|
|
|
|
Interjú Juhász Pállal
|
London, 1989. április 19. (BBC, Heti gazdasági rovat) - Interjút közvetítünk Juhász Pállal, a magyarországi Szabad Demokraták Szövetségének vezetőségi tagjával, aki munkatársunknak Siklós Istvánnak kérdéseire válaszolva tájékoztat az ellenzék javasolt alternatív gazdaságpolitikáról: - Gyakran felmerül a vád vagy mindenképpen elképzelés, az ellenzék akkor, amikor változásokat akar nem fogalmazza meg elég világosan, hogy milyen gazdasági változásokat szeretne. A stúdióban Juhász Pál a Szabad Demokraták Szövetségének egyik vezetője és őt kérdezem, hogy a szabad demokratákkal szemben is érvényes-e ez az elképzelés, hogy gazdasági reform gondolatokkal nem foglalkoznak kellőképpen? Nem kínálnak más kiutat a magyar gazdasági válságból, mint amit a kormány is megtesz. Nyilván legkevésbé a szabad demokratákra lehet igaz, hogy gazdasági dolgokkal nem foglalkoznak összefüggően, az egész strukturális és berendezkedési válság meghaladására nem alkotnának összefüggő eszméket, hiszen sem az MSZMP, sem a többi mozgalom nem is rendelkezik olyan ideológiailag összefüggően gondolkozó közgazdász szakértő réteggel, mint éppen a Szabad Demokraták Szövetsége. Mondhatnánk azt is, hogy a mi mozgalmunkon belül a radikális reform, a közgazdászok közt volt radikális reformmozgalom örökösei vagy tagjai nagy számban vannak jelen, így természetesen újabb társadalmi problémák adta újabb leckéket is mi elég gyorsan és összefüggően tudjuk asszimilálni. Másrészt hát szakmánknál fogva is összefüggően kell, hogy fogalmazzuk a dolgokat. - A mi programunk sok eleme megtalálható az MSZMP-n belüli újabb javaslatokban, aminek az az oka, hogy végül is ez egy szakmai iskola elképzelés rendszere, és ez a szakmai iskola nem politikai pártok szerint tagolódik, és ennek a szakmai iskolának sok tagja, ugye az MSZMP tanácsadó testületben dolgozik. Míg azonban az MSZMP-n belül a javaslatok nem összefüggően jelennek meg, nem is tudni, hogy majorálni(?) tudják-e az MSZMP gazdaságpolitikai képzetrendszerét, addig a mienk kifejezetten a radikális reformiskola képzet illetve elveiből építkezik. - Ennek a reformiskolának kik a vezetői, vagy kik a szellemi irányítói? - Különböző közgazdasági iskolákhoz tartoznak, azok is, akik Magyarországon a gazdasági radikális reformiskolába egységesnek tűnnek. Részben vannak olyanfajta (...?) Bauer Tamás, akik ugye mindig a magyar vállalatrendszer magába zártságot kényszerpályáit és hasonlókat vizsgálták és ebből jutottak oda, hogy radikális reformeszméket termeljenek. Vannak olyanok, mint Tardos Márton, aki makro szabályozás vállalkozáselmélet oldaláról közelítette meg a dolgokat. Vannak olyanok, mint a Pénzügykutató Intézetben valaha létezett vagy ma is létező "fordulat és reform csoport" tagjai, akik többen is voltak, akik mindig azokat a politikai eszközöket keresték, amelyekkel a vállalatrendszert és a gazdasági nyitást mozgató szereplő indítékai megváltoztathatók lennének, egy másféle magatartásba sorolhatók legyenek. Tehát, mint közgazdasági ágazat sokféle van itt köztünk jelen és az is mondható, hogy méltatlan a nevekben felsorolás, hiszen éppen ez a csodálatos a radikális reformmozgalomban, hogy egészen más problémákból induló emberek is nagyon hasonló tanulsághoz jutottak, akik a végén kerültek ide egymás közelébe és nem a mozgalom elején. Még ahhoz a radikális tanulságoshoz, hogy tőkepiac kiépítése nélkül a menedzselés a tulajdon, a pénzpiac kezelésének a teljes