|
|
|
|
Szőcs Géza tapasztalatai
|
München, 1989. szeptember 14. (SZER, Szerkesztők fóruma) - Rádiónk magyar osztályának budapesti tudósítója, Szőcs Géza ül velem szemben a studióban. Néhány napot Münchenben töltött, és mielőtt most visszatér Pestre, kihasználjuk az alkalmat, hogy az e heti Szerkesztők fórumán beszélgessünk eddigi tapasztalatairól. Július elején kaptad meg a hivatalos akkreditációt a magyar külügyminisztériumtól, de már június első napjaiban gyakorlatilag megkezdted a rendszeres újságírói munkát, vagyis több mint három hónapos tapasztalatra tekinthetsz vissza. Mielőtt rátérünk tudósításaid tárgyára, a mai hazai helyzetre és hazai folyamatokra, szeretnék valamit tisztázni, nem is tisztázni, inkább egy kicsit megközelíteni, ami a tudósító alannyal, vagyis a te személyeddel kapcsolatos. Azt ugyanis, hogy milyen nézőpontból vagy képes figyelni, mérlegelni mindazt, ami Magyarországon végbemegy. Azért kérdezem ezt, illetve azért is, mert számomra évtizedek óta egy adottság, hogy úgy kell megformálnom Magyarországról a véleményemet - és az újságírói munkámat is így kell végeznem -, hogy bár rengeteg információ áll rendelkezésremre, mégis kívül élek, nem Magyarországon élek. Kívülről kell néznem a dolgokat. Kívülről figyelem azt, ami belül történik. Ennek - legalábbis remélem - van néhány kisebb előnye, a nyilvánvaló hátrányaival természetesen régóta tisztában vagyok. A hazai ember esetében ő természetesen otthonosan tájékozódik egy számára simerős közegben. Közelről lát mindent, de talán megkockázatom azt, hogy talán egy kissé túlságosan közelről lát mindent. Az összehasonlítási lehetőségei a nemzetközi párhuzamok, összefüggések felismerésének lehetőségei számára azt hiszem korlátozottabbak. Továbbá az is fontos, hogy - és ez vonatkozik arra is, ha a hazai ember újságíró -, ő nemcsak újságíró, nemcsak hazai ember, hanem cselekvő résztvevője és adott esetben szenvedő alanya is annak, ami Magyarországon történik, és ez az ítéletét is befolyásolja. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 1. folyt.
|
Hadd kérdezzem, mi a helyzet nálad, vagy hogy érzed, mi a helyzet nálad? Lehet-e talán azt mondani, hogy a mostani helyzetednél fogva ott Pesten a te nézőpontod lehet az ideális? - Mint Kelet-Európában annyi minden, ez is rendkívül paradoxális. Azzal kezdhetném, hogy Magyarországhoz képest egy keletibb tartományból érkeztem, Romániából, azaz Erdélyből, és az, aki ismeri a romániai valóságot, tudja, hogy ez már egy meghatározó optika, amelyhez képest Magyarország a Nyugatot jelenti, a nyugatabbra levő, civilizáltabb tartományt jelenti. Másfelől, mint ismeretes, három éve itt élek. Tehát ez a három év bizonyára elég kellett lenni ahhoz, hogy kifejlődjön bennem egy nyugati optika is. A dolgok megítélésének nemcsak keleti szemmel, hanem nyugati szemmel való készsége is. Azt mondhatnók, hogy ez már elegendő ahhoz, hogy az ember egy skizofréniát hordozzon magában, mert ehhez még hozzá jön az is, hogy az igazi optika az sem nem keleti, sem nem nyugati, hanem helyi. A furcsaság az, hogy noha magyar újságíró, magyar költő voltam már Erdélyben is, ez alatt a magyarországi valóságot sokkal kevésbé ismerhettem meg, mint nyugatról. Mindez együtt, ez a hármas perspektíva együtt: az erdélyiségem, a viszonylag újkeletű és felületes svájciságom, a hónapokban mérhető magyarországiságom együtt valóban azt hiszem egy olyan sajátos keverékét nyújtja az optikáknak, ami nem gyakori. Én annak feltétlenül örülök, hogy Magyarországról láthatom, Magyarországon élhetem át a nemzet történelmének talán egyik legfontosabb periódusát. Gyakran felteszik a kérdést, hogy költői munkám, költői tevékenységem nem szenved-e valamiféle hátrányt, nem kerülök-e hátrányos helyzetbe mint költő azzal, hogy újságíróként telnek napjaim, heteim. Azt hiszem, nagy szükségem volt arra, hogy közelről ismerkedhessem meg azzal a valósággal, mind a horizontális szerkezeteivel, mind vertikális strukturáival, ami a nemzet gerincét adja. Az anyaországi társadalomról beszélek. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 2. folyt.
