|
|
 |
|
 |
- MSZMP kongresszus - Brády Zoltán - 4. folyt.
|
- Különösen, ha az ember meggondolja, hogy jelen esetben a
kredenc, az mondjuk: a munkásőrség.
- Igen, és ahhoz még nem nyúlt senki, és a munkástöbbség még nem
mozdult.
- Szivárognak ki vélemények a hadseregből, a magasabb rendű
katonatisztek köreiből?
- Nem értem a kérdést...
- Tudni valamit a katonatiszteknek a hozzáállásáról? A magasabb
rangú katonatiszteknek a hozzáállásáról?
- Én úgy tudom, hogy a magasabb rangú katonatisztek lojálisak.
Tisztában vannak azzal, hogy ez az ország egy 1956-ot nem tud még
egyszer elviselni. De viszont ott áll a Damoklesz kardjaként a fejük
fölött, hogy elbocsátják őket, nyugdíjazzák őket, mert csökkentik a
létszámot. Na most kérdés, hogy ez milyen reflexet fog kiváltani?
Meg ne felejtse el, hogy a katonaságnál nagyon sok politikai tiszt
dolgozott, és hirdette az ígét, és a parancsnoknak a helyettese volt
meglehetős hatalommal. Most hogy megy az, hogy egyik napról a
másikra se hatalma, akkor le kell mondjon a párttagságáról, most
lépjen ki a pártból? Ezek nehéz dolgok. Vagy félti a magas
fizetését, félti a juttatásait, félti a hatalmát, félti a lakását és
egyéb ingóságát, amit a rendszer eddig számára biztosított. Ezek az
ismeretlen dolgok, az ismeretlen tényzők - hogy erre hogy fognak
reagálni? Mert ezek elég sokan vannak.
- Mitől tartana jobban az ország: mi az érzése Önnek mint
újságírónak? Az MSZMP kettő- illetve háromfelé szakadásától, vagy az
egyben maradásától? Melyik veszedelmesebb?
- Minél többfelé szakad, annál veszedelmesebb. Mert itt egy
csendes forradalom zajlik, és ennek csendesen kell - hogy úgy
fogalmazzak - zajlania, mert a hirtelen megrázkódtatások
felingerelhetik a szemben álló feleket. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|