, hogy mozgósítani fogják a fiókszervezeteiket: a szakszervezeteket és ehhez hasonló intézményeket, és most ne mondjuk azt, hogy de hát hiszen ebben is csak a funkcionáriusok fognak az MSZMP-re szavazni -, nem vagyok ebben biztos, ugyanis ezeknek a szervezeteknek is, az MSZMP-nek is igenis van vidéken még olyan hatalma, hogy meg tudják félemlíteni az embereket, és miután nem tudja senki, hogy milyen lesz a végső elszámolás, esetleg ez befolyásolhatja őket a választások kimenetelében. - Kedves hallgatóink A stopperóra terrorja megakadályozta, hogy szellemes csattanóval fejezzük be ezt a beszélgetést. Köszönöm figyelmüket, és a résztvevőknek is köszönetet mondok: Hamburger Mihálynak és Kasza Lászlónak - a műsorvezető Lengyel Szaniszló volt. +++
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|