|
- Az előbb kimondtad azt a két nagy szót, hogy történelmi periódus Magyarország életében. Nyugaton többnyire reformfolyamatnak nevezik, amikor Magyarországról beszélnek, Lengyelországról, adott esetben a Szovjetunióról is. Ami érdekelne, hogy véleményed szerint mi a motorja tulajdonképpen ennek a folyamatnak? Mi az, ami hajtja előre? A társadalom nem aktivizálódott még olyan mértékben, hogy a társadalmi motorra lehetne hivatkozni. Megkockázatatom a magam véleményét: én úgy érzem, hogy az indító erő feltétlenül az volt, ha ezt erőnek lehet nevezni: a párt önbizalmának a széthullása, szétesése, a hatalom önbizalmának a végzetes megingása. És ez indította el, és még ma is jelentős részben ez az egyik erő, ami ezt a folyamatot előre viszi. Mi a te véleményed? - Kétségtelenül egyik tényezője annak az átalakulásnak, ami ott történik most, a párt önbizalomvesztése. Emellett még nagyon sok olyan faktort lehetne megnevezni, amely elképzelhető, hogy részt vesz ennek a folyamatnak a hátterében. Elképzelhető, hogy még nagyon sok hasonló tényezőt meg tudnánk nevezni. Ha nagyon őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy nem tudom, hol húzódnak a társadalom tartalékai. Én elhittem azt, amit az ellenzék és az emigráció mondott. Elhittem, hogy ezt a társadalmat depolitizálták apró kis juttatásokkal, konzum-javakkal, konzum-értékekkel megvásárolták. Elhittem azt, hogy ennek a társadalomnak már van veszítenivalója, és ezért nem alkalmas egy forradalmi átalakulás hordozójának lenni. Elhittem, hogy az átlagéletkora már túl öreg ahhoz, hogy egy forradalom országa lehessen, mert vannak ilyen elméletek is, hogy minél kisebb egy országban az átlagéletkor, annál valószínűbb egy forradalmi folyamat létrejötte. Nos, mindezt elhittem másokkal együtt, akiket gondolom, hogy ugyanolyan meglepetésként ért az, hogy a társadalom egy ilyen politikai tetszhalál állapotából képes volt talpra állni, rosszul használtam a múlt időt: képes. Ezekben a pillanatokban áll talpra. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 3. folyt.
|
Oly sokszor hallhattuk és láthattuk, hogy a legjobb elméket, a morálisan és professzionálisan legkiválóbb személyeket háttérbe szorították, száműzték, öngyilkosságba, alkoholizmusba kényszerítették. Akkor honnan mégis ez a tartalék, ez a megújulást biztosítani képes potenciál, ami most lépten-nyomon megnyilvánul? Ez egy történelemfilozófiai kérdés, vagy ha úgy tetszik, társadalomlélektani kérdés. Én nem tudtam még megválaszolni, én kissé patetikusan azt mondhatnám, hogy lenyűgözve figyelem, és próbálom megérteni. Talán ez is az ottani munkám egyik értelme, hogy ezzel kapcsolatban többet megértsek. - A párt önbizalmának a szétesése, ez tulajdonképpen egy negatív hajtóerő. Te utaltál a pozitív erőkre, amelyek fellépnek. Most konkrétabban: az ellenzék részéről valahogy én innen kívülről - most megint a kölső nézőpontra utalok - úgy érzem, hogy azért az ellenzék önbizalma még egyáltalán nem elegendő. Mintha valami nagy tettre lenne szüksége az ellenzéknek. Egy nagy sikerre, és ezt a sikert gondolom egy választás hozhatja meg, vagy egy választási siker, ami ezen döntően változtathat. Nem? - Lehet, hogy így van, ehhez azért hozzáfűznék valamit. Az ellenzék talán picit zavarba is jött attól, hogy váratlanul megnyíltak előtte olyan érvényesülési lehetőségek, amelyekkel nem számolt, amelyekre nem készült fel. Ez a tanácstalanság, vagy belső elbizonytalanodás azt hiszem kitapintható. De a választási siker, az egyértelmű. Az elsöprő választási siker sem hiszem, hogy feltétlenül egy magabiztosságot eredményezne, mert akkor is ott van az a szorongó kérdésfeltevés a legtöbb ellenzékiben - még ha ez nem is nyílt, de azt hiszem, hogy a legtöbbjükben ott van -, hogy mikor a kormányzás felelősségét átveszi, vajon képes lesz-e megfelelni annak a feladatnak, amelyhez hasonló feladatnak mint ellenzéki, kitűnően megfelelt. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 4. folyt.