különválasztása nélkül egyszerűen nem is lehet összefüggően kezelni a problémákat. Nem lehet egy vállalatszervezési ügyet sem rendesen megoldani, nem lehet egy antiinflációs politikát rendesen csinálni, nem lehet egy logikus költségvetést felépíteni, nem lehet az iskolakérdést kezelni, nemzetgazdasági struktúrát változtatni. Tehát, a mi programunk közepében éppen az áll, hogy hogyan lehet Magyarországon viszonylag gyorsan egy tőkepiac integrálta társadalmat kialakítani, és olyan gazdasági intézményeket, amelyek tudják segíteni, hogy egy tőkepiac körülményei között átszervezzék az országot. - Tőkepiac az jelent külföldi tőkét vagy magyarországi tőkére támaszkodnék elsősorban. - Egy piac az mindig nyitott. Tehát, noha természetes, hogy egy magyarországi tőkepiacnak a legfontosabb szereplői a magyarországi tőke tulajdonosok, de mivel a piachoz a nyitottság hozzátartozik nem lehet megmondani a külföldi tőke milyen részt vehet, amennyit érdemesnek lát, hogy részt vállaljon belőle. Az országnak nyilvánvalóan jót tesz, ha minél nagyobb részben jelenik meg ez a tőkepiacon a külföldi tőke. Nem csak azért, mert a fizetési problémákat enyhíti, hanem azért is, mert egy másféle tudást hoz be. A Szabad Demokraták Szövetségének a programpontjai között szerepel az a gazdasági igény is a gazdasági reformok között, hogy európaivá tenné az országot. Mit jelent ez, hogy európaivá tenné? - Ez egy nagyon egyszerű dolgot, hogy a mi szervezeteink, nem csupán vállalataink, hanem az egyéb szervezeteink is. Tehát akármelyik még az egyházak is. Olyan formák között vegyenek részt a közösség életében, amelyek az európai polgári jog intézményeire alapulnak. Nem valamilyen sajátos, harmadik utas, szocialista játékszabály rendszerben dolgozzanak, hanem olyan játékszabályok közt, amelyeket már kifejlesztett az európai kultúra. - Tehát tulajdonképpen erre azért van szükség, hogy a nyugati tőke is otthonosabb legyen Magyarországon, mint mondjuk eleddig. - Nyilvánvalóan pragmatikus oka is. A nyugati tőke akkor tud, kapcsolódni ha tud tájékozódni, ha a játékszabályok nem ismeretlenek és a következményeik ezért kiszámíthatóak számára. De hát nem a pragmatikusok a legfontosabb ok. Egyszerűen az a hitünk, hogy illúzió azt hinni, hogy legalábbis pár éves horizonton képes egy társadalom kiizzadni magából eredeti és új intézményeket, amelyek megbízhatóan működni tudnak. Milyen intézményekről van szó? - Akár a vállalat intézménye... - Miért ne lehetne olyan formát és vagy egy kifejlett polgári jogú államban vállalatok működnek, miért kéne erre mást kitalálni, akár mondjuk egy színház menedzselés vagy egy színházi alapítvány intézménye, akár egy területi önkormányzat, egy tanács költségvetésének és vagyonának kezelése, miért kéne ehhez más formákat találnunk, amit már kiizzadt a történelem. - Ami a nagy beruházásokat illeti, amelyek a jelen pillanatban Magyarországon folynak. Ezzel kapcsolatban van-e valamilyen elképzelése a szabad demokratáknak? - A nagyberuházások zöme végül is egy, mert hisz ez egy elég nagy teher az ország gazdasági élete számára. Ennek a zöme egy olyan szorongásra épültek fel, amelyek a hagyományos gazdasági szerkezetből fakadnak. Arra a szorongásra, hogy a gazdaságot leállás fenyegeti, energiahiány miatt, ha nem tesznek meg mindent azért, hogy az energiáját hosszútávra biztosítsák. - Ez a rögeszme rendszer, azon kívül, hogy borzasztó veszélyes, mert sokba kerül, hisz az energiacsinálás Magyarországon