|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- A hallgatók észrevételei - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
A szövetség külügyminiszterei rendszeresen tanácskoztak, és legfőbb gondjuk az volt, hogy Magyarország, az akkori Magyarország irredenta törekvéseit megakadályozzák. Ennek a történelmi előzménynek a számontartása azért fontos, mert ebből azt is megértjük, hogy ilyen formában a múlt nem ismétlődhet meg. Magam utoljára 1968-ban éreztem a kisantant országainak újbóli egymásra találását, de ennek akkor nem volt csupán magyarellenes éle. Amikor 1968-ban a Kreml Kádár János segítségével berántott bennünket Csehszlovákia megszállásának kalandjába, Jugoszlávia állt ki legerősebben a csehek és szlovákok mellé. Akkoriban véletlenül épp Jugoszlávaiában tartózkodtam, és a népben nagyon erős magyarellenes hangulat is volt, olyannyira, hogy a tengerparton, ahol ugyancsak megszokták az idegeneket, a végén tanácsosabbnak tartottuk, hogy ne beszéljünk magyarul családommal, ha az ottani lakosok közelébe kerültünk. Csak azért, mert magyar voltam, több ízben szóval felelősségre vontak a bevonulás miatt. Románia pedig, annak ellenére, hogy a Varsói Szerződés tagja, kimaradt a csehszlovákiai bevonulásból. Nos ekkor, 1968-ban rövid időre valamiféle érzelmi kisantant jött létre. Amikor pedig egyik nagy írónk, aki azóta elhúnyt, nem éppen diplomatikus nyilatkozatot adott egy nyugatnémet lapnak arról, hogy a határok igen is megváltoztathatók etikai alapon, rögtön egymás után itélte el a kijelentést Belgrád, Prága, Bukarest. Ez is egy tipikus kisantant reflex volt. Tudomásul kell vennünk, nagy a valószínűsége annak, hogyha bárki is megkérdőjelezné mai határainkat, a kisantant, minden írásos megegyezés nélkül is újra felállna ellenünk. De most nem erről van szó. Prágában, Bukarestben és Belgrádban jól tudják, hogy Magyarország a demokratikus reformok felé indult el, és ki-ki másképpen reagál erre. A jugoszláv fővárosban rokonszenveznek a magyar törekvésekkel. (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (10.07-11.13) - Szétesik az aranykalicka
"A Stasi, azaz a rendszer titkosrendőrsége minden családba, minden szögletbe befészkelte magát, állam volt az államban. Olybá tűnt, hogy 1945 után csak a zászlót és a jelszavakat cserélték le Németország keleti részén, a módszerek maradtak."
SZER-hallgató telefonja:
"Tabajdi György Pál vagyok a debreceni tudósító. Ma délelőtt 10 órakor Debrecenben a Főposta épülete előtt tüntetést szervezett a FIDESZ Táncsics Mihály csoportja. A tüntetést azért szervezték, hogy szolidaritásukról biztosítsák azokat a hírlett kézbesítőkett akiket ma reggel arra kényszerítették, hogy az MSZMP kongresszus alkalmából megjelent Népszabadság különkiadást pihenőnapjukon széthordják. A demonstráción résztvevő lelkes csoportot a kezdeményező FIDESZ tagjai a csatlakozó szabaddemokraták, rokonszenvező járókelők, valamint... megszakad."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|