|
Az ellenzékről elmondható, hogy egy történelmi küldetést teljesített Magyarországon az elmúlt évtizedben, és ezt jól megcsinálta, jól tette. Ő sem lehet biztos abban, hogy a kormányzás felelősségteljes feladatának képes lesz-e megfelelni. Azzal együtt, hogy osztom Tamás Gáspár Miklós véleményét arról, hogy nem igaz az, hogy csak a jelenlegi kormányzatnak volnának szakemberei és politikai rutinnal rendelkező garnitúrája. Nem erről van szó. Nem azt gondolom, hogy az ellenzék attól fél, hogy nem elég hozzáértő, de a felelősség ténye önmagában lehet... - Igen. Ilyen szempontból a lengyelországi tapasztalat ez most rendelkezésre áll, mert itt van egy nagyon lényeges fázis különbség, amivel most a lengyelek előre rukkoltak, Magyarország elé. De ez talán a magyar ellenzéknek is komoly haszna lehet. Ezt megfigyelni, és ebből tapasztalatokat meríteni. - Szerintem nagyon fontos az egész magyar társadalom számára, hogy a lengyelországi tapasztalatokat a lehető legrészletesebben és a lehető legtárgyilagosabb megvilágításban közvetítsék neki, és ebben ránk is hárul egy jól körvonalazható feladat. - Beleértve a buktatókat, nehézségeket is. A folyamat hajtóerőit, a lehetséges hajtóerőket sorra véve egy nyilvánvaló kontraszt merül fel bennem 1956-tal kapcsolatban. Annak idején az írók micsoda hatalmas szerepet játszottak 1956 előtt Ők voltak a reformfolyamat elindítói, mozgatói, zászlóvivői. Ma is nagyon sok magyar író közéleti, politikai tevékenységet folytat. De elsősorban mint politikusok, ellenzékiek. Ők is futnak, de így mint a magyar írók, mint társadalmi erő, ezt így nem érzem most. Mi ennek az oka? (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 5. folyt.
|
- Azt gondolom, hogy szét kell bontani nagyon óvatosan itt az egyes összefonódott fogalmakat, hogy az írók és az irodalom szerepe. 1956-ban kétségkívül - az eszmei előkészítésében ennek a forradalomnak és szabadságharcnak - az irodalomnak óriási szerepe volt. Nem állítanám, hogy a mai csendes, vértelen akár folyamatnak nevezhetnénk - mert én nem értek egyet azzal, hogy ez a folyamat forradalom lenne -, maradjunk annál, hogy ennek a mai erjedésnek a megindítói szerintem ugyancsak az írók voltak. Lehet, hogy nem olyan nyilvánvaló, nem olyan látványos a szereplésük, nem nyílt most alkalom arra, hogy a "Talpra magyar "-t el lehessen szavalni egy múzeum lépcsőjén, és nem nyílt arra sem mód, hogy egy évekig kéziratként fiókban tartott "Egy mondat a zsarnokságról" előkerüljön. És ezért kevésbé látványos. De azt kell mondanom, hogy az írók megfeleltek annak a ki sem mondott várakozásnak, amelyet a társadalom az írói társadalommal szemben megfogalmazhat. Nagyon érdekes viszont az, hogy az irodalom kétségkívül mintha eltünt volna Magyarországról. Még az az irodalom is, amelyben a leképeződését kereshetnénk a politikai folyamatoknak. - Az ismereteim valószínűleg hiányosak a mai magyar irodalomról, de valahogy nem fedeztem fel még sehol semmiféle jelentős irodalmi művet, amelynek a témája pontosan ez, a mai átalakulás lenne, a legfontosabb, legizgalmasabb téma, ami egyáltalán lehetséges. - Igen. Értem, hogy miért nem született jelentős regény vagy dráma ezzel kapcsolatban - leszámítva a publicisztikát, a hírlapi műfajokat - nem született olyan irodalmi mű, amely egyrészt nyilvánvalóan ebből keletkezett volna, másfelől hordozná ezt a maga tükrében. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 6. folyt.