a legdrágább dolog. Ez a rögeszme rendszer azért is veszélyes, mert egyfajta beletörődést fejez ki, hogy ebbe (...?) gazdaságba éljünk, hogy ezt termeljük újjá ahelyett, hogy szakítanánk ennek a hagyományaival, és azért is veszélyes, mert legnagyobb pénzköltővé, azokat a szervezeteket teszik az országba, amelyeknek még a világ egyéb részein sincs igazi érzékenysége arra, hogy hogyan kell pénzt kezelni, egy szocialista országba aztán végképp nincs érzéke. Tehát itt végül is, ugye az eocén program, azok a szervezetek, amelyek a Szovjetunióval együttműködésbe a gázprogram ellenszállításait adják, az atomerőmű Pakson, a vízügyi társaság, a vízi erőmű építésnél újabb bányászati képződmények a felszíni bányászat fejlődésénél. Ezek mind olyan technokrata csoportok, akiktől távol állt teljesen a pénzforgatásos szemlélet, mind csak naturáliákban tudnak gondolkozni, csak abban tudnak gondolkozni, hol milyen kapacitásaik vannak, azokat hogy kéne kihasználni, hogy hogy tudják fontossá tenni magukat a társadalom életében. Tehát a cselekvési motívum rendszerükben semmi olyan nincs, amit egy közgazdász el tudna fogadni józan döntési szempontnak. Ráadásul nagyon veszélyes helyzetet teremtenek, azért is mert konkrét terveik, még az energiastratégia szempontból is ostoba tervek. Például egy olyan atomerőmű terv, amelyik tovább építené még magát 1000 megawattal, ugyanabban a komplexumban, ahol van nemcsak azért ostoba, mert rengeteg pénzt kidob az ablakon, olyan energiaforrás, amire nincs szükség. Legfeljebb azzal lehet magyarázni, hogy aztán majd lehet exportálni az áramot, de miért kéne Magyarországnak erre berendezkednie, ugye? Hanem (...?) veszélyes, hiszen egyetlen (...?) körbe hozná a kétharmadát a magyar energiatermelésnek. Ugye bármilyen kínos nem óhajtok én nagy katasztrófákba gondolni, csak egyéb kínosságokba. Egyszerre veszélyeztetné a magyar elektromos áramellátás kétharmadát vagy még nagyobb részét, ha megvalósulna egy ilyen ostobaság. Ennek semmi értelme. Ugyanígy ostobaság lekötni magunkat ezredfordulós és további kőolaj, földgáz és hasonló miatt. Egyáltalán nincs az ország abban a helyzetben, hogy megtakarításait úgy helyezze el, minimalizálja annak a veszélyességét. Mert mondjuk, ilyen esetekben lenne értelmes egy ilyen beruházás, még ha okosan is csinálnák. Ennek az országnak az a baja itt, hogy sürgősen honnan szerezzen forrásokat, nem az, hogy nem létező megtakarításait, hogy helyezze el. Ezek teljesen őrült dolgok. - Ami a szabad demokratákat illeti, van tehát olyan gazdasági terv, amelyik kivezetné az országot ebből a válságból, és gondolom, hogy valóban súlyos válsággal kell számolnunk, amikor a magyar gazdasági helyzetet szemléli az ember. Mi a legfontosabb teendő a gazdasági reformokat illetően, tehát a válság megoldásához mi az első lépés? - Intézményi reformokat, ezen belül a tulajdonreformot és a tőkepiacon működni tudó szervezetek megteremtését tartom a legsürgősebbnek és hát ez sugalmazza programunk is mint legsürgősebb, legfontosabb feladat. Egyszerűen azért, hogy új késztetésű szereplők jelenjenek meg a gazdaságban. Azért, hogy a vállalat menedzser réteg külső tulajdonosokkal kerüljön szembe. Külső és befektetésben érdekelt tulajdonosokkal kerüljön szembe, és így ne a saját hálózati logikájában és a saját uralmi posztjainak újra termelése érdekében végezze a munkáját, hanem valóban egy gazdasági jövő érdekében. Ha nem tudunk olyan tőkepiaci intézményrendszert csinálni, amelyik