|
|
|
|
A köztársasági elnökjelöltek
|
---------------------------- München, 1989. október 7. (SZER, A munka világa - Rajki László) - A hatalomért, az ország jövőjéért vívott harc első nagy csatájának a köztársasági elnök választása ígérkezik. Hatalmas a tét, és tény, hogy a több mint 40 év utáni első szabad népszavazáson rendkívüli felelősség nehezedik az állampolgárokra. A döntés, a sokak által hallgató többségnek nevezettek, elsősorban a munkások kezében van. Rajtuk múlik, hogy merre billen a mérleg nyelve, az olyanok felé mint például Pozsgay Imre államminiszter, a megreformált kommunisták vezéregyénisége, esetleg az MSZMP-ből kizárt, a szociáldemokraták támogatta Király Zoltán újságíró, országgyűlési képviselő, vagy Rácz Sándor, az 1956-os forradalom Nagybudapesti Központi Munkástanácsának elnöke, a Magyar Október Párt köztársasági elnökjelöltje. Pozsgay és Király esetében az utóbbi egy-két évben szerzett vitathatatlan érdemeik mellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy a barikád mindkét oldalát megjárták. Részesültek a kádári hatalom előnyeiből, és aktívan, illetve passzívan hozzájárultak az ország társadalmi, politikai, gazdasági csődjéhez. Rácz Sándor ezzel szemben mindvégig hű maradt a kétkezi dolgozókhoz, ahhoz a réteghez, amelyből származik és a keresztényi elvekhez, erkölcsökhöz. Egész életében a magyar nép érdekeiért küzdött, amiért a kommunisták életfogytiglani börtönre ítélték. A Beloiannisz Gyár szerszámkészítője 23 évesen nőtt ki a forradalom egyik legerősebb vezető személyiségévé, és a szabadságharc vérbefojtása után, a vörös terror közepette is bebizonyította, hogy csábítással, fenyegetéssel sem tántorítható le az egyenes útról. Nem alkudott meg, nem kötött számára előnyös kompromisszumot a Kádár-rezsimmel. Letartóztatásáig következetesen védte a forradalom vívmányait, és választói a munkásság, a magyar nép érdekeit. (folyt.)
1989. október 7., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Közt. elnökjelöltek - 1. folyt.
|
Idén június 16-ikán, a Hősök terén a felemelő ünnepség egyik szónokát, Rácz Sándort látva és papír nélkül mondott beszédét hallgatva ország-világ meggyőződhetett arról, hogy pártoktól, csoportosulásoktól független politikusként is ugyanazzal a töretlen hittel csak nemzetét hajlandó szolgálni. Lane Kirkland, az AFL-CIO, a legnagyobb amerikai szakszervezeti szövetség elnöke két évvel ezelőtt Lech Walesát és Rácz Sándort Kelet-Európa két legkiemelkedőbb munkásvezetőjének nevezte. Remélhetőleg hamarosan létrejön köztük a Vatikánban II. János Pál pápánál a tervezett találkozó, amely alapvetően befolyásolhatja a lengyel és a magyar nép közös gondjainak megoldását, a két ország jövőjének alakulását. Ne feledjük, Rácz Sándor az ország első valódi munkás államfő-jelöltje. +++
1989. október 7., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (10.07-11.13) - Szétesik az aranykalicka
"A Stasi, azaz a rendszer titkosrendőrsége minden családba, minden szögletbe befészkelte magát, állam volt az államban. Olybá tűnt, hogy 1945 után csak a zászlót és a jelszavakat cserélték le Németország keleti részén, a módszerek maradtak."
SZER-hallgató telefonja:
"Tabajdi György Pál vagyok a debreceni tudósító. Ma délelőtt 10 órakor Debrecenben a Főposta épülete előtt tüntetést szervezett a FIDESZ Táncsics Mihály csoportja. A tüntetést azért szervezték, hogy szolidaritásukról biztosítsák azokat a hírlett kézbesítőkett akiket ma reggel arra kényszerítették, hogy az MSZMP kongresszus alkalmából megjelent Népszabadság különkiadást pihenőnapjukon széthordják. A demonstráción résztvevő lelkes csoportot a kezdeményező FIDESZ tagjai a csatlakozó szabaddemokraták, rokonszenvező járókelők, valamint... megszakad."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|