|
- Nem feltétlenül remekművekre gondolok, hanem olyan művekre, amelyek a társadalmat megmozgatják, vagy legalábbis feltünést keltenek, amellyel az emberek foglalkoznak pro és kontra. - Itt vissza kell térnünk egy kicsit az előző kérdésedhez. Az irodalomnak ma csökkent a piaca Magyarországon. Majdnem azt mondom, hogy nincs piaca. Ezt azért mondtam, mert kétféleképpen csökkent. Először is az írók részéről csökkent a kínálat oldaláról. Az írók politizálnak, az írók gyűlésre járnak, az írók kiáltványokat fogalmaznak, szerveznek, vidéken szerveznek, fővárosban, külföldön képviselnek politikai, ideológiai érdekeket, és mindeközben teljesen nyilvánvaló, hogy miért, nincs idejük írni. Másfelől viszont a kereslet piaca is csökkenőben van. - Miért? - Azért, mert évtizedeken keresztül az olvasó a politikai természetű izgalmakat tulajdonképpen az irodalomban kereste. Nem egy közepes író ettől lett felkapott irodalmi személyiség, mert politikagilag izgalmas mondanivalót tudott elrejteni többé-kevésbé teljesen nyíltan, vagy félig nyíltan, és ettől ismert és szeretett író lett. - Politikai detektívregényt írt mondjuk. Az olvasó a sorok között olvashatott. - Amikor erre nincs szükség, az olvasó máshol találja meg és máshol keresi a politikai izgalmainak a közegét, közeg-rendszerét. Úgyhogy az irodalom most tulajdonképpen hónapok alatt elveszítette egy olyan funkcióját, aminek évtizedeken keresztül igen jól megfelelt. - A társadalom fásultsága, ez majdhogynem egy közhely a mai Magyarországon. Sokan hivatkoznak rá, de amit az előbb mondtál, a beszélgetésünk kezdetén, az mintha cáfolná ezt. Tapasztalod a jeleit annak, hogy ez a közhely ez kezd elavulttá válni? (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 7. folyt.
|
- Én azt hiszem, hogy semelyik társadalom nem homogén. Ha arra gondolok, hogy eljött az első viszonylag szabad választásoknak az ideje Magyarországon, és akkor a választásra jogosultaknak megjelenik jó esetben fele, vagy valamivel több mint fele, rossz esetben még fele sem, az első szabad választásokon, akkor ez alátámaszthatja azt, hogy ez a társadalom fásult, hogy ez a társadalom meg van félemlítve, hogy depolitizált, és még sok minden alátámasztható volna ezzel. Másfelől, aki ott volt a százezres nagyságrendű tüntetéseken, és érezte azt az emóciót a tömegben, amely áramkörként járta át azt a sok tízezer, százezer embert is, az egy pillanatig sem hiheti, hogy a társadalom egésze fásult lenne. A társadalom nagy része lehet, hogy egészségtelenül nagy része még mindig bizalmatlan a politikusakkal, a politikával szemben, és talán nincs meg benne sem a felelősségérzet, sem a hozzáértés, hogy megpróbálja sorsát saját maga kezébe venni. De szerintem az is óriási eredmény, hogy ennyi év politikai letargia után a társadalomnak akár csak egyharmada is, vagy közel fele képes politikailag aktívnak lenni, tájékozódni, és részt venni az eseményekben. - Egy másik sokat emlegett közhely: az átmentés kísérlete. Ezt használják kollektíve az egész hatalmi csoportra, a legkülönbözőbb vonatkozásokban: tulajdonreform manipulálása választásokkal kapcsolatban, köztársasági elnök funkciójával kapcsolatban, és így tovább. Hogy a hatalmi csoport keresi a lehetőségeket, hogyan tudná a hatalmát, vagy annak egy részét átmenteni egy új korszakba, új feltételek közé. Másik értelemben az egyéni átmentés, az ejtőernyősök gyakorlatai: hogyan tudnának szépen landolni az új körülmények között olyan emberek, akik eddig a hatalomhoz kötődtek, a hatalmat szolgálták. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 8. folyt.