integrálja a gazdaság és a társadalmi élet legkülönbözőbb részeit, hogy azok közt a pénz, a megtakarítások vagy éppen a szükségletek közvetlenül kapcsolatba tudjanak lépni és ne csak költségvetési mesterséges körökön át, akkor részben nincs olyan rendszerünk, amelyik érzékelni tudná a zavarokat, a gazdasági szerkezetben, (...?) rendszerünk, amelyben lehet gyorsan szerkezetváltozást lebonyolítani, és akkor intézmények híján csak irányelveket tudunk mondani arról, hogy jobb lenne ha ez kevesebb lenne, ha az több lenne, ha ezt jobban csinálnák, ha azt másképp csinálnák. Nincsenek szereplők, akik a mást kihajtsák a gazdaságból. - És ha, és amennyiben a szabad demokraták nem tudnak beleszólni a dolgok intézésébe közvetlenül. Ezeknek a válságból kivezető intézkedéseknek, terveknek a megvalósítására milyen lehetőség van? - Én azt hiszem, hogy nem annyira a szabad demokraták politikai sikerén múlik egy ilyen program. Egy ilyen programnak én hiszem, hogy intellektuális ereje van. Tehát mindenképpen kihívás a többi szervezet és a kormány számára, hogy a problémákkal olyan összefüggésben próbáljon birkózni, ahogy egy ilyen tervezet sugallja. Mindenképpen az itt elmondott intézmények, már csak azért is modellé válnak a többi mozgalom és a kormány számára is, mert a problémák kezelésére nem nagyon vannak már lehetséges intézmények, melyeket mi sugalltunk. Ha valaki kiáll velük a porondra ezzel kényszeríti a többit is, vagy kitaláljon másik szintén jót vagy elfogadja függetlenül attól, hogy politikailag hol áll. Az igazi gond nem a szervezetek vetélkedésében van, hanem abban a tényben, hogy egy kialakult vállalatrendszer menedzser gárdája hírközlést, a parlamentet, a közgondolkodást alakítja borzasztó erősen. Nemcsak szántszándékkal alakítja, hanem önkéntelenül is alakítja azzal, hogy milyen szemléletbe tárja a világ, a kormányzat egymás elé álproblémákat. Egy magyar parlamentről borzasztó nehéz elképzelni akármilyen parlament az, akár a mostani, akár a múltbeli, akár a jövőbeli, hogy abba többségben legyenek azok, akik függetlenek egy mai vállalati vezetőgárda szemléletétől. Így a legnagyobb gond az, hogy a magyar menedzser társadalom és a magyar közélet, politikai közéletben résztvevő értelmiség képes-e önmagával szembenézni. Belátni azt, hogy bizony a saját státuszát kell kockáztatni ahhoz, és saját magának kell új szerepeket keresni ahhoz, hogy túljuthassunk a magyar gazdaság gondjain. - Juhász Pál köszönöm szépen. +++
1989. április 19., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (10.07-11.13) - Szétesik az aranykalicka
"A Stasi, azaz a rendszer titkosrendőrsége minden családba, minden szögletbe befészkelte magát, állam volt az államban. Olybá tűnt, hogy 1945 után csak a zászlót és a jelszavakat cserélték le Németország keleti részén, a módszerek maradtak."
SZER-hallgató telefonja:
"Tabajdi György Pál vagyok a debreceni tudósító. Ma délelőtt 10 órakor Debrecenben a Főposta épülete előtt tüntetést szervezett a FIDESZ Táncsics Mihály csoportja. A tüntetést azért szervezték, hogy szolidaritásukról biztosítsák azokat a hírlett kézbesítőkett akiket ma reggel arra kényszerítették, hogy az MSZMP kongresszus alkalmából megjelent Népszabadság különkiadást pihenőnapjukon széthordják. A demonstráción résztvevő lelkes csoportot a kezdeményező FIDESZ tagjai a csatlakozó szabaddemokraták, rokonszenvező járókelők, valamint... megszakad."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|