|
Majdnem mindig, teljesen elítélően, pejoratívan beszélnek erről. Én valahogy érzem ennek a pozitívumát. Természetesen erkölcsileg elítélendő, de a hatása, a következménye az nem feltétlenül negatív. - A számból vetted ki a szót, mert erre én is azt mondanám, hogy bíztató jelnek tartom azt, hogy megkezdődött a tömeges átállás: a dezertálás a hatalom belső berkeiből. Ez azt jelenti hogy ezek az emberek, akikben kifinomult politikai érzék van, érzik, hogy az az ügy egy vesztett ügy, és megpróbálnak idejekorán helyezkedni, átmenteni, átmentődni. Az ellenkezője figyelhető meg ebben az egész kísérletben, mint ami évtizedeken keresztül gyakorlat volt. Ugyanis ez úgy nézett ki, hogy a hatalmi elit a nómenklatúra és az ezekhez tartozók izolálták magukat a társadalomtól. Kivonultak, mintegy szuperstruktúrát képeztek, és csak nagyon légies csatornákon érintkeztek a társadalommal. Most pedig az ellenkezője történik: most beépülni próbálnak a társadalomba, a distancia eltüntetésére törekednek. Ezt megint bíztató jelnek érzem, és én azért nem aggódom ezek miatt az átmentődési kísérletek miatt, mert azt gondolom, hogy egy létrejövő demokratikus struktúrában igazából nem lesz esélye az így átmentett jelenlegi hatalmi potenciálnak explodálni vagy terjeszkedni. - Illetve ez egyeseknek talán sikerülhet, egyes személyeknek. Én tulajdonképpen nem kívánom egyiknek sem személy szerint, hogy sikerüljön, de ez magánvélemény. Ez más kérdés, hogy egyeseknek sikerült, és persze, hogy kinek, de az egész hatalmi csoportnak aligha sikerül. - Biztos, hogy nem sikerülhet. - Ez veti fel talán az utolsó közhelyet, a visszarendeződés veszélyét, amit ugyancsak sokat emlegetnek manapság, ennek a lehetőségeit, illetve ki az, melyik csoport hordozza ezt a veszélyt egyáltalán az ország határain belül? (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 9. folyt.
|
- Ha az én véleményemre vagy kíváncsi, azt kell mondanom, hogy szerintem az ország határain belül nincs olyan csoport, nincs olyan erő, nincs olyan mozgalom, amelyik képes volna egy visszarendeződés hordozójának lenni, motorjának lenni, végrehajtójának lenni. Ez nem jelenti azt, hogy külső szövetségesre, külső bázisra támaszkodva egy belső hatalmi csoport, vagy képződmény ne tudna eredményesen megvalósítani egy visszarendeződést. De ennek a feltételeit most nem vizsgáljuk, tehát a külső beavatkozás feltételeit én amúgy is valószinűtlennek tartom. - Engedj meg itt egy megjegyzést. Nemcsak a közvetlen külső beavatkozás lehet faktor itt?, hanem az is, hogy például a Szovjetunióban olyan változások következhetnek be, amely egyes belső csoportoknak a hatalmi önbizalmát visszaadja, hogy úgy mondjam. Tehát nagyobb eséllyel léphetnek fel, mint korrában. - Igen, úgy mint a Jaruzelski megoldás volt annak idején Lengyelországban. Én ezt nem tartom valószínűnek, hogy Magyarországon akár a hadsereg, akár más fegyveres testület volna annyira - ezt a szót használom - reakciós, hogy a társadalom akaratával és spontán önmozgásával szembehelyezkedve egy ilyet meg akarna csinálni. De hogy meg is tudjon csinálni, abban végképp kételkedem. Kételkedem amiatt is, mert a magyar történelem szerint az erőszakos hatalomátvételi kísérletek rengetegszer végződtek kudarccal. De ebbe talán jobb, ha nem bonyolódunk bele, mert nagyon szerteágazó a kérdéskomplexum. A válaszom lényege ennyi, hogy szerintem a no return point, a vissza nem térés pontja elérkezett, vagy már túlhaladták. Ezeket a mozgásba jött erőket belülről megfordítani, megállítani nem lehet. - Szőcs Géza, köszönöm a beszélgetést, és jó munkát továbbra is Budapesten +++
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (10.07-11.13) - Szétesik az aranykalicka
"A Stasi, azaz a rendszer titkosrendőrsége minden családba, minden szögletbe befészkelte magát, állam volt az államban. Olybá tűnt, hogy 1945 után csak a zászlót és a jelszavakat cserélték le Németország keleti részén, a módszerek maradtak."
SZER-hallgató telefonja:
"Tabajdi György Pál vagyok a debreceni tudósító. Ma délelőtt 10 órakor Debrecenben a Főposta épülete előtt tüntetést szervezett a FIDESZ Táncsics Mihály csoportja. A tüntetést azért szervezték, hogy szolidaritásukról biztosítsák azokat a hírlett kézbesítőkett akiket ma reggel arra kényszerítették, hogy az MSZMP kongresszus alkalmából megjelent Népszabadság különkiadást pihenőnapjukon széthordják. A demonstráción résztvevő lelkes csoportot a kezdeményező FIDESZ tagjai a csatlakozó szabaddemokraták, rokonszenvező járókelők, valamint... megszakad."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|